Nem telt sok időbe, hogy Michael beérjen engem és az ujjait rákulcsolja az enyéimekre. Fortyogott bennem a kitörni készülő düh, és a fájdalom, ami minden pillanatban a szívembe mart. Mióta apa ide adta a ládikát minden este volt egy rituálém. Végig néztem az összes fényképet és volt, hogy álomba sírtam magam, volt, hogy mosolyogva hunytam be a szemem. Mindezt persze akkor tettem, amikor Michael már aludt. A toronyhoz érve szótlanul beléptem a lakosztályunkba és elkezdtem kibújni az estélyiből. Miután lekerült rólam a magassarkút is lerúgtam, és úgy ahogy voltam egy szál bugyiban a hálóba vonultam. Más esetben, ha nem lettem volna ilyen dühös, akkor nem mászkálok így Michael előtt, de most csöppet sem tudott érdekelni. A szekrényből elővettem egy pólót és egy melegítő nadrágot, a hajamból kivettem a csatot és nekiálltam lemosni a sminkemet. Michael csendben figyelte a ténykedésemet, a ruha, amit a földön hagytam, most az ágyon pihent, a magassarkúval együtt. Indulatos mozdulatokkal dörzsöltem a szemem.

- Beszélj hozzám – kérte mögém lépve.

- Nem akarod, hogy beszéljek – morogtam a kukába dobva az elhasznált törlőkendőt és egy újabbat vettem elő.

A vállamra tette a kezét és elkezdte masszírozni, nem is túl erősen, de nem is nagyon gyengén. Pont jó volt és kicsit segített is. Találkozott a tekintetünk a tükrön keresztül.

- Kinek az oldalán állsz?

- Senki oldalán nem állok – válaszolta csendesen.

- Rossz vállasz – húzódtam el az érintése elől.

- Mira...

- Hagyj, kérlek magamra.

- Ne csináld ezt. Komolyan feszültségben akarod eltölteni az év hátrelévő egy óráját? Azt mondják, az kihat a jövő évre is.

- Tavaly ilyenkor koncertem volt, és a barátaimmal buliztam. Erre tessék, egyszer meg akartak ölni és még mindig meg akarnak ölni – mosolyogtam gúnyosan.

- Ha ezzel az a célod, hogy meg bánts, csak jelzem, nem fog sikerülni.

Összepréseltem a szám és felpattanva belebújtam az sportcipőmbe, amit mindig az ajtó mellett tartok.

- Elmegyek futni.

- Jó, veled tartok.

- Egyedül! – villant rá a tekintetem.

- Szó sem lehet róla – jelentette ki és tett felém egy lépést. – Miért nem beszélsz velem? – kérdezte csendesen.

- Már mondtam nem akarod, hogy beszéljek – vetettem oda és hátra se nézve kiléptem a szobából.

A lakosztályból kilépve futásnak eredtem, és az udvarra kiérve tele szívtam a tüdőm oxigénnel. Esett a hó, az apró hópehelyek megmaradtak a karomon, és nem olvadtak el. Egy ideig elfigyeltem őket, majd futásnak eredtem, magam mögött hagyva a várkastélyt. Michael ugyan nem jött utánam, de tudtam, hogy az emberei minden lépésemet árgus szemmel figyelik. Elszaladtam a hóember mellett, majd visszatolattam és megálltam előtte. Eszembe jutott milyen boldog voltam aznap. Mennyit nevettünk miközben ez a hóember készült. Visszanéztem a várkastélyra és sóhajtottam egy nagyot. Mit művelek? Miért Michaelt büntetem mikor nem is rá haragszok? Az biztos, hogy tudott apáról és arról a Mariáról, de... akkor sem rá kéne haragudnom. Vetettem még egy pillantást a hóemberre megigazítottam a kalapját és vissza szaladtam Michaelhez.

A nappaliban találtam meg, egy filmet nézett, pontosabban a Bosszúállók utolsó előtti részét. Szó nélkül kuporodtam mellé a kanapéra és a filmnek szenteltem a figyelmem. Egy idő után átkarolta a derekam, lábát átvetette az enyémen és karomra fektette a fejét.

