Az a férfi várt ránk, akit tegnap este én futni hagytam. Idegesen ácsorgott az autó mellett, kezét zsebre vágta és csendben figyelt minket. Mellettem Nina morogni kezdett és elém helyezkedett, hogy megvédjen.

- Takarodj kutya, különben...

- Nem rossz szándékból jöttem – vágott a szavába.

- Megmondtam, hogy tűnj el innen és ne gyere vissza – szólaltam meg és félretoltam Ninát.

- Várj. Ő az, akit futni hagytál?

- Igen.

- Hogy mertél önként visszajönni? Meg akarsz halni? – mordult rá Nina.

- Nem hidd, el nem akarok. Tudnánk beszélni? – nézett rám.

- Nem! Te most szépen beülsz a kocsiba és elviszünk Marcushoz. Bármit is akarsz mondani azt előttük, teszed.

- Nekem az is jó – vonta meg a vállát.

- Várjatok már. Miről akarsz velem beszélni? – néztem kérdőn a farkasra. – Előbb a nevedet áruld el – kértem.

- Fodor Alexander – mutatkozott be.

- Nagyon örülök. Szekeres Hoffman Izabella Mirabella – mutatkoztam be én is.

- Simán csak Mirabella Hoffman. A többi a régi neve – morogta közbe Nina. – Bella ő az ellenség – világosított fel.

- Aki simán csatlakozhatott volna a haverjához és akkor most halott lennék.

- Nem akarok nektek rosszat, segíteni szeretnék – szólt közbe.

- Mit tudsz te nekünk segíteni Alexander? – húzta össze a szemét Nina.

- Na, elég már. Menjünk haza. Alex előre ül melléd, hogy szemmel tudd tartani rendben.

- Nem bízom benne. Köthetem a kocsi után?

- Nina!

- Jó, na. Indíts – biccentett az autó felé idegesen.

Mind a hárman beszálltunk a kocsiba, Nina pedig azonnal egy tőrt nyomott a kezembe.

- Tartsd a nyakához – kérte.

- Mi? Nem. Nem fogom.

- Erre semmi szükség – sóhajtott fel Alex.

- Neked nem osztottunk lapot haver – mordult rá Nina. – Mégis honnan tudjuk, hogy nem a kis Rachel küldött téged? – kérdezte miközben felhívott valakit telefonon, amit aztán kihangosított.

- Nem. Felejtsd el! Mi nem díszítünk – mondta köszönés nélkül Michael.

- Hát pedig nagyon gyorsan hazajössz, mert a karácsonyfát együtt fogjuk feldíszíteni – jelentettem ki. – Ja és apa.

- Igen? – kérdezte óvatosan.

- Nagyon megharagszok, ha kihagyod az első közös karácsonyunkat.

- A fenébe – sziszegte. – Nemsokára otthon vagyunk.

- Volna itt még valami – közölte Nina. – Van nálunk egy potyautas.

- Ki? – kérdezte egyszerre Michael és apa.

- Á csak egy farkas, aki nem értett abból, hogy menjen el jó messzire.

- Mi a szar? Bántott titeket? Megyek és szétrúgom a seggét – kapcsolódott a beszélgetésbe Connor dühös hangja.

- Senki nem rúgja szét senkinek a seggét! Világos? Alex segíteni akar nekünk.

- Mirabella! Te túlságosan jó szívvel tekintesz mindenkire! – szólt rám Michael komoran.

- Már mondtam, hogy senkit nem akarok bántani – szólt közbe Alex.

- Kutya ugatást hallottam? – gúnyolódott Connor.

- Ide figyelj te! Ha egy újjal is hozzá merészelsz érni valamelyik lányhoz, kínok közepette fogsz meghalni – morogta Michael vészjósan.

- Előbb nyír ki a vöröske engem, mint, hogy hozzájuk érjek – motyogta Alex.

- Ez az én csajom – mondta büszkén Connor mire Nina elvigyorodott.

- Na, mindegy a lényeg, hogy Bellamynak lesz egy lakótársa. Oda megyünk.

- Ne gyertek le! Fent maradjatok. Majd mi is felmegyünk!

- Rendben.

Egy használaton kívüli raktárépülethez hajtottunk a város határában. Az épületet szinte már teljesen visszavette a természet. Borostyán borította a falakat, az ablakok bedeszkázva.

- Ha nem te lennél Nina, azt hinném, itt akartok kivégezni.

- Ugyan csajszi. Mit gondoltál, hogy hazaviszem ezt a kutyát, hogy tudja hol lakunk? Egyáltalán, hogy találtál meg minket?

- Megláttam, ahogy belógtok a boltba és megragadtam az alkalmat, hogy beszéljek veled – nézett rám. – Megmondtam, hogy jövök, neked egyel.

- Vigyázz, mert pasija van. Bella egyik exe is itt végezte – mosolygott Nina.

- Mi van? – tártam szét a kezem.

- A kis kutyuska érzelmeket kezdett el táplálni irántad.

- Azt ajánlom, gyorsan felejtse is el – hallottuk ekkor Michael hangját, aki a bejárati ajtónál várt minket, szemét le se véve Alexről. – Figyelmeztetlek egy rossz mozdulat és nem lesznek többé végtagjaid!

- Nem akarok rosszat! Csak vele akarok beszélni.

- Aki vele akar beszélni, az előtte velem beszélget, amennyiben az ellenséghez tartozik – ragadta meg a kabátjánál fogva és bevezette a házba.

