Michael, Connor és apa eltűntek mire reggel felébredtem. A párnán találtam tőle egy kis üzenetet, miszerint elmentek ajándékokat vásárolni és ellesznek egy darabig, de szerintem direkt mentek el, hogy ne kelljen díszíteniük. Ekkor tudatosult bennem, hogy még én se vettem ajándékot senkinek. Ugyan mit lehet venni egy olyan vámpírnak, akinek mindene, megvan? Gondterhelten ráncolva a homlokom, túrtam elő a rénszarvasos nadrágom és egy Grincses pulcsit majd amint elkészültem, indultam felkölteni Ninát. Útközben elkaptam Damont, és vele együtt mentem fel a csigalépcsőn. Nem sokszor jártam idefent, általában mind lent voltunk a nappaliban, de az ő emeletük is nagyon tetszett. Mindenhol világos színek, rengeteg festmény és növény, de leginkább a hálószobájuk nyerte el a tetszésem. A falak itt is barackszínűek voltak, viszont az egyik oldalt egy hatalmas fénykép foglalta el, ami egy csoportkép volt és meglepő, de én is rajta voltam. Ott álltam Michael mellett és szélesen mosolyogtam, miközben a háttérben egy várkastély volt látható. Már utánanéztem. A Szomolányi kastély volt az. A képen még szerepelt egy rövid hajú kedves arcú nő, akit Katának hívtak és egy kislány, akit Pannának. Elvileg ők is jönni fognak, hozzánk karácsonyozni valamelyik nap.

- Hahó, Nina – dugtam be a fejem a hálóba. – Ébren vagy már?

- Mögötted csajszi – kocogtatta meg a vállam, én pedig ijedtemben ugrottam egyet. – Bocsika, úszni voltam – nevette el magát és bemasírozott mellettem a szobába.

- Ja, értem – biccentettem. – Mit csináljak reggelire?

- Nem, nem. Ma én vagyok a soros! – jelentette ki. – Mindjárt felöltözök és megyek is.

- Te mit vettél Connornak karácsonyra?

- Egy karórát. A régi tönkre ment neki és most teljesen beleszeretett ebbe az okosórába úgyhogy megvettem neki. Te?

- Hát semmit. Michael szinte mindig velem volt és nem is nagyon volt eszembe, pedig a karácsony nekem a legfontosabb.

- Semmi gond. Megyünk és vásárolunk.

- 24.-e van. Szinte semmi sincs nyitva. Vagy vegyek neki egy kiló kenyeret, szalonnával?

- Ne már csajszi, vámpírok vagyunk, ránk nem vonatkoznak az emberi szabájok – nevette el magát.

- Be akarsz törni valahova?

- Nem. Nem törünk be, csak bemegyünk, és ott hagyjuk a pénzt a kasszában. Rablók nem vagyunk azért.

- Végül is ebből nem lehet gond – biccentettem habozva.

- Sose kerültem bajba eddig. Nyugi bízz bennem, jó buli lesz – kacsintott rám.

Végül miután megreggeliztünk, úgy döntöttünk, hogy előbb megvesszük az ajándékokat és utána kezdünk neki a díszítésnek. Ez nekem volt az ötletem, mert szerettem volna, ha a srácok is otthon vannak. Ha a házat nem is akarják velünk díszíteni, a fa díszítése közös program. Nem mellesleg ez lesz az első közös karácsonyom apával, nem utasíthat vissza. Most pedig itt állok egy méreg drága boltban ahol minden kapható, de sokkal többet kell fizetni értük, mint mondjuk a kínaiban.

- Szólj, ha megtetszik valami – veregette meg a karom Nina és eltűnt a sorok között. Először az ékszereket vettem szemügyre.

Ekkor pillantottam meg egy lapis lazuli ékszer szettet, ami teljesen kitűnt a többi közül. A nyaklánc kialakítása olyan volt, mint egy nyakörv, amit apró kristályok díszítettek és egy szívecske alakú medál lógott le róla. A karkötője ugyanígy nézett ki. A gyűrű szintén szívecske alakú volt, körbe pedig kristályok díszítették, és a fülbevalók is ilyenek voltak. Rápillantottam az árra és elhúztam a szám. Ennyi pénzem nekem soha sem lesz.

- Csajszi a pénz nem probléma. Itt van nálam a te kártyád is, Marcus ide adta tegnap – kiabálta Nina.

- Milyen kártyám? – kérdeztem vissza csodálkozva.

- Ó hát egy kártya régről. Tudod. Az előző életedből – magyarázta.

- És az ki pénze?

- A tiéd.

- Saját magam kerestem?

- Akkor végeztél a középsulival Bella.

- Akkor kié?

- Apádé, minden évben utalt rá egy összeget, ami felhalmozódott.

- Minek kellett utalnia mikor vele éltem?

Nina hallgatott, én is hallgattam.

- Tandíjra meg ilyesmikre – mondta végül, én pedig úgy tettem, mint aki hisz neki.

A kosaramba tettem a szettet és gyorsan rádobtam egy sálat, hogy Nina ne lássa meg, ugyanis ezt neki szántam. Aztán tovább léptem a férfi ékszerekhez, bár erősen kétlem, hogy találni fogok valamit Michael részére. A tekintetem megakadt egy láncon, ami kör alakú volt, belegravírozva egy szívecske valamint az a szó, hogy Forever, ki is lehetett nyitni és egy fényképet beletenni. Ez is belekerült a kosárba, plusz egy apa lánya karkötő is. Tovább haladva a kosaramba került egy páros melegítőszett, King és Queen felirattal, nekem és Michaelnek persze. És akkor már csak Connor ajándéka volt hátra, amiben Nina segített választani.

- Mi lenne, ha macskakaját vennék neki? Tényleg még Damonnek is kell valami. Szerintem kap egy új fekvőhelyet.

- Szerintem ne fáradj, Connor már rendelt neki valamit.

- Nem hiszem el. Komolyan a sajátjának tekinti a macskámat? – csattantam fel. – Azért se kap semmit – fontam össze a kezem duzzogva.

- Sosem lehetett háziállatunk. Michael utálja – nézett rám jelentőségteljesen. – Damon is csak azért lehet, mert a tiéd, Connor pedig csak kihasználja.

- Oh... akkor mi lenne, ha vennék neki egy ilyet? – kaptam le a fogasról egy fekete pólót, amin az a felirat volt, hogy Szeretem a macskám!

- Szerintem ez tökéletes lesz. Damonnek meg tessék, itt van egy új tálka készlet – tette a kosaramba. – Mindent sikerült venned?

- Aham. Nem tudom, hogy Pannának és Katának...

- Azt Michael szokta intézni, mindenki nevében.

- Rendben – bólintottam. – Hihetetlen, hogy betörtünk egy boltba – fordultam körbe. – És az még hihetetlenebb, hogy eddig nem buktunk le.

- Csajszikám előttünk nincsen semmilyen akadály – mosolygott szélesen és a pénztárgép elé libbent, hogy bepötyögje miket vettünk.

- Szerintem ez nem jó ötlet – jegyeztem meg.

- Hogy?

- Vissza tudják keresni a rendszerben. Tudni fogják, hogy járt itt valaki. Szerintem csak hagyjuk itt a pénzt és lépjünk le.

- Oké. Szerencse, hogy mindig van nálam kp.

Miután fizettünk, Ninával egymásba karolva indultunk meg az autó felé, ahol várt ránk valaki.