Szokatlan volt az ébresztő helyett, és Damon nyávogása helyett teljesen magamtól ébredni. Pillantásom először a gyönyörű kilátásra esett, mivel velem szemben egy üvegfal volt, ami a Dunára nézett. A teraszon egy kényelmesnek tűnő hinta volt, egy hosszú asztal és néhány darab szék. Álmosan csodáltam a kilátást majd lenyúltam a földön heverő mobilomért, bekapcsoltam a készüléket és az értesítésekkel mit sem törődve csináltam pár fényképet. Mindenki várhat, most magammal foglalkozok. Körbe nézek a szobában. Az üvegfallal szemközt a falat egy hatalmas könyvespolc borítja, ami dugig van könyvekkel, előtte egy fekete bőrkanapé. Velem szemben egy hatalmas Tv kap helyet, mögötte a fal sötétkék színű, ahogy a mögöttem lévő fal is. Három ajtó vezet valamerre a szobából, gondolom, a Tv oldali ajtó vezet ki a szobából, míg a másik kettő a fürdőbe és talán a gardróbszobába. Sejtésem beigazolódik, mikor bekukkantok az egyik ajtón, ami a fürdőbe vezet. Itt a falakat fekete csempe borítja. Belépek és magamra csukom, mert nagyon kell pisilnem. Mikor elvégzem, a dolgom benézek egy másik ajtón, ami valóban a gardrób szobába vezet. Mélyen magamba szívom a gardróbszoba illatát, ami egyben Michael illata is. Innen elcsórok egy fekete pólót és kibújok a tegnapi ruháimból. Lépteimet elnyomja a puha fekete szőnyeg, ahogy az utolsó ajtóhoz lépek és egy tágas térben találom magam. A falak és a bútorok itt sokkal világosabbak. Minden bútor krémszínű, a falak pedig barack színűek. Szemügyre veszem az amerikai konyhát és a kényelmesnek tűnő foteleket, kanapékat. Innen is vezet három ajtó valamerre. Az egyik gondolom a bejárati ajtó, mert mellette van a fogas, ami tele van kabátokkal alatta pedig cipőkkel. Míg a másik ajtó, ami közvetlen a konyhánál van, az vezethet a kamrába. A harmadik ajtó pedig biztosan egy másik szobába. Talán az Tamás tanár úr szobája. De akkor mit kezdenek az emelettel, ahova vezet fel egy csigalépcső? Az lenne a vendégszoba? Bár nem kizárt, hogy Csabi és Hanna laknak odafent. A helyiségben helyet kap egy zongora is. Mosolyogva simítok végig rajta a kezemmel és a konyha részre indulok. Nem tudom, hol van Michael, de ha itt, mert hagyni egyedül, akkor biztosan hamarosan vissza ér és addigra szeretnék elkészülni a reggelivel. A homlokomat ráncolva veszem szemügyre a legmodernebb gépeket, majd a kamrát, ami dugig van. Lehetetlenség, hogy egy ilyen felszerelt konyha mellett Michael ne tudjon főzni. Megcsóválom a fejem és elmosolyodom. Ez most igazán nem számít. Zenét kapcsolok a Tv-n, ami itt is van természetesen és hozzá látok a reggelihez. Amerikai palacsintát, rántottát, virslit, és bundás kenyeret tervezek csinálni. Van egy olyan érzésem, hogy Michael hozzá van szokva a királyi lakomához. Tudom milyen, ha kiszolgálnak, én is úgy nőttem fel, hogy sose kellett magamra főznöm, de megkértem Piroska nénit, a szakácsunkat, hogy tanítson. Ő pedig tanított. Énekelgetve sütök, főzök, a levegőt ínycsiklandó illatok töltik meg. Boldogan mosolygok, mikor elképzelem, hogy fogadja mindezt Michael majd. Vagy akár az egész család. Kíváncsi vagyok vajon van-e itthon valaki. Erre hamar választ kapok ugyanis amikor táncikálva visszafordulok, a pult felé szembe találom magam Tamás tanárúrral.

- Csókolom – köszönök megszeppenten, mint egy ijedt kislány.

- Csak, szia. Iskolán kívül persze – javít ki és homlokráncolva néz végig a pulton. – Michael kért meg erre?

- Nem dehogy. Magamtól csinálom. A reggeli a nap legfontosabb étkezése és a kedvébe akartam járni – magyaráztam. – Kávét? Narancslevet? Most facsartam.

- Értékelem Bella, de engem nem kell kiszolgálnod. Megoldom magam – mosolygott rám.

