Mióta élek úgy érzem, mintha hiányozna valami. Nem tudom mi, de a tompa üresség folyamatosan jelen van, és egy pillanatra sem hagy el. Van, hogy erősebb, olyankor sírok is, de van, amikor alig észlelem a jelenlétét, de tudom, hogy itt van. Mikor megismertem Bercit, úgy éreztem az üresség végre megszűnt. Bercivel a középiskolában ismerkedtünk meg, osztálytársak voltunk és nagyon szoros barátság szövődött kettőnk közt, ami bennem egy idő után szerelemmé alakult. Majd Berci összejött a nővéremmel, Laurával és az üresség rohamosan visszatért belém. Bosszantott, hogy Berci helyettem, akivel egykorú volt, Laurát választotta, aki 5 évvel idősebb volt. Öttel! Nekem nincs bajom azzal, ha az egyik fél idősebb, de akkor a pasi legyen már idősebb ne a csaj. Ráadásul mióta Berci együtt van Laurával, teljesen elhanyagol engem. Ráadásul együtt kezdtük el az egyetemet, de őt múlt héten kicsapták, mert össze verekedett egy igazi nagy gyökérrel. És mégis őt csapták ki, a másikat csak felfüggesztették. Pedig Berci csak engem védett meg. De hát mit tudunk tenni egy olyannal szemben, akinek az apja ügyvéd és tele van pénzzel? Tuti, hogy lefizette a vezetőséget, hogy csakis Berci legyen a hibás. Ha ez még nem lenne, elég Laura tüzet okád rám, mert szerinte ellehetetlenítettem Berci énekesi karrierjét, mert bajba jutott hercegkisasszonyt játszottam. Hát, köszi, nem én akartam, hogy az a faszfej rám mozduljon a női mosdóba! Most sincsenek itt, pedig eddig minden koncertemen itt voltak. Hiába kutatom a tömeget, nem látom őket sehol, helyette viszont észreveszek egy fiút, aki kiköpött mása Damon Salvatorénak. Nem vegyült el a tömeggel, félre állva figyel engem, közel a bárpulthoz. Ma egy klub megnyitójára vagyok hivatalos, én vagyok az előzenekara Szabó Ádámnak és a bandájának. És ilyen most van először! Most először vagyok egy banda előzenekara! Ráadásul Szabó Ádám nagy példaképem, rengeteg dalát feldolgoztam, de Laura és Berci mégsem jöttek el. Könnyek mardosták a szemem, hangom elcsuklott. Még szerencse, hogy éppen egy érzelmesebb dalt énekeltem. Saját szerzemény volt és Bercinek íródott. A címe: Vegyél észre! Azon az éjszakán írtam, amikor megtudtam Berci és Laura összejöttek, így míg ők pár szobával arrébb romantikáztak én kizokogtam a lelkem és írtam egy új dalt. Ennek a menedzserem és a kiadó is nagyon örült. Én vagyok az ő kis csillaguk. Tekintetem visszatér arra a srácra aki Damonre hasonlít. Küld felém egy bátorító mosolyt, én pedig erővel telek meg. Olyan hangokat énekelek ki, amik máskor nem sikerültek. A tömeg velem együtt énekel, egy srác feldob nekem egy szál rózsát, amit a dekoráció közül csent el. Az ilyen gesztusok mindig megmosolyogtatnak. Miután letelik a fél óra, el köszönök a közönségtől és hátra megyek a színpad mögé, hogy magamba döntsek egy üveg kólát.

- Klassz voltál – mosolyogott rám Ádám.

- Köszi, nektek meg sok sikert – viszonzom a mosolyát majd a menedzseremre Atira nézek, aki el nem tud szakadni a mobiljától.

- Jó, meg is érkezett az utalás – nyugtázza, majd elteszi a mobilját és rám mosolyog. – Szeretnél még maradni vagy menjünk?

- Te menj nyugodtan. Én maradok, szeretnék videókat csinálni – vágtam rá a kólámat szürcsölve, míg a másik kezemmel egy törülközőt fogva itattam fel az izzadságot a bőrömről.

- Rendben, de csak óvatosan – kérte.

- Mindig óvatos vagyok.

- Igaz, téged inkább az iskolában ér a baj. Nem értem, hogy mi szükség volt az egyetemre, nélküle is tehetséges vagy.

- Jól mutat az önéletrajzomban – vigyorogtam, mire felnyögött. – Amúgy meg az ember egész életében tanul és fejlődik. Sosem lehet elég jó.

