Reggel miután megszólalt az ébresztőm, kibotorkáltam a konyhába, ahol Berci éppen kávét főzött egy szál alsónadrágban.

- Vegyél fel valamit – morogtam leülve az egyik székre és álmosan pislogva rámeredtem.

- Hogy aludtál? – kérdezte óvatosan és letett elém egy bögre kávét, tejszínhabbal a tetején, fahéjjal megszórva.

- Bedőltem az ágyba és azonnal elaludtam – válaszoltam.

Azt nem tettem hozzá, hogy az álmomban ő is benne volt, valamint a Damon hasonmás is. Egy faházban voltunk, csak Bercit Bellamynak hívták, a Damon hasonmást pedig Michaelnek. Volt egy harmadig férfi is, akit apának szólítottam. Zavaros katyvasz volt az egész, de már meg se lepődök. Szoktak lenni furcsa álmaim.

- Készítsek valami reggelit?

- Nem kell kösz, majd veszek valamit az egyetem büféjében. Ami a tegnap estét illeti...

- Még mindig azt akarod, hogy elköltözzünk?

- Minden jogom meglenne rá, hogy kidobjam Laurát, te is tudod. Bosszúból tartott itthon téged...

- Bells. Nem tartott itthon, én is elfelejtettem.

- De biztos vagyok benne, hogy ő nem. Direkt csinálja, mert azt hiszi miattam rúgtak ki téged. Kértem tőled olyat, hogy avatkozz közbe?

- Jézusom Bells. Minek kérdezel tőlem ilyet? – meredt rám elborzadva.

- Laura menni fog. Menjen vissza anyáékhoz. Te pedig maradhatsz, mert tudom, hogy felmondtad az albérleted – jelentettem ki eltökélten.

- Bells – mosolyodott el zavartan és beleszántott a hajába. – Kedves tőled, de... a barátnőm húga vagy, milyen lenne már az, ha ő elmegy, én pedig itt maradok?

- Nyugodt – vágtam rá. – Vagy talán elfelejtetted, hogy úgy terveztük ketten együtt fogunk bérelni egy lakást?

- Nem. Nem felejtettem el, de azóta barátnőm lett. A nővéred Bells.

- Aki túl öreg hozzád – csattantam fel és felálltam. – Mennem kell készülni – morogtam és bevonultam a szobámba.

Fél órával később, farmer kantárnadrágban, fekete pólóban és egy farmerdzsekiben, begöndörített hajjal, szolid sminkkel és az iskolatáskámmal valamint a gitárommal együtt léptem ki a szobából. Lábam körül Damon sündörgött, mindent megtett annak érdekében, hogy ne menjek el. Elvágódott a bejárati ajtó előtt, és a hasát mutatta felém, hogy vakargassam meg. Esküszöm, mint egy kutya.

- Bells – szólított meg Berci.

- Mit akarsz? – kérdeztem miközben belebújtam a cipőmbe.

- Elvihetlek az egyetemre?

- Ne fáradj.

- Beszélgethetnénk közbe...

- Megmondtam, hogy nem kell. Mit nem lehet érteni belőle? Nem akarom, hogy bárhová is elvigyél! – kiabáltam rá.

- Bells – lépett közelebb hozzám és elkapta a kezem. – Mond, hogy tehetném jóvá? Nem akarom, hogy utálj engem.

- Csak hagyj békén – morogtam elhúzva a karom. – Légyszi adj reggelit Damonnek, nekem sietnem kell.

A büfében vásárolt gyrosomat ettem óra kezdete előtt és közben Kinga beszámolóját hallgattam, aki a tegnap esti randiját ecsetelte.

- Szóval katasztrófa volt az egész. Nekem kellett fizetnem a vacsorát és olyan bunkó volt, hogy előttem bement az ajtón és nyilvánosan büfögött. Azt meg ne is említsem, hogy a randi felénél felpattant, mert az exe hívta – mesélte fintorogva.

- Én megmondtam, hogy gusztustalannak tűnik – jegyeztem meg hümmögve és belekortyoltam az energiaitalomba.

- Igazad volt. Jó a szemed az ilyenekhez. Esküszöm, legközelebb csak azzal randizom, akire te rábólintsz. Nem is értem, hogy hogyhogy nincs barátod.

- A mester nem játszik – vigyorodtam el.

- Senki sincs, aki tetszik? – faggatott.

- Tetszeni sok mindenki tetszik – nevettem el magam. – De még nem igazán éreztem a lángolást senkinél. Olyanra meg nem pazarlom az időmet, akinél nincs meg az első pillanatban a kémia – magyaráztam.

- Jó reggelt mindenkinek – csendült fel ekkor az új tanárunk hangja.

