- Mirabella ne csináld már – kiabált utánam Michael, de én csak mentem előre.

- Eldönthetnéd már, hogy Bella vagyok vagy Mirabella – vetettem hátra a vállam fölött.

- Mirabella, a Bellát utálom.

- Nagyszerű – forgattam meg a szemem.

- Állj már meg – kapta el a kezem.

- Nem! Jogom van azt tenni, amit akarok és én most sétálni akarok a Central Parkban.

- Gyere hozzám – nézett a szemembe.

- Hogy? – pislogtam rá.

- Légy a feleségem – ereszkedett fél térdre. – Szilveszterkor akartam megkérdezni ezt tőled, de egy perccel sem tudok tovább várni. Mirabella Hoffman hozzám jönnél feleségül?

A szívem a torkom környékére költözött mikor láttam, hogy előhúz egy gyűrűsdobozt a kabátja zsebéből és felém fordítva felnyitja a tetejét, miközben olyan tekintettel néz rám, amitől a térdem megremeg, és úgy érzem, elolvadok. A dobozkában egy ezüst eljegyzési gyűrű lapult, rózsa mintával, aminek közepén egy gyémánt csillogott.

 Könnyek peregtek végig az arcomon, és hevesen bólogattam, Michael pedig a gyűrűsujjamra húzta a gyűrűt. Sírva borultam a nyakába, ő pedig szorosan átkarolta a derekam és megcsókolt. Ajkunk végtelen táncba kezdett, levegőt egyikünk se vett, testünk olyan szorosan préselődött egymáshoz, hogy egy papírlap se fért volna el kettőnk között. Tűzijáték durrant és eleredt a hó, majd eljutott a fülemig Mellorin fütyülése.

- Igen – suttogtam Michael szájába. – Örökké igen – mosolyogtam boldogan.

- Khm – köszörülte meg a torkát apa. – Gratulálhatok elsőként? – kérdezte, amikor nagy nehezen elszakadtunk egymástól.

- Sajnálom, hogy megváltozott a terv.

- Ninával rendezd le. Meg nálad volt a gyűrű, szerintem számítottál rá, hogy hamarabb kell lépned. Na, gyertek ide – ölelt mindkettőnket magához.

- Én megmondtam, hogy az a fontos neki, hogy mindketten boldogok legyünk – suttogtam Michaelre nézve, aki először meglepett arcot vágott, de aztán elvigyorodott.

- Feltűnt, hogy emlékeztél?

- Akkor is igazam volt – vágtam rá mosolyogva és miután apa elengedett minket újra Michaelbe csimpaszkodtam.

- Én is gratulálok nektek, de most indulás haza – csapta össze a tenyerét Mellorin.

- Gratulálok – pillantott ránk Alex.

- Köszi – mosolyogtam rá majd a kezemnek szenteltem a figyelmem és megcsodáltam a gyűrűmet. – Várj, add a kezed – kaptam el Michael kezét és a bal kezembe vettem a telefonom. – Nem te fotózz, és úgy fogd meg a kezem mintha kezet akarnál csókolni. Kelleni fog az albumba – magyaráztam.

Michael a fejét csóválva mosolygott, de eleget tett kérésemnek és lefotózta a kezünket. Mondanom se kell, hogy az lett a háttérképem.

- Most már mehetünk? – kérdezte Mellorin, mire bólintottam és szorosan megfogtam Michael kezét.

Nem szerettem a portálokat. Féltem, hogy mi van ha eltünök a semmiben és soha nem keveredek ki onnan. Meg utáltam az émelygést, amit utána éreztem. Ide felé jövet is kiadtam a gyomrom tartalmát, reméltem, hogy hazafelé már nem ez lesz a helyzet. Beléptünk a portálba és azonnal elkapott minket az örvény, majd pár másodperccel később a Duna partra érkeztünk. Ha az emberek észre is vettek valamit, nem tulajdonítottak nekünk sok figyelmet.

- Most menj haza – küldte apa Alexet. – És jelents minden nap.

- Úgy lesz – biccentett. – Még egyszer gratulálok nektek – mosolygott ránk aztán feltette a kapucniját és elkocogott.

- Na, vágjunk bele – sóhajtott fel gondterhelten Michael és a lakás felé vette az irányt.

Abban a pillanatban, ahogy beléptünk az ajtón Nina és Connor előttünk termett.

- Na, mi volt?

- Találkoztunk a nagykirállyal, megbővülte Alexet, így már nem kell attól tartanunk, hogy elárul minket – mesélte apa.

- És kaptam autogramot – tettem hozzá mosolyogva.

- Attól vagy ennyire boldog? – vonta fel kérdőn a szemöldökét. – És te is? – nézett ekkor Michaelre. – Aggódsz valami miatt.

- Ne elemezz, kérlek. Idegesítő – motyogta kerülve Nina tekintetét.

- Bella? – pillantott rám Nina kérdőn.