- Ez nem kiszolgálás – kaptam elő egy bögrét és mielőtt tölthetett volna magának kávét, töltöttem helyette én. – Egyél csak bátran. Mindjárt kész a virsli is. Baconbe tekertem és kirántottam.

- Általában nem szoktam reggelizni – ült le az egyik bárszékre és magához vett egy bundáskenyeret. – Hol tanultál meg így főzni?

- Ez még semmi, de amúgy a szakácsunktól. Mindig olyan finomakat készített én is olyan akartam lenni, mint őt.

- Értem. Nekem most el kell mennem, van egy kis dolgom – állt fel.

- De alig ettél valamit – szóltam utána.

- Tudom, de nemsoká hazaér Michael, majd mond el milyen fejet vágott mikor meglátta mindezt.

- Ö... oké. Ne csináljak szendvicset? Útközben meg tudod enni. Vagy legalább vigyél el pár bundás kenyeret.

- Bella nem kell köszönöm. Majd vacsorára eszek belőle – hárított el mosolyogva.

Sóhajtottam egy nagyot és csendben a teámat kortyolgatva figyeltem, ahogy felveszi a kabátját és a cipőjét majd egyet intve kilép a lakásból.

Nem sokáig maradok egyedül. Épp a rántottát teszem az asztalra, amikor a bejárati ajtó kinyílik és Michael lép be.

- Szia – köszönök mosolyogva és zavartan állok egyik lábamról a másikra várva a reakcióját.

- Szia – köszön, vissza lerúgva a cipőjét majd felpillant és zavartan elvörösödik.

- Csináltam reggelit – mutatok az asztalra.

- Én pedig hoztam – emeli fel a szatyrot. – Elmentem a kedvenc reggelizőhelyedre, gondoltam...

- Nem gond, azt is megesszük – vágtam rá boldogan, amiért tudta hol van a kedvenc reggelizőhelyem.

Gondolom Hanna elmondta neki, hogy reggelente oda járok. Azt hiszem neki említettem valamikor. Michael végig járatja rajtam a tekintetét és elmosolyodik.

- Tetszik a pólód – fogja meg a kezem és magához húzva megcsókol. – Jó reggelt – suttogta.

- Jó reggelt – súgom vissza és megsimogatom az arcát, mire felsóhajt.

Tekintete a szépen megterített asztalra vándorol és megcsóválja a fejét.

- Gyere együnk – nyomom le az egyik székre, én pedig letelepedek mellé és kiveszem a szatyorból az ételhordóba csomagolt két adag gabona pehelyt.

- Látom feltaláltad magad ügyesen.

- Nem volt nehéz dolgom. Tele volt a kamra, meg a hűtő. Nem szokott rátok romlani az a sok minden, ha nem tudtok főzni?

- Mi a bátyámmal valóban nem tudunk, de Csabi és Hanna istenien főznek. De mivel elutaztak így egy hónapja zacskós leves és pizza a lakománk. Kivéve, ha nem étterembe eszünk, vagy a Mekibe.

- Szép hagytad, hogy azt higgyem éheztek – húztam össze a szemem.

- Bevált nem? – vigyorodott el és nyakon öntötte csoki sziruppal a palacsintát.

- De igen – válaszoltam az ajkamba harapva. – Michael...

- Mond csak.

- Történt valami tegnap éjjel? Nem sok mindenre emlékszem, de a saját ruháimba keltem fel.

- Úriember vagyok Bella. Igaz nem a kanapén, aludtam, hanem melletted, de csak aludtunk. Te azonnal benyomtad a szunyát és elkezdtél horkolni. Mire végeztem a zuhanyzással keresztbe feküdtél az ágyon – mesélte.

- Nem szoktam horkolni.

- Bátran kérdezd meg Tomit, ő is megmondja, hogy horkoltál – kapta be a palacsintát majd hangosan felnyögött. – Ez valami Isteni – sóhajtott. – Pedig utálom a palacsintát, de a tiéd miatt most a kedvencem lett.

- Utálod? De hát azonnal azt ettél – makogtam a hajamba túrva.

- Mert jól nézett ki. Olyan vidám volt és mosolygós – vágta rá. – Nem bírtam ellenállni neki, most pedig már még inkább nem bírok.

- Örülök, hogy ízlik – mosolyogtam rá boldogan és én is hozzá láttam a gabonapehelyemhez. – Kávét töltsek?

- Nem azt már ittam, köszönöm – mosolygott. – De a narancslé jöhet.

- Frissen van facsarva – húztam ki magam.

