\Loki\

Hangos kiabálásra ébredtem. A nappaliból jött, s hamar rájöttem, hogy Evelyn és Luke veszekednek.

Mi történt már megint? Komolyan, mint egy rossz házaspár...

Mielőtt elindultam volna, bekapcsoltam a kamerát. És igazam lett.
- Miért hazudtál nekem? - kérdezte idegesen Evi.
- Miért mondtam volna el? Nem az én dolgom rájönni a dolgokra - felelte dühösen Luke.
- De őt nem ölhetem meg! Ahogy Pietrot sem! Nem bánthatom őket!
Itt Luke megragadta Evelyn nyakát már akartam közbe lépni, de Luke villámló szemeit látva elvetettem az ötletet.
- Meg fogod ölni őket. Ha akarod, ha nem - mondta, majd elengedte a lány nyakát. Amaz fuldokolva próbált minél több levegőt belélegezni.

- Jó reggelt!
Mind a ketten felém fordultak. Közben hallottam azt is, hogy a többiek elátkozzák a szöszi főnökünket. Csodálatos hallgatni a válogatott káromkodásaikat. Evelyn még utoljára Luke szemeibe nézett, majd elhagyta a helyiséget.

- Hogy tetszik a birodalmunk? - kérdezte Luke.
- Nos... Egész... Khmm... Otthonos - nyögtem ki. Váratlanul ért a kérdés. Luke csak bólintott, majd ő is elment.

Csak én nem értem, hogy mi folyik itt?

💫💫💫

\Steve\

Ha nem teszünk semmit, akkor Evelynnel is az fog történni, mint Buckyval. Talán örökre elveszíti az emlékeit.

Míg a többiek káromkodtak Loki fülébe, addig én felsurrantam a szobámba. Gyorsan összepakoltam pár dolgot, ám mielőtt elkészülhettem volna, a csapat berontott a szobámba. Szuper...

- Hová-hová? - kérdezte Tony.
- Ki kell hoznunk Evelynt, különben olyan lesz, mint Buck.
- Ez az első jó ötlet, amit ezen a héten hallottam - mondta halkan Pietro.
- Gyere csak, Kapitány - morogta Tony, majd maga után kezdett húzni.

Visszamentünk a nappaliba, ahol csak Bruce maradt, hogy vonalban maradjon Lokival.
- Nos Őskövület. Ennek a toronynak én vagyok a főnöke, tehát én mondom meg, hogy elmehetsz-e. És én nem fogom megengedni, hogy elmenj depizni egy sziklára. Szóval fogod a nemes kis seggedet, s leülsz a kanapéra.
- Őskövület? Ez most komoly? - kérdeztem. Olyan hülye neveket tud kitalálni. De muszáj azt csinálnom, amit a "főnök" mond. Még, ha nem is tetszik.

- Ha nem teszünk valamit, akár meg is ölheti Evelynt - szólalt meg Bucky. - Vagy olyan lesz, mint én.
- Vitatkozhatnánk, hogy melyik a rosszabb - morogta Clint.

Ám ebben a pillanatban felszólalt Pietro, aki eddig csendben volt.
- Baj van! Evelynt újraindították.

💫💫💫

\Evelyn\

Sose félj! Zavartalan nyugalommal lépj be a legsötétebb erdőbe, zavartalan nyugalommal vesd bele magad a legádázabb küzdelembe. Mindig meg kell őrizned a hidegvéredet, akármikor, akárhová mész! Sose félj, de mindig légy résen!

Tudtam, hogy mi vár rám. Érzések nélkül léptem be a szobába. Loki végig követett, s félelem ült a szemében.

Luke már várt rám. Leültetett a székbe, amitől eddig csak emlékeket kaptam, de most más lesz. Most el fogja venni mindazt, amit felfedeztem.

Éreztem a szörnyű fájdalmat, s láttam, hogy Loki elfordul. Nem tudja végig nézni. Nem elég erős. Még utoljára visszaemlékeztem.

Tony... Pietro... Bucky... Steve...

Vége lett a szenvedésnek. Üres lettem, de erős. Nincsenek érzéseim, de nem is kellenek. - Tudod, hogy ki ő? - kérdezte egy szőke férfi. Elém tolt egy képet.
- Nem. Ki ő?
- Ő a célpontod, Vasember!

A célpontom Vasember. Ki kell iktatnom őt örökre! De ki vagyok én? Miért pont ő?

Meg kell kérdeznem a szőke férfit.
- Uram!
- Igen? - kérdezte meglepetten.
- Ki vagyok én?
- Te vagy a mi üdvöskénk. A fegyverünk, a katonánk.
- De mi a nevem? - kérdeztem újra.
- Árnyék.

💫💫💫

\Bucky\

- Nem tehették meg - suttogtam. Pedig megtörtént. Csak az elejét láttuk, mert Loki elfordult, de most az egyszer nem hibáztattuk.

- Vége. Nem fog emlékezni ránk - mondtam halkan. Láttam, hogy Pietro arcán lecsordult egy könnycsepp.
- Talán még van esély rá - mondta Steve. - Neked is visszajött pár emlék.
- Egy a százhoz. Nagyon ritka, hogy valakinek visszatérnek az emlékei.
- Segíteni fogunk neki - felelte határozottan Tony. - Haza hozzuk!

💫💫💫💫💫💫💫💫💫

És kész is! El kellett rontanom a hangulatot.

/Hail Hydra!