- Mostantól nyugodtan szólíts Mirabellának – válaszoltam.

Nina ide oda hordozta kettőnk közt a tekintetét, majd az arca egy pillanat alatt dühös kifejezést öltött.

- Mutasd a kezedet! – parancsolt rám.

Engedelmesen nyújtottam előre a bal kezem, a másikat még mindig Michael fogta és mindkettőnk kezét a zsebébe dugta.

- Nem hiszem el komolyan nem bírtál volna várni pár napot? Már mindent elterveztem, minden tökéletes volt – fakadt ki és vicsorogva Michaelre meredt.

- Ennyire azért nem kéne felfújni. Connor. Nyugtasd le a csajod – nézett rá segítség kérően.

- Hé, bébi, az ő kapcsolatuk ne feledd – tette Nina vállára a kezét Connor.

- Nem érdekel. Michael engem kért meg, hogy segítsek neki, erre hátba szúr.

- Nem szúrtalak hátba oké? Egyszerűen csak úgy éreztem eljött a megfelelő pillanat. Ha nem teszem még mindig a Central Parkban veszekednénk.

- Á szóval csak azért kérted meg a kezem, hogy ne veszekedjek? – böktem oldalba játékosan. – Nina biztos vagyok benne, hogy nagyszerű lánykérést szerveztél, de nem lehetne, hogy eljegyzési buli címszó alatt tartjuk meg?

- Ott akartam lenni – fonta össze a kezét duzzogva, majd megenyhülve bólintott. – Na, mutasd – kérte lágyabb hangon.

Elengedtem Michael kezét és Nina kezébe helyeztem a kezem, hogy meg tudja csodálni a gyűrűmet. Nina boldogan felsikkantott és a kezemet fogva ugrálni kezdett én pedig követtem a példáját így ugráltunk mi ketten, míg a srácok értetlenül figyeltek minket.

- Mindent el kell mesélned. Hogy történt? Egyáltalán min veszekedtetek?

- Michael féltékeny volt Cardanra és még mindig féltékeny Bellamyra is.

- Oh – biccentett.

- Lehetne, hogy ne ilyenekről beszéljetek? – kérdezte Michael és lesegítette a kabátom majd felakasztotta a fogasra és eltűnt a szobánkban.

- Spontán volt, egyszer csak fél térdre ereszkedett és megkérte a kezem – mosolyogtam boldogan.

- Szóval akkor Mirabella Kováčová leszel.

- Mirabella Hoffman Kováčová – javítottam ki. – Szeretném megtartani apa vezetéknevét is.

- Na, gyere ide, had ölelgesselek meg – furakodott kettőnk közé Connor és a karjába kapva megpörgetett engem majd letett a földre és összeborzolta a hajam. – Köszönöm Mira – nézett mélyen a szemembe.

- Mit?

- Hogy visszajöttél hozzá és nem rohantál el visítozva mikor megtudtad vámpír. Hidd el sokat jelent neki.

- Anno elrohantam?

- Nem, az nem te voltál.

- Hanem ki?

- Már megint a régi lemez. Anno is ti ültettétek a bogarat a fülébe.

Michael a szobaajtóban állt, abban a melegítőben, amit én vettem neki és hozzá egy fehér pólót vett fel. Haja még nedves volt a zuhanytól és a szemébe lógott, amitől iszonyatosan szexi lett. Megnyaltam az ajkam a látványtól, ő pedig elvigyorodott.

- Egyszer már elmondtad neki, másodjára már könnyebb lesz – ellenkezett Connor.

- Mikor elmondtam neki, másnap őt elrabolták. Majd visszakapja az emlékeivel együtt.

- Utáljuk a csajt?

- Utáljuk – vágta rá Connor.

- Ennyi elég is. Nem is akarok hallani róla. Remélem, már alulról szagolja az ibolyát és nem próbál majd keresztbe tenni a boldogságomnak – sétáltam oda Michaelhez és a dereka köré fontam a kezem. – Sajnálom, hogy át kellett élned ezt miattam.

- Nem volt annyira vészes – mosolyodott el. – Menj, öltözz át.

- Abba, amibe te?

- Hát ebbe már nem férsz be mellém, de a sajátodat fel veheted – vigyorodott el.

- Vicces vagy – forgattam meg a szemem mosolyogva és beléptem a szobába.

Át öltözés közben azon agyaltam, hogy milyen furcsa. Michael-el még egyszer sem voltunk együtt eddig, egyszer sem szexeltünk most mégis megkérte a kezem és hamarosan összeházasodunk. Talán nem nyújtottam jó teljesítményt régen azért nem közeledik felém? Szemügyre vettem magam a tükörben és homlokráncolva próbáltam rájönni vajon mi nem tetszhet bennem Michaelnek. Tökéletes alakom volt, és ez nem nagyképűség, de tényleg úgy gondoltam tökéletes az alakom. Isten telt idomokkal áldott meg, lábaim hosszúak voltak és nem voltam se túl vékony, se nagyon telt. Én valahol középen helyezkedtem el.