- Elkényeztetsz. Mit teszek, ha elmész? – kapott a szívéhez.

- Nem akarok elmenni. Csak akkor megyek, ha elküldsz.

- Arra várhatsz édesem – hajolt felém és megcsókolt. – Örökkön örökké az enyém vagy, én pedig a tiéd.

- Akkor komoly? Kettőnk közt, ami van...

- Részemről a lehető legkomolyabb, de ha te Bercivel akarsz lenni...

- Egykor talán így döntöttem volna, ha nem te ülsz itt, hanem valaki más. Egy átlagos srác, de Zac Efron helyett is téged választanálak. Újra és újra és újra – suttogtam az ajkához érintve az ajkam, majd lenyaltam a csokiszirupot a szája sarkából.

Michael megragadta a derekam és az ölébe ültetve hevesen megcsókolt. Folyamatosan csókolva kapott a karjaiba és indult meg velem a szobája felé. A szobába érve lábával berúgta az ajtót, és ledőlt velem az ágyra. Felnéztem rá, ujjaimat a hajába fúrtam és megcsókoltam a karját. Ajkam követte az ereinek a vonalát, majd a nyakára siklott, onnan pedig át az arcára. Michael behunyt szemmel simult hozzám, nem teljesen nehezedett rám, csak annyira, hogy érezzem a teste közelségét. Én tettem meg az első lépést, lehúztam róla a pólóját majd a földre dobtam. Csókokkal hintettem tele a mellkasát és a vállát.

- Kicsinálsz – zihálta Michael, amikor megszívtam a mellbimbóját.

- Hát akkor ne hagyd magad – fontam a lábaim a dereka köré és hozzá simultam.

Megvillant a tekintete, keze lassan elindult a combomon, lágyan cirógatott miközben a pólót egyre feljebb húzta, míg ott nem feküdtem előtte melltartóban és bugyiban.

- Michael. Marcus. Jól látom, hogy főztetek? – ordította ekkor Csabi.

- Nincs egyedül – csattant fel Hanna. – Itt van vele Bella is.

Michael szitkozódva dőlt le mellém és két kézzel beletúrt a hajába.

- Ilyen nincs – morogta maga elé.

- Ki az a Marcus? Tominak is álneve van? – faggattam.

- Ha megtudják külföldi nem vették volna fel a suliba – magyarázta idegesen. – Ezért még meglakolsz te fasz – ordította.

- Bocs haver. Szia, Bella, finom a rántotta – ordította vissza.

- Szia. Váljék egészségedre – kiabáltam.

- Ne haragudjatok, hogy megzavartunk titeket – szabadkozott Hanna.

- De kurvára haragszom – mordult fel Michael és felült az ágyban majd rám pillantott, én pedig felkuncogtam az arca láttán.

- Gyere már ide te – kúsztam hozzá és megcsókoltam, majd belekucorodtam az ölébe és a nyakát puszilgattam. – Rengeteg időnk van, nem kell elsietni a dolgokat – suttogtam a mellkasát cirógatva.

Michael morcosan nézett le rám és fintorba torzult az arca. Megsimogattam az arcát és mosolyogva néztem rá. Ekkor csördült meg Michael mobilja. Homlokráncolva nyúlt érte és nézett az ismeretlen számra.

- Haló? – szólt bele.

- Te vagy a srác, akivel Bella énekelgetett az esküvőn?

- Én volnék. Ki keresi?

- A menedzsere. Nem veszi fel a telefont, senki nem tudja, hol van. Te tudod?

- Tudom. Épp a karomban.

- Helyes, akkor add oda neki.

- Bella téged keresnek. A menedzsered az – nyomta a kezembe a telóját.

- Szia, Ati – szóltam bele vidáman.

- Ide figyelj kisasszony. Sose kapcsold ki a telefonodat megértetted? Híreim vannak és sürgős.

- Nem kell annyira felfújni, na – csóváltam meg a fejem. – Miféle hírek?

- A kiadó le szeretné szerződtetni a barátodat, mint partnered. Eljárna veled a koncertekre. Rengeteg felkérést kaptam, ahova azt akarják, hogy veled menjen a srác is.

- Ó – pislogtam meglepetten.

- Be tudnátok jönni ma a kiadóhoz?

- Persze bemegyünk, amennyiben Michael elfogadja – biccentettem. – Van más valami?

- Nem tudom tudod-e, de tesód és Berci szakítottak. Jelenleg Berci nálam csövezik, Laura meg hazament a szüleitekhez. Van neked ehhez bármiféle közöd?

