Egy hatalmasat nyújtózkodtam és mosolyogva nyitottam ki a szemem. A takaró egészen lecsúszott a derekamig, amit azonnal magamra rántottam mikor Nina berontott a szobámba.

- Mirabella beszélnünk kell – ült le az ágyamra nem is zavartatva magát.

- Most? – kérdeztem kómásan dörzsölgetve a szemem.

- Igen kérlek! A srácok elmentek előkészíteni a terepet Bellamy számára, átszállítjuk Szlovákiába, de nem ez a lényeg – legyintett türelmetlenül. – Ezt Connor ruhái közt találtam mikor pakoltam, leghátul – tett le közénk az ágyra egy piros színű dobozkát, ami majdnem olyan volt, mint amilyenben az én gyűrűm volt, csak az sötétkék volt.

- Mi ez? – kérdeztem bután.

- Jaj, ne csináld már – sóhajtott fel és felpattintotta a tetejét.

Nem kellett volna meglepnie, de mégis meglepett, hogy egy gyűrűt rejtett a dobozka. Ezüstből volt és az örökké szimbóluma volt rajta, apró kövekkel kirakva. Aki kitalálta nagyon kreatív volt és aprólékos, a gyűrű egy része úgy nézett ki mintha kötélből lenne.

Rápillantottam a saját gyűrűmre és elmosolyodtam. Annyira, de annyira szeretem Michaelt és te jó ég, hogy milyen jó volt az éjszakám. Az ajkamba haraptam, hogy elrejtsem a boldog vigyorom.

- Mirabella figyelj már rám! – vágott fejen egy párnával Nina, én pedig a szememet dörzsölgetve szúrós szemekkel rámeredtem.

- Azt hittem már rég férj és feleség vagytok – mutattam rá.

- Nem. Miből gondoltad ezt? – kérdezte csodálkozva.

- Talán mert már ismeritek egymást kb. 60 éve?

- Hát nem voltunk házasok – motyogta.

- De akkor ennek most örülünk nem? – tettem a karjára a kezem vigyorogva. – Lehetne dupla esküvőnk – vetettem fel.

- Nem ez nem jó, így nagyon nem jó – ingatta a fejét idegesen.

- Nina. Talán nem szereted Connort? Figyelj, ha ez a helyzet, akkor ne maradj vele, csak azért mert nincs más, és mert biztonságban érzed magad – kezdtem a hegyi beszédem, de megint fejbe vágott a párnával.

- Úgy nézek ki, mint aki nem szerelmes Connorba? Azóta szerettem, hogy először megláttam, ahogy almát lop a fánkról.

- De jó. Még eddig el sem mesélted a ti történeteket – mosolyogtam.

- Egyszer majd sort kerítek arra is, de most ez fontosabb – bökött a gyűrű felé.

- Most pontosan mi a baj? – ráncoltam a homlokom. – Nem tetszik a gyűrű?

- Dehogynem tetszik, és úgy tűnik Connor megjegyezte, amikor segítettünk Michaelnek választani. Én ezt akartam neked, de nem hallgatott rám.

- Akkor már tényleg nem értem mi a gond – ültem fel és a támlának vetettem a hátam.

- Hát az, hogy megtaláltam. Nem lett volna szabad megtalálnom, mert így oda a meglepetés. Connor jobban is eldughatta volna – görbült sírásra a szája. – Így már nem lesz igazi a lánykérés.

- Nem számít az, hogy megtaláltad. A lényegen nem változtat, Connor el akar venni téged feleségül – vigasztaltam.

- Nem! Én meg akarok, lepődni ezért van szükségem a segítségedre! Magamat nem tudom megbűvölni.

- Azt akarod, hogy bűvöljelek meg? – kerekedett ki a szemem.

Nem fog menni! Tuti biztos, hogy nem fog menni. Még soha senkit nem akartam megbűvölni és Ninával akartam kezdeni. Mi van, ha valamit elcseszek és véletlenül minden emlékét ki törlöm Ninának? Ám ekkor az arcára vándorolt a tekintetem és megsajdult a szívem a könyörgő tekintete láttán.

- Megpróbálhatom – mondtam bizonytalanul és mélyen a szemébe néztem. – Várj, mit mondjak?

- A lényeg, hogy ne emlékezzek a gyűrűre és eszembe se jusson Connor ruháit elpakolni – vágta rá.

- Hm... okés. Szóval, akkor kezdem – töröltem az izzadt tenyerem a takaróba és Nina szemébe néztem, aki erősen szuggerált engem. – Nem emlékszel arra, hogy megtaláltad volna a gyűrűt, amit Connor neked akar adni.

- Várj elfelejtettem levenni – szakított félbe és kikapcsolta a láncot, amit mindig a nyakában hordott.

- Ne már. Verbéna van benne?

- Nem, de megvéd a bűvöléstől, Connortól kaptam pár éve.

- Értem. Akkor kezdem – helyezkedtem el és szorosabban tartottam a takarómat. – Nem emlékszel arra, hogy megtaláltad az eljegyzési gyűrűt és nem fogod összepakolni Connor ruháit, mert tudod, hogy arra harap. Most pedig szépen fogod a nyakláncot és gyűrűt, felviszed és visszateszed oda ahol találtad. Aztán felteszed a láncodat és főzöl egy kávét. Ismételd el.