- Na, mehetünk is – fordult sarkon Nina.

- Mégis hova? Alex velem akart beszélni, tudni akarom, hogy mit akart mondani!

- Nem Bella, mi szépen hazamegyünk.

- Hagyd csak. Addig maradhat, míg el nem mondja, amit akar, de utána irány haza kisasszony!

- Igenis apa – vigyorogtam és beléptem mellette a romos raktárba.

Odabent meglepően tiszta volt minden. Egy hatalmas kerek asztal volt a terem egyik sarkában, székekkel megpakolva, míg a másik oldalt, könyvek halmai és fegyverek. Volt egy másik ajtó is, ami vezetett valahová, de hogy hova azt nem tudtam meg. Alex a terem közepén volt, Connor éppen egy székhez kötözte.

- Jaj, ne csináljátok már – sóhajtottam fel.

- Ne bánjam meg! – pillantott rám apa.

- Szóval ki vele! – szólt Michael Alexre.

Michael ez idő alatt vele szemben ült és unottan élezett egy kést, ám a szeme hidegen tapadt Alexre. Én pedig Michaelt néztem villámló szemekkel. Nem tetszett, hogy ilyen kegyetlen és ilyen... ilyen unott. Mint akinek minden napos a farkasok kihallgatása.

- Egy virágot kerestek nem? Én tudok nektek szerezni.

- Lemész helyettünk a pokolba? Milyen édes vagy – mosolygott Michael gúnyosan.

- Nem csak a pokolba terem – nézett rám Alex. – Bellamy létrehozott egy titkos szobát, ami mindig vándorol az új főhadiszállásra.

Ekkor villant elém egy kép, a mesterséges paradicsomról. Eszembe jutott mennyi időt töltöttem ott, mert akkor úgy éreztem közelebb vagyok a felszínhez. A kedvenc virágom ott a tó partján nyílt, átlátszó szirmai voltak és isteni illata.

- A mesterséges paradicsom – suttogtam magam elé.

- Hogy mondod?

- Én... emlékszem arra a helyre. Volt ott egy terem, aminek üveg teteje volt és tele volt növényekkel. A tó partján nyílik az a virág, ami nekünk kell. Alex igazat mond – bólogattam hevesen.

- És azt mondod, megszereznéd nekünk azt a virágot? Miért kockáztatnál? – húzta össze a szemét Michael. – Úgy hallottam szerelmes vagy a falkavezérbe, képes lennél elárulni őt? – hajolt közelebb hozzá.

- Ő mindig is megvetett engem, de én akkor is szerettem. Belefáradtam a hűséges pincsi szerepébe, aki soha egy csepp viszonzást sem kapott, csak pofonokat és megvetést.

- Na, és mit kérsz cserébe? – kérdezte Marcus.

- Szövetséget és a védelmeteket. Meg kell ígérnetek, hogy segítetek rajtam, ha történne valami. Ha Rachel rájönne mit tettem és... szeretném, ha magatokhoz vennétek a húgomat. Ha én meghalok, nem marad senkije, szeretném, ha közétek tartozna.

- Arra kérsz, hogy csináljunk vámpírt a farkas húgodból?

- Amennyiben elbukom igen – biccentett.

- És ha nem buksz el?

- Akkor én leszek az új falkavezér és csak a támogatásotokat szeretném, a többi falkával szemben, akik nem akarnak engem látni a trónon. Tudom, hogy nem akarsz háborút – nézett ekkor rám. – Tudom, hogy te jóságos vagy, de ha Rachel marad, a falkavezér nem tudjátok elkerülni a harcot. Féltékeny, amiért elszeretted tőle Bellamyt, és Rachel nehezen felejt.

- Michael – léptem hozzá és a vállára tettem a kezem. – Tudom, hogy nem szólhatok bele a kormányzási dolgaidba, de itt most rólam van szó – suttogtam.

- Kockázatos. Mi van, ha elárul?

- Mi lenne, ha szólnánk Mellorinnak aki megbűvölné őt, hogy semmit se tudjon mondani?

- Az a tündérek asztala.

- Akkor beszéljünk Cardan nagykirállyal és Jude nagykirálynővel.

- Visítani fogsz, ha azt mondom ez egyszer nem lőttél félre? – hajtotta hátra a fejét.

- Komolyan?

- Komolyan.

- És én is találkozhatok velük? Csak egy közös fotó elejére! – könyörögtem.

- Amennyiben ők benne vannak, ám legyen – biccentett.

- Akkor benne vagytok?

- Igen, benne vagyunk, de... egy darabig attól tartok itt kell maradnod. El kell érnünk a nagykirályt, hogy fogadjon minket és...

- Nem gondolod, hogy Rachel gyanakodni fog? – érdeklődtem.

- A picsába – sziszegte. – Oké, akkor elmehetsz, de ha egy rossz szót szólsz, kivágom a nyelved és megölöm a húgod! Nem vagyunk, barátok ne feledd!

- Rendben – biccentett Alex.

- Rendben! – biccentett Michael is, majd elvágta Alex köteleit aztán a kezét nyújtotta. – Ne kelljen megbánnom, hogy egy kicsikét is megbízom benned!

- Nem kell, elhiheted!

Éreztem, ahogy mosolyra húzódik az ajkam és kihúztam magam, ugyanis egy sorsfordító dolognak voltam szem és fül tanúja. Láttam, ahogy egy farkas és egy vámpír szövetséget köt és bíztam benne, hogy ez a szövetség hosszan tartó lesz.