- Hogy lenne? Itt csücsülök a pasim ölében. Nem szoktam két vasat tartani a tűzben.

- Remélem. Mert Berci azt mondta, szerelmes beléd és ezt elmondta Laurának is.

- Igen tudok róla. Michael elmondta, hallotta, amikor vitatkoztak.

- Értem. Beszélj a tesóddal, mielőtt arra vetemedik, hogy valamelyik szennylaphoz fordul a dühével.

- Rendben – motyogtam.

- Akkor várlak titeket. Csörgess meg, ha jöttök. Jól gondoljátok át, rengeteg pénzről van szó.

- Okés. Szia Ati – köszöntem el és kinyomtam a hívást. – Nos, lenne kedved szerződni a kiadómhoz? – néztem felvont szemöldökkel Michaelre.

- Nem – rázta meg a fejét azonnal, én pedig akaratlanul is felszisszentem a durva elutasítástól. – Nem Bella, félre értesz – sóhajtott fel látva a tekintetem.

- Nem akarok semmit sem rád erőltetni, ha nem akkor nem – motyogtam kikászálódva az öléből és felkaptam a kanapén lévő ruháimat, hogy a fürdőben átöltözzek.

- Alábecsülsz, ha azt hiszed, hagyom, hogy elmenj – állta el az utam és a derekamra tette a kezét. – Nem akarok ilyen kis semmiségek miatt vitázni, és neked sem kéne azonnal sértődötten pakolászni, ha valami nem úgy alakul, ahogy neked az tetszik.

- Én nem is... - kezdtem azonnal felháborodva.

- Hagyod, hogy végig mondjam? Azért nem akarok csatlakozni a kiadódhoz, mert nem akarok híres lenni.

- De hiszen kurva jó hangod van, ráadásul a Zeneakadémiára jársz.

- Megvan az okom, hogy miért járok oda, de az nem a híresség miatt.

- Akkor sem csatlakozol, ha ezzel nekem segítesz? Egyedül nem tudom fenntartani a lakást. Vagyis fenn tudnám, de akkor nem maradna egyéb dolgokra.

- A lakásod miatt ne fájjon a fejed. Szeretném, ha ide költöznél hozzánk – jelentette ki a szemembe nézve.

Egyszerre rengeteg minden futott át rajtam. A jeges rémület, a félelem, hogy talán ez valami csel, és a hihetetlenül nagy boldogság. Olyan könnyű lenne minden, ha itt élnék vele. De mi van, ha rájövünk, mégsem passzolunk egymáshoz, és addigra túl késő lesz? Ha beleszeretek, de ő nem fogja viszonozni az érzelmeimet? Egy kis hang az agyam hátsó zugában azt suttogta: De hiszen már beleszerettél! De én elhallgattattam.

- Nézd Michael, értékelem tényleg, de nekem túl gyors a tempó – suttogtam amint megtaláltam a hangom. – Még abban se vagyok biztos, hogy én mit szeretnék.

- Megijesztettelek? – kérdezte csendesen és komor arccal eltávolodott tőlem. – Sajnálom. Csak... soha többé nem akarok távol lenni tőled. Fizikai és lelki fájdalmat okoz, ha nem vagy a közelemben és félek, hogy ha elmész, talán soha többé nem látlak viszont. És általában nem vagyok ilyen érzelgős, de nem tudom, mit csináljak. Mivel ijesztelek meg? Ha elmondom őszintén, amit érzek, vagy ha közömbös vagyok irántad?

- Nem szoktam hozzá, hogy ilyesmit érezzenek irántam – suttogtam.

- Akkor kérlek, hagyd, hogy megmutassam neked milyen, ha szeretnek. Ha nem akarsz ide költözni, azt is megértem, de szeretném, ha közelebb lennél hozzám. Mond fel a másik lakást, és szerzek neked egyet a közelben.

Az ajkamat rágcsálva álltam egyik lábamról a másikra. Valóban szokatlan volt, hogy ilyen nyíltan beszélnek hozzám az érzéseikről. Pláne ha egy olyan srác teszi, aki számomra se közömbös. Hülye lennék, ha hagynám veszni ezt a lehetőséget. Végre Michael mellett boldog lehetnék. Végre lenne valaki, aki nem csak azért bókol nekem, hogy kihasználjon, hanem azért mert komolyan szépnek talál, és velem akar lenni. Csak velem. Nagyot nyelek, aztán felemelem a fejem és Michael szemébe nézek.

- Rendben van. Ide költözöm.