Mellorin nyitott nekünk egy portált, hogy ne kelljen a repülőkkel bajlódnunk, de előtte megkerestük Alexet, aki szinte repdesett az örömtől, amiért elszakadhat egy kicsit a falkától. Bár nehezen hagyta ott a kishúgát, amit meg tudtam érteni. Most pedig már itt vagyunk a Central Parkban és a kávézó felé sietünk amit Cardan nagykirály javasolt. Minden lépés után egyre izgatottabb lettem, telefonomat kéznél tartottam, hogy azonnal meg tudjam, örökíteni a pillanatot amint meglátom. Sőt nálam van mind a három könyv, amit dedikáltatni szeretnék névre szólóan. Kicsit sem vagyok rajongó, de basszus nem minden nap találkozik az ember egy könyv karakterrel.

- Otthon kellett volna hagyni – suttogta Michael apának, de én is hallottam.

- Szerinted hagyta volna? – kuncogott fel.

- Ha kiütöm, akkor igen.

- Hallom te hülye – ugrottam a hátára és a nyaka köré fontam a kezem, míg a lábaimat a csípője köré kulcsoltam, hogy fenn tudjak maradni. – Sose bocsátottam volna meg neked, ha nem hagyod, hogy eljöjjek. Cardan kb. a 100. férjem, de lehet, hogy van az már 300 – bólogattam hevesen.

- 300? Azt hiszem megsértődtem – hallottunk ekkor egy sértett hangot.

Izgatottan sikkantva ugrottam le Michael hátáról és a hang irányába fordulva csillogó szemekkel vettem szemügyre Cardant. Pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, leszámítva, hogy most hétköznapi ruhában volt. Egy farmer volt rajta és persze kabát, mert itt New Yorkban is hideg volt. Tekintetemmel Jude-ot kerestem, de sehol se láttam, ami kicsit csalódottsággal töltött el.

- Sziaaa – köszöntem elnyújtva a szót.

- Neked is sziaaa – köszönt vissza vigyorogva.

- Kérem, ne haragudjon a lányom viselkedése miatt, nagy rajongója a fantasy sorozatoknak – szabadkozott apa.

- Na, de – hápogtam. – Cardan nagykirály örülök, hogy végre megismerhetem. Híre messze túlszárnyalja tündérföld határait – hajtottam fejet. – Kaphatok autogramot és kérhetek közös fotót? – kérdeztem izgatottan.

- Előbb a munka aztán a szórakozás – kacsintott rám, én pedig boldogan rávigyorogtam.

- Jó látni Cardan nagykirály – hajolt meg Michael.

- Michael, meglep, hogy ilyen hamar újra találkoztunk – mosolygott rá Cardan. – Róla lenne szó? – vándorolt a tekintete Alexre, aki ezidáig a háttérben várakozott, de most Michael előre tolta.

- Igen ő – biccentett Michael.

- Farkast még nem próbáltam megbűvölni – vakarta meg az állát tűnődve.

Kíváncsi tekintetekkel követtem minden egyes mozdulatát, de leginkább a farkára voltam kíváncsi. Na, nem arra a farkára, hanem a másikra. Olyan volt, mint valami oroszlán farok, legalábbis a könyvekben volt neki.

- Üljetek le. Kértek valamit? – érdeklődött Cardan.

Mind helyet foglaltunk az asztal körül. Legnagyobb örömömre és Michael legnagyobb bosszúságára én ültem Cardan egyik oldalára.

- Szeretnéd látni mi? – kapta el a tekintetem Cardan.

- Ha életbe maradok, akkor igen – biccentettem az ajkamba harapva.

- Megtudhatnánk, miről van szó? – fészkelődött a helyén Michael.

- A barátnőd kíváncsi a farkamra – vigyorgott.

- Melyikre? – ugrott rám Michael tekintete.

- Természetesen arra, ami elől van neki – vágtam rá rezzenéstelen arccal.

- Sajnálom drága, de azt csak egy valaki láthatja – nevette el magát Cardan.