Nina engedelmesen elismételte, amit mondtam, aztán zombi üzemmódba kapcsolva a kezébe vette a gyűrűt és a láncot majd kiment a szobából. Hangosan sóhajtva vágódtam el az ágyon és a plafonra meredtem. Túl voltam életem első bűvölésén.

Egymás után vagy egy tucat fekete autó suhant végig az autópályán. Az emberek valószínűleg azt hitték, hogy biztos valami nagyon fontos ember ül a kocsiban, ami valamilyen szinten igaz is. Előttünk és mögöttünk fekete Mercedesek sora, mi pedig középen helyezkedtünk el. Engem a hátsó ülésre száműztek Nina és Connor közé, elől pedig apu ült és Michael. Connor és Nina egymás kezét fogták, összekulcsolt ujjaikat az ölemben pihentették.

- Miért nem ülhetek én elől? – kérdeztem vagy úgy ezredjére.

- Nem érzed jól magad itt hátul? – vigyorgott Connor és még inkább szétterpesztette a lábát.

- Ne már – löktem meg a lábát és amennyire a kezüktől bírtam előre kúsztam és nyomtam egy puszit Michael arcára, majd a tekintetem a tabletre vándorolt, ami apa ölében volt.

Döbbenten meredtem a felvételre, ami megvolt nyitva. Bercit láttam egy autóban ülve, kezeit megkötötték, száját kipeckelték és egy seb húzódott az arcán, valamint a szeme is be volt dagadva, de bárhol felismertem volna azt a fiút, akibe szerelmes voltam.

- Mondjátok, hogy rosszul látok és az ott nem Berci – motyogtam, mire Michael egy nagyot sóhajtott és apára pillantott, aki kinyomta a készüléket és felém fordult.

- Ez nem Berci – jelentette ki.

- Hanem az ikertestvére? – kérdeztem gúnyosan.

- Voltaképpen igen.

- Már odáig mentek, hogy embereket bántotok? Michael! Ugye ez nem valami féltékenységi cucc? – kértem számon rajta.

- Nagyon is megérdemli azt, amit kap – nevette el magát keserűen. – Embereket pedig nem bántok – tette hozzá.

- Berci ember! Együtt jártam vele gimibe, Laura exe.

- Azt hiszem itt az ideje egy beszélgetésnek – morogta maga elé Michael és balra kanyarodott. – Pihenünk egy kicsit – jelentette be.

Michael kiszállt az autóból, én pedig Connoron átmászva követtem a példáját. Egy autó szintén lehúzódott a többi viszont tovább haladt. Gondoltam Michael erre utasította őket. Szemügyre vettem a benzinkutat és szinte azonnal felismertem a helyet. Én már jártam itt Michael-el. Szinte láttam magam előtt a pillanatot, amikor hátra se nézve bemutat nekem, én pedig a mosdóba vonulok, hogy kimossam a hajamból a vért, ő pedig utánam jön és megmossa a hajam. Testemet átjárta az az érzés, amit akkor éreztem. Megfogtam Michael kezét és a mosdók felé húztam őt.

- Azt hittem már nem kell Wc-re járnod – jegyezte meg meglepetten.

Berántottam a lány mosdóba és kulcsra zártam az ajtót. Hátamat az ajtónak vetve vettem szemügyre a mosdót, ami sokkal jobb állapotban volt most, mint amikor itt jártunk. De ez volt az a hely. Tudom, hogy ez volt!

- Tartozol egy magyarázattal és nem bújhatsz ki alóla – figyelmeztettem és felültem a mosdókagyló egy szélesebb részére.

Michael homlokráncolva figyelt engem, majd halványan elmosolyodott és a lábaim közé fészkelte magát.

- Emlékszel? – billentette oldalra a fejét.

- Akkor akartalak, itt bent érzem, és most ugyanúgy akarlak. Ezúttal nem fogom hagyni, hogy lelépj – túrtam a hajába és megcsókoltam.

- Tökéletesen jól érzem itt magam, nem szeretnék lelépni – súgta a számba és ezzel egy időben lerángatta a farmerom a bugyimmal együtt.

Ha tegnap éjjel szeretkeztünk, akkor most basztunk. Kőkeményen és hevesen, de utána olyan kielégültnek éreztem magam, hogy alig bírtam mozgásra bírni a testem. Gyors menet volt, de annál fenomenálisabb. Lihegve húztam vissza a bugyim és a nadrágom, majd megmostam az arcom, miközben Michael mögöttem állva a nyakamat csókolta. Valaki elkezdte a kilincset rángatni és kopogni, mire Michael-el egymásra néztünk, majd az ablakra, ami szerencsére volt akkora, hogy kiférjünk rajta. Azon keresztül távoztunk, majd, mint akik rossz fát tettek a tűzre, lehajtott fejjel ültünk be a kocsiba. Nina sejtelmesen mosolygott ránk és látványosan legyezni kezdte magát. Oldalba könyököltem és elvörösödtem. Ezúttal már nem én ültem középen, hanem Nina és egy csomag gumicukrot, egy csomag chipset és egy energiaitalt pottyantott az ölembe. A gumicukrot látva eszembe jutott az a nap, amikor Nina ugyanilyen gumicukrot pottyantott az asztalra a legelső napján. Most megszorította a kezem és rám mosolygott. Kibontottam az energia italt és Michaelre szegeztem a tekintetem. Nem látott ugyan, de tudta, hogy őt figyelem, mert vett egy mély levegőt és elkezdett mesélni.