💫9💫
\Essalar\
Az út örökre megy tovább,
felhők alatt és hold alatt,
de bármily messze tért, a láb
végül hazafelé halad.
S a szem, mely lángot és csatát
látott kőtermek mélyiben,
a régi, ismert mezőkön át
füvön, fán, dombon elpihen.
Az általában nyugodt Stark torony, most sürög-forog. Mindenki azon van, hogyan lehetne visszahozni Evelynt. Mert ez most mindennél fontosabb.
Tony leginkább azon törpösködött, hogy miként lehetne bejutni. Ebben segít neki Bruce és Steve. Clint és Natasha már a kihozáson töprengenek. A többiek pedig tárgyakat keresnek, amivel visszatérhetnek a lány emlékei.
Mindenki pozitív gondolatokkal dolgozik, s senki sem mer arra gondolni, hogy esetleg nem fog sikerülni.
Mert ez is benne van a pakliban. Lehet, hogy soha nem látják viszont Evelynt.
💫💫💫
Esős és hideg este száll arra a városra, ami sosem alszik. Mondhatnánk azt is, hogy az élet csak most fog beindulni.
Az emberek sietve próbálnak haza menni, hogy mihamarabb meleg otthonukban üldögéljenek. Ám egy fekete alak a lehető leglassabban sétál a szakadó esőben. Kapucnis pulcsit, sötét nadrágot és cipőt visel. Lehajtott fejjel szlalomozik az emberek között.
Talán a véletlen műve, de pont a Stark toronynál áll meg. Érzelemmentesen nézte az épületet.
- Luke azt fogja hinni, hogy cserbenhagytad - szólalt meg egy férfi. Az alak hirtelen fordult meg, így a csuklya többé nem takarta gyönyörű, fekete haját.
- Gyere valami fedett helyre, Evelyn. Még megfázol - mondta a férfi.
- Inkább maradok. Szeretek az esőben állni. De te bemehetsz, Loki - felelte csendesen Evelyn. Ám Loki nem mozdult. A félelem és sajnálat különleges egyvelege tükröződött a szemében.
- Ugye tudod, hogy nem szabad ide jönnöd? - kérdezte Loki. Pár lépéssel közelebb sétált Evelynhez.
- Miért is?
- Mert fegyvertelen vagy, ha a képességedet nem számítjuk, s az éjszaka közepén nem rendezhetsz vérfürdőt.
- Miért nem? - kérdezett vissza a lány.
- Mert az nem vall a Hydrára.
💫💫💫
\Pietro\
Még jó, hogy Lokinak sikerült rábírnia Evelynt, hogy ne most azonnal öljön halomra minket. De vajon meddig tudja visszatartani?
És mi van akkor, ha beleszeretett Evelynbe?
Az képtelenség. Nem tehette, és Evelyn engem szeret... Bár már nem is emlékszik rám...
De mi van akkor, ha Evelyn is szereti Lokit?
Nem lehet! Lehetetlen! Jobb lenne, ha szívnék egy kis friss levegőt.
- A tetőn leszek - szóltam a többieknek, majd már el is tűntem. Muszáj egy kis szünet.
Lenéztem a kavargó városra. Minden olyan nyugodtnak látszik. Pedig egy gyilkos mászkál az utcákon.
Evelyn nem gyilkos... Csak átprogramozták.
- Ne foglalkozz a gondolataiddal - suttogta egy megnyugtató hang a fülembe. Wanda állt mellettem. Aggódó arccal leste minden mozdulatomat.
- Láttad őket? - kérdeztem.
- Igen. De Evelyn szeret téged. Onnan tudom, hogy főnixes láncot még mindig hordja - mondta mosolyogva.
Ez eszembe sem jutott. Annyira negatív vagyok, hogy ez az apró pozitívum elkerülte a figyelmem. De vajon tényleg így van?
- Menjünk vissza - mondta Wanda. Még egyszer lenéztem a mélybe, majd követtem.
Túl nagy volt a csend...
- Valami történt - suttogta Wanda.
- Te balról, én jobbról.
Talán nem a legjobb ötlet, hogy szét váltunk, de így hatékonyabb a támadás. Remélem...
A nappali ajtaján betörés nyoma éktelenkedik. Ahogy beléptem megláttam, hogy Steve és Bucky a földön fekszik.
- Hé srácok! Jól vagytok?
Segítettem nekik feállni.
- Itt járt - motyogta Steve.
- Evelyn?
- Igen - sóhajtotta Buck. Steve hirtelen felpattant.
- Utána kell menni!
- Miért? - kérdeztem.
- Mert elvitte Tonyt...
💫💫💫
\Tony\
Betörte az ajtót, s pár mozdulattal elintézte a Kapitányt és Buckyt. Mi a fene?
Aztán rám nézett... Valamiért nem ölt meg. Leütött, s ott elsötétült minden...
Mikor újra magamnál voltam, már a laborban ültem kikötözve. Evelyn előttem járkált.
- Hol a társad? - kérdeztem.
- Nem akartam, hogy ő is itt legyen. Egyedül vagyok épp, mint te - suttogta. Most már biztos, hogy megöl. Semmi érzelem nincs benne.
- Barátok vagyunk - mondtam kétségbeesetten.
- Nem tudom miről beszélsz. Te vagy a célpontom!
- Meg akarsz ölni?
- Előbb eljátszadozom veled...
💫💫💫💫💫💫💫💫💫
Itt is a rész. Kellemes nyári szünetet!
/Hail Hydra
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro