A landolást követően szinte repültem a váróterembe, ahol már várt ránk Cardan és anyu. Anyun egy rózsaszín kezeslábas volt, haját kiengedte és egy a ruha színével megegyező szalmakalap volt a fején. Mellette egy fekete bőrönd várakozott és egy váltáska ami farmer anyagból készült. És persze ugyanolyan fiatal volt, mint akkor, amikor megismerkedett apuval.

- Szia – csapódtam a karjaiba mosolyogva.

- Szia, kicsim – ölelt szorosan magához és megsimogatta a hajam. – Nagyon csinos vagy – hordozta végig rajtam a tekintetét.

Egy ejtett vállú kék póló volt rajtam, és rövidnadrág, a hajam lófarokban és egy napszemüveg, meg persze a tornacipőm. Mást nem is hoztam magammal, csak egy táskát, amiben a legszükségesebbek voltak. Nina teljesen komolyan vette, hogy itt fogunk bevásárolni magunknak.

- Nem, te vagy nagyon csinos – ellenkeztem. – De te mindig is az voltál – mosolyogtam.

- Hercegnő, sok a dolgom – jegyezte meg Cardan.

- Tessék – vettem le a nyakláncot és a kezébe nyomtam. – Csak meg kell dörzsölni és megjelenik a paradicsom. Olyasmi, mint egy dzsinn – magyaráztam.

- Értem, köszönöm.

- Cardan nagykirály válthatnánk pár szót? – kérdezte apu a hivatalos hangját elővéve.

- Látom nagy feneket kerítettél neki – pillantott rám Cardan majd apu felé fordult és odébb sétáltak.

- Helló Krisztina – köszönt Michael mosolyogva.

- Szia, Michael. Szép táska – biccentett a kezében lévő táska felé, ami persze az enyém volt.

- Mirabella egyszer a fejét fogja elhagyni – vonta meg a vállát.

- Gondolom ránk már nem is emlékszel. Nina Lukáčová vagyok, ő pedig itt a vőlegényem Connor Rodriguez.

- Rémlik valami, de nem nagyon láttalak titeket a kastélyban – mosolygott rájuk anyu.

- Nem volt biztonságos. Csábító volt az illatod – nevette el magát Nina. – Még most is az, de most valahogy más – szimatolt a levegőbe.

- Mivel tündér lett – forgattam meg a szemem és anyura néztem.

Nem kellett volna furcsának találnom, hiszen az apám se nézett ki öregnek, de apának volt egy fajta kisugárzása, amitől az ember azt érezte ez a férfi biztosan több mint amennyinek kinéz. Anyu viszont úgy nézett ki, mint egy tini. Egy lány, akivel tuti biztos, hogy legjobb barátnők lettünk volna a gimiben. De hiába volt fiatal, tudtam, hogy ő az anyukám.

- Minden el van intézve – lépett a csoportunkhoz apa és azonnal anyura nézett. – Szia, Krisztina.

- Szia, Marcus – köszönt vissza anyu. – Remélem nem gond, hogy most csatlakozok. Tudom, hogy mi előtt áll Mira és szeretnék mellette lenni.

- Zene fülleimnek amiért te egyedül Mirának szólítasz. El is felejtettem már, hogy egykor csak simán Mira voltam – sóhajtottam.

- Gyönyörű neved van Mirabella, kár rövidíteni – fogta meg a kezem Michael és megpuszilta a kézfejem.

- Na, indulhatunk? Krisztinával és Mirabellával vásárolnunk kell.

- Ó nekem vannak ruháim. Cardan intézkedett – magyarázta anyu.

- Kérlek anyu, a régi idők emlékére. Majd Michaelék elviszik a bőröndödet a szállásra – könyörögtem.

- Rendben – mosolygott rám.

- Majd én viszem – vette el a bőröndöt anyutól apu, én pedig szélesen mosolyogtam ezen.

Talán még sincs minden veszve.

Az elkövetkező pár órában bevásárlóközpontból, bevásárlóközpontba járkáltunk és közbe megnéztünk minden utunkba eső látnivalót. Délben beültünk egy étterembe és helyi finomságokat falatoztunk, majd folytattuk a túrát. Ráakadtunk egy festőre, aki addig erősködött, míg bele nem mentünk, hogy modellt álljunk neki. Görög istennőkként festett meg minket. Anyu lett Aphrodité, a szerelem istennője. Én lettem Athéné a bölcsesség istennője. Ninát pedig Artemiszként a vadászat istennőjeként festette meg. Kifizettük a festmény árát, és mivel órák teltek el, úgy döntöttünk a szállásunkra megyünk és a nap további részét a parton fogjuk tölteni. Fogtunk egy taxit és bemondtuk a címet. A sofőr görögül szólalt meg, Nina pedig válaszolt neki. Olyan folyékonyan beszélte a nyelvet, hogy csak pislogtam. Mint később kiderült, Thomas nagy befolyással rendelkezik Athénben és a sofőr róla beszélt Ninának. Anyu karkötőjével játszadozva néztem ki az ablakon és ittam magamba a látványt. A part mentén haladtunk, nagyon drága házak mellett. Biztos vagyok benne, hogy ez a politikusok paradicsoma, vagy a nagyon gazdag természetfeletti lényeké. A taxi nemsokára megállt egy kocsifeljárón és ragaszkodott hozzá, hogy ne fizessünk neki. Elvileg tartozik ezzel Thomasnak vagy mi, így hát fizetés nélkül távoztunk. A kapun belépve meglepetten torpantam meg. Egy földszintes ház volt előttem, mögötte a tengerrel és a hozzá tartozó parttal. A ház hatalmas és úgy nézett ki, mint egy E betű, középső vonal nélkül. A színe olyan volt, mint az Alkonyatban a Cullen család házának, a tetőn napelemek hosszú sora.

- Bemegyünk még ma? – ütötte meg a fenekem az egyik táskával Nina.

- Olyan szép – válaszoltam.

- Egy várkastélyban laksz és egy egyszerű ház teljesen megbabonáz?

- Jó, de... ez a tengerparton van – vontam meg a vállam és követtem őket az épületbe.

Egy tágas nappaliban lyukadtunk ki, jobbra és balra egy-egy hosszú folyosó, ami aztán elkanyarodott, velünk szemben pedig egy teli üvegfal, amit ha félre toltál ki lehetett menni az udvarra. Michaelék az udvaron tartózkodtak, mindhárman félmeztelenek voltak és kosaraztak. A kerti asztalon pár üres sörös doboz, a zene pedig bömbölt. Nem csak én bámultam őket, tátott szájjal, Nina is őket figyelte, ahogy anyu is.

- Nem hagyhatod, hogy egy ilyen test ne legyen a tiéd – jelentettem ki eltökélten.

- Ez nem ilyen egyszerű – csóválta meg a fejét halvány mosollyal. – Megyek, felveszek valamit, amiben nem sülök meg ennyire. Szerinted melyik lehet az én szobám?

- Ahol apa cucca van – vágtam rá vigyorogva. – Előtte szerintem keressünk egy ideiglenes helyet a festménynek. Olyat ahol jól látszódik – fordultam körbe.

- Lehet nem kéne belerondítanunk Thomas nyaralójába – húzta el a száját Nina. – Nem hiszem, hogy örülne neki.

Tekintetem megakadt egy asztalon, ami a falnak volt tolva. Odaléptem, levettem a vázát és a festményt tettem a helyére.

- Így ni – biccentettem és belekaroltam anyuba. – Keressük meg a szobánkat.

Rengeteg szoba volt. Összesen 10 szobát számoltam és négy fürdőt. Az egyik fényűzőbb volt, mint a másik. Ahogy láttuk a srácok a jobb oldali szárnyat foglalták be. Mi voltunk Michael-el a sarokban, így tőlünk nyílt egy ajtó a kis teraszra, ahol volt egy nagyon kényelmes függőágy. Anyu és apa szobája végül egymás mellé került, de, csak azért mert felfedeztem egy titkos átjárót a ruhásszekrény mögött. Nináék pedig velük szembe költöztek be. Miután mindannyian berendezkedtünk, átvettem a fürdőruhámat. Fehér színű volt, középen kivágott, amit fűzők tartottak össze.