A régi osztályfőnökünk, aki egyben az ének tanárunk is volt, terhes szabadságra ment és most kaptunk helyette egy újat. Kinga gyorsan a helyére sietett, én pedig szemügyre vettem a terembe belépőket. Mert nem egyedül volt a tanár, még hárman érkeztek. Sorra szemügyre vettem őket és azonnal szemet szúrt nekem Damon hasonmása. Fekete farmer volt rajta és egy fekete póló, fején egy napszemüveg és egy rágót rágcsált, ujjait lazán az öve karcába akasztotta és engem figyelt azokkal a kék szemeivel. Rám kacsintott, én pedig felmordultam. Tolakodó tahó. Figyelmemet a mellette álló vörös hajú lánynak szenteltem és irigykedve vettem szemügyre a szerelését. Én se voltam szegény, de nem engedhettem meg magamnak az ilyen drága ruhákat. Mosolyogva integetett nekem, mikor észrevette figyelem aztán a mellette álló szőke srác felé fordul és izgatottan mond neki valamit, aki a szemét forgatja, de elmosolyodik. A szőke srác Damon hasonmással ellentétben, talpig fehérbe öltözött. Az angyal és az ördög. Damon hasonmás felhorkantott mire rárebbent a tekintetem, cserébe kaptam egy mosolyt.

- A nevem Kovács Tamás, nektek Tamás úr, de ha telik az idő átválthatunk tegezésre, nem sokkal vagyok öregebb nálatok. Én leszek az osztályfőnökötök, valamint én vagyok a felelős a fellépések megszervezésében, és, hogy ne rozsdásodjon be a hangotok. Szeretném bemutatni nektek három új osztálytársatokat. Kovács Márkot – kezdte sorolni, mire a Damon hasonmás intett egyet. – Megyeri Hannát – folytatta a vörös hajú lány pedig barátságosan integetett. – És Szabó Csabát – fejezte be, a szőke angyal pedig meghajolt felénk.

A szám elé kaptam a kezem, nehogy kirobbanjon belőlem a nevetés és, hogy a figyelmemet eltereljem szemügyre vettem Tamás tanárúrt. Barna, majdnem fekete haja volt, amit egy hajgumival fogott össze a tarkójánál, barna szemei voltak, és iszonyatosan izmos volt. Ismerős volt nekem. Összehúzott szemekkel méregettem, próbálva rájönni hol is találkozhattam vele, amikor egyszer csak beugrott. Ő volt a férfi az álmomból és apának szólítottam. Ekkor Tamás tanárúr hirtelen rám nézett. Összezavart a tekintetéből sütő szeretet.

- Márk egész nyugodtan mellém ülhet – nyávogta az egyik osztálytársnőm, akit ki nem álhattam.

Mindenre rámozdult, ami élt és mozgott. Az, hogy szemet vetett Márkra, bennem is felélesztette a versenyszellemet.

- Márk, de örülök, hogy újra látlak – mosolyogtam boldogan.

- Tényleg? – vonta fel a szemöldökét.

- Talán nem látszik rajtam? Gyere, kérlek és mesélj. Hogy van édesanyád? Mond meg neki, hogy nagyon szépen köszönöm az almás pitét, amit küldött – mosolyogtam folyamatosan és közben reménykedtem, hogy Márk menjen bele.

A fenébe is, épp egy ribanc karmai közül próbálom meg kimenteni.

- Köszöni, szépen nagyon jól van, és már alig várja, hogy újra meglátogasd őt – mosolyodott el szélesen és megindulva felém leült a mellettem lévő székre.

Egy pillanatra fellángolt bennem a düh. Az ott Berci helye. Senki nem ülhet az ő helyére.

- Hm... minél hamarabb meglátogatom – motyogtam magam elé bámulva.

- Keressetek magatoknak ti is helyet – mondta Tamás tanárúr Hannának és Csabának.

Mikor Hanna elhaladt mellettem, megérintette a kezem és egy csomag gumicukrot ejtett le az asztalomra. Meglepetten néztem utána, aztán a tekintetem megakadt Olívián, aki majd felnyársalt a szemeivel. Nekidőltem Márk vállának és nagyon hallkan megszólaltam.

- Megmentettelek egy élősködő karmai közül, de ne hidd azt, hogy barátok vagyunk. Amilyen gyorsan csak tudsz, keress magadnak egy másik helyet, mert itt nem ülhetsz – mosolyogtam kedvesen és szándékosan nem vettem tudomást a kettőnk közt pattogó szikrákról.

Ez a pasi valami beteg rajongó lehet, ha ide is követett engem. Jobb az ilyenekkel vigyázni, rajta fogom tartani a szemem, és ha zaklat feljelentem és távolságtartási végzést kérek.

- Most segítettél, de mi van, ha később újra próbálkozik? El tudnád viselni, ha a terved kudarcba fullad? – kérdezte és a pillantása úgy siklott végig rajtam, mint a lágy szellő simogatása.

- Lássuk, csak nemi betegséged van, vagy pedig a fiúkhoz vonzódsz. Választhatsz.

- Miért nem ülhetek itt? – szegezte nekem a kérdést.

- Mert itt más ül – jelentettem ki és majd felnyársaltam őt a szemeimmel.

- Úgy tudom jelen pillanatban teljes a létszám – dőlt felém. – Szóval, ha nem egy szellem a padtársad – lehelte felém és a leeresztett pillái alól fürkészett engem.