- Ilyen sokáig tart elkészülni? – kérdezte Michael belépve a szobába és gondosan becsukta maga mögött az ajtót. – Jöttem megnézni, nem-e lehúztad magad a Wc-n – vigyorgott rám.

- Tetszem neked? – néztem rá kérdőn.

- Hát ez meg most, hogy jött?

Michael arcán meglepetés látszott és elindult felém. Megállt előttem és két keze közé fogta az arcom.

- Nem lehet, szavakkal kifejezni mennyire tetszel nekem!

- De mi még egyszer sem voltunk együtt és már a menyasszonyod vagyok. Vagy te olyan régi módi vagy, hogy csak az esküvő után bújunk ágyba? – kérdeztem zavartan és kerültem a tekintetét.

- Egyáltalán nem – nevette el magát. – Csak annyi minden történt mostanában és időt szerettem volna neked adni – magyarázta.

- De akkor tetszem neked?

- Hát persze, hogy tetszel Mirabella. Sajnos vagy egy hátránya annak, ha vámpírok között élsz, nem lehet magánéleted. Oké apád biztos tapintatos lenne, na, de Nina és Connor?

- Ezt kikérem magamnak – ordította Nina.

- Látod? Most is hallgatózik – kuncogott fel.

- Nem is!

- Esetleg nem lehetne, hogy csendben leszünk? – kérdeztem a pulcsim cipzárjával játszadozva.

- Nézzük meg, csendbe tudsz-e maradni – villant meg a tekintete és előre nyomult, én pedig automatikusan hátráltam, míg az ágyon nem landoltam. – Ha tudom, hogy ilyen gondolatok fordulnak meg a fejedben, nem várok – suttogta apró csókokkal hintve tele a nyakam.

- Várj – kértem lihegve a távirányító után kutatva, és amikor a kezembe akadt bekapcsoltam a Tv-t és elindítottam egy random lejátszási listát a YouTubeon.

- Kicsit sem feltűnő – vigyorodott el.

- De engem ellazít – vágtam rá, mire elnevette magát és megcsókolt.

Végtagjaink egymásba gabalyodtak, míg már azt se tudtam, hol kezdődik ő és hol én. Nyelvünk érzéki táncot lejtett, kezünk bebarangolta a másik testét, olyan pontokat érintve, ami akaratlanul is hangokat csalt ki belőlünk. Percekkel később már ruhák nélkül simultunk egymáshoz és én végre megtehettem azt, amire azóta vágyok, hogy először megpillantottam Michaelt. Hajam függönyként takarta el az arcom miközben csókokkal hintettem tele a mellkasát, megcsókoltam az össze kockáját, majd az ajkam visszatért az ajkához. Michael megcsókolta a kezem, tekintete elidőzött a gyűrűs ujjamon, ajka körül mosoly játszott, majd átfordult velem és ajkával bebarangolta a testem. Kezeimet a fejem felé feszítette, ujjai összekulcsolódtak az enyémekkel, férfiassága forrón simult a combomhoz. Felesleges volt az előjáték, készen álltam őt magamba fogadni. Lepillantottam és most először szemügyre vettem őt. Felnyögtem a hatalmas férfiassága láttán és akaratlanul is arra gondoltam, hogy fog ő elférni bennem. Valószínűleg sehogy, ha meg mégis az egyszerre lesz fájdalmas és csodálatos érzés. Addig ficánkoltam, míg el nem engedte a kezem, így azok már szabadon markolhattak bele formás fenekébe. Felkuncogott és megcsókolt, aztán kisimította a szememből a hajam és a szemembe nézett.

- Enyém vagy – suttogta abban a pillanatban, amikor megemelte a csípőmet és belém hatolt.

A hang, amit kiadtam félúton volt a kiáltás és a nyögés között, így valami fura csuklásszerű hang hagyta el a torkomat. Michael teljesen kitöltött engem és úgy éreztem menten szétszakadok. Összeszorítottam a hüvelyem mire felnyögött és a vállamra ejtette a fejét majd lassú mozgásba kezdett. Egy ideig csak feküdtem, zihálva próbáltam megszokni az érzést, majd amint csillapodott a fájdalom, felvettem a ritmusát. Valahol olvastam egy cikket, hogy a megszokott misszionárius póz már unalmas, és az a menő, ha valami teljesen más pozitúrába csinálják. Oké legyen, gondolják unalmasnak, de azt had döntsem már én el, hogy miként akarom csinálni. Meg szerintem nem a póz számít, hanem az, hogy kivel csinálod. És én azzal csináltam, akit tiszta szívből szeretek, akinek ma a menyasszonya lettem, és aki remélem már a nyáron a férjem lesz.

Tegye fel a kezét az aki elfogadna egy ilyen csoda gyűrűt, természetesen nem mástól mint Michaeltől ;)