Nem ezt akartam megvenni, de amikor felpróbáltam azonnal megtetszett magamon. Anyu is támogatta a döntésem, és azt javasolta ne foglalkozzak apával. Nem is foglalkoztam vele. Anyu amúgy piros bikinit vett magának és biztos voltam benne, ha apa meglátja le se tudja venni róla a szemét majd. A fürdőruha felé felvettem egy rövidnadrágot és kiléptem a teraszra. Lábaim belesüppedtek a puha fűbe, ahogy a srácok felé tartottam.

- Megjöttetek? – pillantott rám Michael és belekortyolt a sörébe.

- Látom elfoglaltátok magatokat – jegyeztem meg az üres dobozokat figyelve.

- Mi van rajtad? – kérdezte apa, mire Michael alaposabban megnézett magának és elvigyorodott.

- Nadrág és egy fürdőruha.

- Ennél többet nem mutathatna? – morogta.

- Az már kicsit sok lenne – mosolyogtam tűnődve.

- Beszállsz? – dobta felém a labdát Connor.

- Csajok a fiúk ellen? – vetette fel Nina felénk kocogva.

Mellette anyu lépkedett, egy fekete rövidnadrág volt rajta, felülről pedig a bikini felső, szemén napszemüveg. Apa sóhajtott egy nagyot, én pedig bele karoltam.

- Dögös ugye? – érdeklődtem.

- Szállj le rólam – ragadott meg és akkorát dobott rajtam, hogy a tengerbe landoltam.

- Hogy bánhatsz így a lányoddal? – prüszköltem miután a felszínre rúgtam magam. – Anya, apa folyton bánt engem és már vagy ezerszer szétrúgta a seggem – panaszkodtam.

- Bizonyára okkal tette – nevette el magát.

- Aznap amikor megismertem, egyből azzal kezdte, hogy elvert, kiment a vállam miatta és a bokám – mártottam be. – Ráadásul eltitkolta előlem, hogy ki ő igazából.

- A lányod pedig velem akarta féltékennyé tenni Michaelt – vágta rá apa.

- Mert nem tudtam ki vagy – ellenkeztem feléjük szaladva és egy csatakiáltás közepette apára vetettem magam.

Meglegyintette a mellkasom, én pedig elterültem a betonon. Grimaszolva próbáltam kisöpörni a lábát, de ő megvetette a lábát és nem mozdult. Átkozódva pattantam fel.

- Gyakorolj még – mosolygott.

- Olyan, vagy mint egy szikla. Egy tank kéne hozzád – morogtam.

- Tudtam, hogy jól kifogtok jönni – mosolygott anyu. – Bár nem gondoltam volna, hogy harcolni tanítod – nézett apura.

- Egy Hoffman tudjon harcolni – jelentette ki apu.

- Ha rajta múlna, fiú lennék.

- Legalább nem kéne, hogy amiatt aggódjak, mit veszel fel – pillantott rám.

- Nekem tetszik – ölelte át a derekam Michael.

- Abban biztos vagyok. Hogy engedhetted meg neki, hogy ilyen fürdőruhát vegyen?

- Szerintem nagyon csinos – kelt a védelmemre anyu. – Mira már nagylány.

- Ha már itt tartunk, te is jobb lenne, ha átöltöznél.

- Most komolyan apa? Ki mászna rá? Connor? Michael? Vagy attól tartasz, hogy te? – mosolyogtam.

Apa elvörösödött és felkapta a labdát, majd teljes erőből a palánknak vágta, aztán fújtatva a part felé indult. Anyu némi habozás után a nyomába eredt.

- Nem viselkedne így, ha semmit sem érezne – jelentettem ki Michaelre nézve.

- Lehet, de... attól tartok, te csak tovább feszíted a húrt – sóhajtott fel.