Nagyot nyeltem és vettem egy mély levegőt, ami hiba volt. Nagyon nagy hiba, mert az orromat megtöltötte a parfümje illata. Az az illat, ami nekem a férfiparfümök közül a kedvenc illatom. Berci is ilyet használt, egészen addig, míg Laura nem kezdett el neki másfajtát venni.

- Szekeres Izabella? – szólított fel Tamás tanárúr.

- Jelen – lendítettem a magasba a kezem és hálásan néztem a tanárra, amiért megszakította ezt a furcsa bódult pillanatot.

- Izabella – mormolta mellettem Márk.

- Talán valami gond van? – szegeztem neki a kérdést.

- A Mirabella jobban illene hozzád és utálom az Alkonyatot – nézett mélyen a szemembe.

- Én pedig a Star Warsot utálom – rántottam meg a vállam.

Hogy lehet az alkonyatot utálni? Én konkrétan büszke vagyok az Izabella névre. Az asztal alatt felbontottam a gumicukros zacskót és a száma dobtam pár darabot.

- Ha jók az értesüléseim, karácsonykor lesz egy iskolai verseny, nyereményekkel, és fő díjjal együtt, ami... igen egy stúdió felvétel.

Azonnal kihúztam magam és minden figyelmemet a tanárnak szenteltem. Kellett az a stúdió felvétel. Oké igen tudom, telhetetlen vagyok, de ez más. Más, ha megdolgozok érte és más, ha fizetek érte, mert kell a következő dalomhoz. Ráadásul ez másfajta stúdió felvétel, ugyanis a nyereményhez tartozik, hogy az ember bárhol fel veheti. Akár külföldön is. Nekem pedig minden álmom, hogy legyen egy klippem a tenger parton, Görögországban, ott ahol a Mamma miát forgatták, jó régen. Idegesen doboltam a lábammal a parkettán, és percenként túrtam bele a hajamba.

- Párokban fogtok dolgozni, amiket én fogok kialakítani – folytatta, én pedig tiltakozva megráztam a fejem.

Nekem aztán nem kell duettpartner! Főleg, hogy úgy volt Berci lesz velem. Hogy együtt fogunk énekelni. Nem és nem! Nekem nem kell utánfutó!

- Csabi és Hanna kivételével mindenkinek lesz partnere, mivel ők ketten csak hangszeren játszanak, így énekelni egyértelműen nem fognak. De bárki csapatához csatlakozhatnak, mint zenekar. De ezt majd a szünetben megbeszélitek. Nos, akkor Keresztes Bence és Haraszti Tímea. Fodor Erik és Magyar Regina. Szalai Dávid és Nagy Kinga. Botos Kevin és Tímár Olívia. Hegedűs Alex és Horvát Viktória. Békefi Kornél és Gedei Flóra valamint Kovács Márk és Szekeres Izabella – fejezte be a felsorolást én pedig megkövülten meredtem a tanárra.

- Nincs az az Isten – mormoltam magam elé, mire a tanár rám nézett.

- Van bármi hozzá fűzni valója kisasszony?

- Nem hiszem, hogy be akarsz égni az élősködő előtt – súgta a fülembe Márk.

- Nem nincs semmi. Azt mondtam, hogy hála az Istennek. Márkkal már rengeteget énekeltünk együtt. Ugye? – kérdeztem mosolyogva.

- Tőled jobb partnerem nem is lehetne – válaszolta, mire összehúztam a szemem.

Óra után, mikor már mindenki kiment letámadtam Tamás tanárurat.

- Nekem nem kell partner tanárúr – jelentettem ki.

- Nézze kisasszony megértem, hogy még friss önnek, hogy a barátját elbocsátották.

- Nem a barátom. A nővéremmel jár, mi csak legjobb barátok voltunk, csak aztán jött a nővérem és én már le vagyok szarva – hadartam.

- Értem – biccentett. – Szóval sajnálom, nem készülhet egyedül.

- Miért nem? Énekesnő vagyok.

- Ahogy itt szinte mindenki. Tudja miért választottam maga mellé Márkot?

- Miért? – meredtem a plafonra majd vissza rá.

- Mert azt akarom, hogy nyerjenek. És ketten együtt tarolni fognak. Ha egyedül csinálja, búcsút mondhat a tengerpartos klippnek.

- Hát ez meg honnan...

- Megvannak a forrásaim – mosolyodott el. – Kérem, segítsen beilleszkedni Márknak. Csabi és Hanna hamar megtalálják a közös hangot másokkal, de Márk ő más.

- Honnan ismeri őket ennyire?

- Márk az öcsém.

- Szóval ezért akarja annyira, hogy nyerjen. Hát rendben tanárúr, hajlandó vagyok a szárnyaim alá fogadni Márkot – mosolyodtam el.

- Örömmel hallom. Ha most megbocsát, készülnöm kell a következő órámra.

- Persze már itt se vagyok – indultam meg kifelé.

- Izabella – szólt utánam.

- Igen? – fordultam meg.

- Örülök, hogy végre találkoztunk – nézett a szemembe aztán vissza fordult a laptop felé.