- Nekem Amerika Kapitány hát neked?

- Thor és Quill. Sosem tudtam dönteni kettejük közt. Thor olyan veszedelmes, erős. Quill pedig megpróbál erős lenni, de amúgy egy hülye bohóc, aki imádni való. De Grut is nagyon cuki.

- Várj, ezt a részt imádom – nevette el magát és elmélyítette a hangját. – Ő nem csávó. Te vagy csávó. Ő. Ő férfi – dörmögte a fülembe mire elnevettem magam.

- Tudsz róla, hogy imádlak? – fordultam a hátamra.

- Igen? Imádsz? – kérdezte csendesen.

- Szeretném nézni a filmet – vágtam rá mielőtt bele kezdhetett volna és oldalra fordítottam a fejem.

A nyakamhoz hajolt, foga felkarcolta a bőr, majd a nyelve hegyét kidugva megnyalta a nyakam. Morogtam valamit és megpróbáltam a filmre koncentrálni, de a sebhez nyomta az ajkát és elkezdte szívni. Felnyögtem, ő pedig kuncogott.

- Muszáj, leszel beszélni róla.

- De nem ma Michael. És ha most megbocsátasz, randim van a másik két pasimmal.

- Miattam ne is zavartasd magad – harapta meg a fülem.

- Ne már – toltam el magamtól a fejét, mire megharapta a kezem, én pedig felszisszentem. – Komolyan hagyd abba, különben...

- Különben mi?

- Megvonlak egy teljes évszázadra a szextől – fordultam felé halál komoly arcot vágva.

- Úgy érted, hogy nem csinálhatnám ezt? – mászott felém és felettem egyensúlyozva lenézett rám, majd rám nehezedett és megcsókolt. – És ezt? – súgta a nyakamat és az arcomat csókolva. – Na, meg ezt? – csúsztatta be a kezét a felsőm alá és lágyan cirógatni kezdte a melleimet. Érintése hatására azonnal megkeményedtek a bimbóim és a lélegzetvételem szaporább lett.

- Pontosan – leheltem.

- Ahogy ezt sem – húzta le rólam a pólót, majd nem sokkal később a nadrág is követte.

Ajka birtokló mozdulatokkal siklott végig a testemen, majd bekapta a bugyim pántját és rántott egyet rajta. A pánt a bőrömbe vájt, de szinte azonnal el is szakadt. Michael azt is félre dobta.

- Semmi ilyesmit nem csinálhatsz – bólogattam. – Szóval ajánlom, hogy legyél jófiú, és hagyd, hogy nézzem a filmet – fordultam oldalra és a Tv-re szegeztem a tekintetem.

Látszólag teljesen hidegen hagyott az, amit műveltünk, de legbelül teljesen tűzben égtem, és odalent is kellemetlenül bizseregtem. Michael mintha tudta volna ezt, ujjai a lábaim közé siklottak, nekem pedig elakadt a lélegzetem az elárasztó érzelmektől. Mocorogtam az ingerlő ujjai alatt, számat összeszorítottam nehogy kiadjak bármilyen hangot is.

- Képes lennél lemondani erről száz teljes évre? Hosszú idő az – kuncogott fel és megcsókolta a nyakam.

Hirtelen ültem fel és fordultam át, térdemet szorosan a csípőjének szorítottam és lüktető ágyékomat kőkemény férfiasságához dörzsöltem.

- Utállak – közöltem vele és előre hajoltam, hogy megcsókoljam.

Keze a fenekemre csúszott és erősen megmarkolta, majd az ujjai tovább ingerelték az érzékeny pontomat. Lenyúltam és lejjebb rángattam a nadrágját, hogy kiszabadítsam, majd szinte azonnal magamba is fogadtam. Hátra vetettem a fejem, ajkamat nyögés hagyta el, körmeim Michael vállába vájtak.