- Jude?

- Nagykirálynő – tette hozzá figyelmeztetően.

- Hát persze. Ő a kedvencem, az egyik. Merre van?

- Most nem tudott eljönni. Úgy gondolta ezt az ügyet egyedül is tökéletesen megoldom.

- Kár szívesen megismertem volna őt is.

- Kerítünk rá alkalmat – ígérte Cardan. – Na, de térjünk a tárgyra – vándorolt vissza a tekintete Alexre.

Az idő további részében a háttérbe húzódtam, türelmesen kivártam a sorom és közben istenien finom kávét kortyolgattam, aminek enyhén fahéj íze volt.

- Készen is vagyunk. Nem fogja tudni megmondani, hol szoktatok találkozni és, hogy veletek van igazából. Semmilyen kiskapu sincsen – dőlt hátra Cardan.

- Köszönjük szépen Cardan nagykirály. Jövünk, neked egyel – hajtott fejet apa.

- Jó szövetségesek vagytok – biccentett Cardan. – És nem felejtjük el, amikor kiálltatok mellettünk. Tekintsétek ezt viszonzásnak és kérlek, ha úgy van, időtök látogassatok el hozzánk – kérte.

- Nincsenek túl jó emlékeim – húzta el a száját Michael.

- Figyelmeztettelek, hogy ne egyél olyat, amit nem ismersz.

- Egy almát ettem, egy hétköznapi almát és mi történt? Egy hétig szarvas voltam.

Elnevettem magam és kiköptem a kávémat.

- Hopp. Elnézést – motyogtam megtörölve a szám és sietve felitattam a kávét a terítőről.

- Nem volt vicces – morogta Michael rám pillantva.

- Le merném fogadni, hogy igenis az volt – vágtam rá. – Akkor szabad?

- Add azokat a könyveket, bár semmi közöm hozzájuk, sőt kifejezetten elleneztem, hogy megírják, de Jude hajthatatlan volt.

- Add át hálás köszönetem neki. Imádom! – vigyorogtam, mint a vadalma és sorra elé pakoltam a könyveket majd megkértem Michaelt, hogy csináljon rólunk egy képet. – Nagyon szépen köszönöm Cardan nagykirály – mosolyogtam.

- Nagyon szívesen Mirabella hercegnő – mosolygott vissza rám. – Amennyiben édesapáddal ne adj, Isten történne valami, nyugodt lehetek, hogy egy olyan fogja követni a trónon, aki ilyen aranyos. Meg hát persze a rajongóm. Aki szeret engem, azt én is szeretem.

- Reménykedjünk benne, hogy semmi rossz nem történik – jegyezte meg apa. – Ha megbocsát, nekünk indulnunk kell – állt fel.

- Máris? – biggyesztettem le a szám.

- Én megmondtam, hogy otthon kéne hagyni – nézett Michael apára.

- Csak féltékeny vagy – fontam össze a kezem magam előtt. – Pedig nem kell, mert Cardan és Jude nagyon, nagyon szeretik egymást.

- Úgy ahogy mondod – helyeselt Cardan. – De lemaradt a nagykirály és a nagykirálynő.

- Bocsi – húztam be a nyakam.

- Nyugodj meg Michael, nem pályázok a barátnődre. Nem én vagyok az, akire féltékenynek kell lenned.

- Tudom, de pasiból vagyok – biccentett. – Ez a lány meg nem könnyíti meg a dolgomat.

- Hah... ne akard rám fogni – horkantottam fel.

- Valld be, hogy én többet voltam féltékeny, mint te.

- Kértem, hogy az legyél? Egy olyan miatt meg ne ítélkezz, amire nem emlékszek – pattantam fel és elsiettem mellettük, de aztán megfordultam. – Cardan nagykirály nagyon örültem – hajoltam meg aztán fojtattam az utam.

Érdekesség! Akik nem tudják ki is az a bizonyos Cardan nagykirály, azok olvassák el Holly Black: A levegő népe című trilógiát.  

Ő itt Cardan :D