- Miért is próbálom megváltoztatni a véleményed? Úgy is mész a saját fejed után – sóhajtott fel, majd rám mosolygott. – Írj, ha hazaértél rendben?

- Rendben. Fogok – biccentettem.

Miután Ati elment én a mosdóban átöltöztem egy kényelmesebb pólóba, hajamat felkötöttem és feltettem egy baseball sapkát. A sminkemet is kissé felfrissítettem majd csatlakoztam a tomboló tömeghez, hogy egy kicsit én is rajongó lehessek. Voltak, akik felismertek azokkal csináltam közös képeket, egy lánycsoportnál pedig végig énekeltem Ádám egyik dalát, mert az egyik lánynak ma volt a szülinapja és én az ilyen kérésekre sosem mondok nemet. Ha őket boldoggá teszi, én nem fogok a boldogságuk útjába állni. Ám hiába mutattam a külvilág számára azt, hogy boldog vagyok, legbelül zokogtam, amiért cserben hagyott életem két legfontosabb személye. Csak Laura és Berci volt nekem, mióta elköltöztünk otthonról. A szüleimmel nem igazán tartottam a kapcsolatot, ők nem ezt akarták nekem. Szerintük az énekesek előbb vagy utóbb droghoz nyúlnak és teljesen lecsúsznak a lejtőn. Hiába mondtam nekik, hogy ez nem Hollywood, a véleményüket nem tudtam megváltoztatni. Azt szerették volna, ha ügyvéd leszek, vagy orvos. Ám nem voltam olyan okos, és be kell, valljam, hogy vonzódtam a vérhez. Oké ez így elég morbidul hangzik, de mindig megbűvölt a vér látványa és kedvem támadt megízlelni. Voltak pillanatok, amikor eljátszottam a gondolattal, hogy talán én is vámpír vagyok. Milyen menő lenne már. Ekkor hallottam meg a megkönnyebbült sóhajt a közelembe, én pedig a közelben álló Damon hasonmásra néztem, aki whiskyt kortyolgatott. Épp, mint Damon mindig.

- Adhatok valamit? – kérdezte tőlem a csapos.

- Whiskyt kólával. A kóla legyen több. Nem. A whisky legyen több – helyesbítettem.

Megérdemlem az alkoholt azok után, hogy Berci nem jött el. Furcsa, hogy az annyira nem is dühít, hogy Laura nincs itt, de vele mostanában úgysem valami fényes a viszonyom. A csapos elém teszi a poharat én pedig elveszem és az ajkamhoz emelve lehunyt szemmel belekortyolok, majd hallkan elkezdem dúdolni Ádám Gyengéden című dalát. Mekkora megtiszteltetés egy ilyen csodás hangú férfinak az előzenekara lenni. Kár, hogy túl idős hozzám, boldogan hordanám ki a közös gyermekeinket. Valaki ekkor hangos köhögőrohamba kezd, én pedig ijedten nézek a Damon hasonmásra.

- Jól vagy? – kérdezem, és a hátára teszem a kezem és párszor megütögetem.

Emlékeztek mikor azt mondtam, hogy ürességet érzek? Az abban a pillanatban, ahogy megérintettem a férfit, és az izmai megfeszültek az érintésem alatt, teljesen megszűnt. Ujjaim bizseregtek, mintha megrázott volna a férfi.

- Persze minden rendben. Köszönöm – válaszolta tökéletes, bársonyosan simogató hangon.

- Oké – suttogtam bután és visszatértem a saját italomhoz.

- Ha nem vagyok indiszkrét. Megkérdezhetem, hogy mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz.

Meglepetten pillantottam rá, majd a telefonomra, ami megrezzent a zsebemben. Egy értesítés jött, hogy Laura folytatta a történetét. Azonnal rákattintottam és dühösen felmordultam. A képen, amit ki tett, egy tál eper volt, csoki, pezsgő, gyertyák mindenütt, azzal a hozzá szólással, hogy romantikázás a szerelmemmel. Míg én életem legfontosabb perceit éltem át, ők ketten otthon romantikáznak. Felhajtottam az italom, ott hagytam egy 1000-est majd felpattantam és hátra mentem a táskámért. Vissza felé tartva a bejárati ajtónál egyenesen nekimentem Damon hasonmásnak.

- Hívtam neked taxit – szólalt meg, én pedig a dühömet elfelejtve, csodálkozva rámeredtem, majd újra elkapott a düh.