- Biztos jó így neked? – kérdezte zihálva és magára húzva megcsókolt. – Fordulhatunk, ha akarod.

- Jól vagyok – biztosítottam és lassan megmozdultam.

Amint a testem megszokta közelségét, egyre gyorsabban mozogtam, míg már attól tartottam leszakad alattunk a kanapé. Ha ember lettem volna tuti biztos, hogy úsztam volna az izzadságban, de nem voltam ember, így csak egy kicsit pihegtem a mellkasára borulva. Felült és a karjába kapva a fürdőbe vitt, majd együtt megfürödtünk és közben szavak nélkül beszélgettünk. A nappaliba visszaérve egy behűtött pezsgő állt az asztalon két pohár társaságában, valamint legnagyobb örömömre, egy tál popcorn. Köntösbe bugyoláltam magam és hangosabbra vettem a Tv hang erejét. Michael leült mellém és átkarolta a vállam.

- Sajnálom, hogy miattam nem úgy alakult az este, ahogy elterveztük – hajtottam a fejem a vállára.

- Örülök, hogy nem úgy alakult. Szeretem a többieket, de csak veled szerettem volna hátunk mögött hagyni ezt az évet és köszönteni az újat – tette fel a lábát az asztalra és megpuszilta a homlokom.

- Nocsak, valaki nagyon belazult – kuncogtam fel, mire megforgatta a szemét.

- Srácok jöhetünk? – dörömbölt be Connor.

- Nem – ordította Michael fájdalmas arccal, én pedig elnevettem magam.

- Örülj, hogy nem korábban jöttünk – nevetett Nina. – Bocs Marcus – tette hozzá.

Megfeszültem. Erre nem álltam készen, egyáltalán nem. Vajon az a mostoha is vele van?

- Hé, legalább csak próbáld meg – suttogta Michael, mire dühösen rá meredtem. – Ennyit az elmúlt pár percről. Már megint utálsz.

- Nem, a fenébe Michael nem utállak – hadartam lesütve a szemem. – Azt a nőszemélyt utálom csak, és apát.

- De rajtam töltöd ki – mutatott rám.

- Hát jó, akkor bejövünk – lépett be Connor. – Ugye van rajtatok ruha?

- Inkább arról mesélj, hogy van a macskám – mordultam rá.

- Úgy él, mint egy király. Holnap meglátogathatod – ajánlotta fel kedvesen, mire hozzá vágtam egy marék popcornt.

Kitátotta a száját és az összes szem a szájában landolt. Eltátottam a szám, ő pedig rám kacsintott és levágta magát a másik kanapéra.

- Remélem nem gond, hogy csatlakozunk. Mégis csak szilveszter van – mondta Nina és leült Connor mellé.

- Nem persze semmi gond – legyintettem.

- Aha, semmi – helyeselt Michael hátra felé lesve.

Szándékosan nem követtem a tekintetét. Az ölembe vettem a tálat és a Bosszúállókat nézve popcornt dobáltam a számba. A többiek beszélgetésbe elegyedtek, én viszont csak a Tv-t néztem és akkor se pillantottam fel, amikor apa leült a mellettem lévő fotelbe, sőt még közelebb húzódtam Michaelhez. Apa sóhajtott egy nagyot, de nem kommentálta a dolgot. Azt próbálta volna meg. Pár perccel éjfél előtt Panna és Kata is befutottak és velünk együtt várták meg az éjfélt. Feltűnt, hogy ők nem voltak ott az eljegyzési bulin, talán nem szeretnek olyan sok ember közt lenni és inkább meghúzódnak az árnyékban. Nem tudom biztosan, majd megkérdezem Michaelt.

- Boldog újévet – nézett a szemembe Michael és megcsókolt.

- Boldog újévet – súgtam a szájába, és tényleg reméltem, hogy ez az év jobb lesz.

Akartam, hogy jobb legyen...

Huh bocsika, hogy eltűntem napokra és nem tettem fel részeket, de már itt vagyok <3 <3