- Ez valami vicc akar lenni? Ki vele! Mit akarsz igazából? Tuti, hogy nem önzetlenül hívogatsz taxit nekem, tuti van valami hátsó szándékod. Minden pasi szemét állat – siettem el mellette meg se várva a válaszát.

- Csak kedves akartam lenni – kiáltott utánam.

- Ne legyél az. Még csak nem is ismerlek – ordítottam vissza majd bepattantam a várakozó taxiba és bemondtam a címet.

Laurával és most már Bercivel a Budai vár közelében laktunk egy tetőtéri lakásban. A lakást én vettem és képes lettem volna egyedül fenn tartani, de Laura ragaszkodott hozzá, hogy beszálljon a bérleti díjba, ahogy Berci is beszokott mióta itt lakik nálunk. Szóval, ha akarnám, bármikor ki tehetném a szűrüket. De sajnos kurva jó a szívem. Hangosan csörtettem be a lakásba és a karomba kaptam a folyamatosan nyávogó Damont. Igen Damonnek hívják a macskámat. Teljesen fekete és kék a szeme, ezért lett Damon a neve.

- A gonoszak rád nem is gondoltak igaz? – gügyögtem Damonnek és friss vizet engedtem a tálkájába, majd macskakaját adtam neki.

- Fél órával ezelőtt kapott vacsorát – jegyezte meg Berci, mire felemeltem a fejem és ellenségesen rámeredtem.

- Meglep – vontam fel a szemöldököm és kivettem egy sört a hűtőből.

- Merre jártál? – érdeklődött, mire az arcom vörösleni kezdett a dühtől.

- Dolgoztam – mordultam rá. – Rémlik valami? Az előzenekara voltam Szabó Ádámnak, te pedig megígérted, hogy ott leszel! – sziszegtem a sörös dobozt szorongatva.

- Basszus Bells, ne haragudj. Teljesen kiment a fejemből – dörzsölte meg az arcát és bocsánat kérően rám nézett.

Hátat fordítottam neki és a szobámba mentem, hangosan becsapva magam mögött az ajtót. Damon be tud jönni, van az ajtón macskaajtó, így nyugodtan magamra is zárhatom.

- Bells – kopogott be Berci.

- Nem vagyok rád kíváncsi Bertalan! – csattantam fel.

- Dühös vagy rám, jogosan. Hagy engeszteljelek ki. Holnap elmegyünk a kedvenc reggelizőhelyedre. Csak ketten – ajánlotta fel.

- Nem tudsz gabonapehellyel kiengesztelni.

- Akkor mond, hogyan tudnálak?

- Gyere el a koncertre. Forgasd vissza a kurva időt, és kurvára legyél ott, ha számít rád az ember!

- Min veszekedtek? – kérdezte Laura. – Merre jártál Bella?

- Inkább ne – kezdte Berci, de már késő volt.

Fogcsikorgatva téptem fel a szobám ajtaját és nyomtam a képükbe a felkerült videót.

- Itt voltam, ahol kurvára nektek is ott kellett volna lennetek – fröcsögtem.

- Ezt miért kell ennyire felfújni? Csak egy fellépés volt – pislogott meglepetten. – Meg hát szerettünk volna egy kicsit kettesben lenni – karolta át Berci derekát, aki gondterhelt arccal nézett rám.

- Laura szerintem ne veszítsed tovább a húrt. Megígértük Bellsnek, hogy ott leszünk, jogosan dühös ránk.

- Miatta csaptak ki téged – motyogta az orra alatt Laura, de én tisztán hallottam minden egyes szavát.

- Takarodj a házamból – szólaltam meg nyugodt hangon.

- Mi van? Te most kidobsz engem? – kerekedett ki a szeme.

- Úgy ahogy mondom. Tűnj el a házamból. Most azonnal – léptem közelebb hozzá.

- Bells nyugodj meg – lépett kettőnk közé Berci. – Menj szépen, fürödj meg és aludj egy nagyot. Fáradt vagy – fogta meg a karom és gyengéden beterelt a szobámba.

- Rendben lefekszem, de reggelre nem szeretném itt látni – jelentettem ki.

- Ő a nővéred, nem dobhatod ki.

- De még mennyire, hogy kidobhatom, és ha nem tetszik te is mehetsz vele.

- Bells, Laura a barátnőm, ha ő megy, én se maradok – sóhajtott fel, én pedig azonnal elléptem tőle.

- Akkor már kezdhetsz pakolni – vetettem oda és magamra csuktam a fürdőnek az ajtaját.