Nos a randit választottátok a legtöbben, így ez lett. Jó olvasást!

💫💫💫💫💫💫💫💫💫

\Pietro\

Olyan jó, ha átölelik az embert. Bárcsak egyszerű, szótlan, vigasztaló gesztusokká párolódhatna le a kapcsolatuk! Egyáltalán miért tanultak meg beszélni az emberek?

Ma van a legcsodálatosabb ember születésnapja. Csak azt nem tudom, hogy mit adjak neki. Egyetlen megoldás létezik!

- Bucky! - kiáltottam a barátom ajtaja előtt, majd párszor kopogtattam is. Egy kissé álmos, és dühös Bucky állt a küszöbön.

- Van fogalmad arról, hogy hány óra van? - kérdezte egyelőre nyugodt hangon.
- Hajnali három. Miért?
- Mert általában ilyenkor aludni szoktam! - felelte most már kicsit dühösen.

Lehet, hogy nem pont így kellett volna rárontanom, de ez vészhelyzet!

- Segítened kell - mondtam komolyan.
- Történt valami? - kérdezte, és az aggodalom is megjelent a szemében.

Hogy mennyire mérges leszel rám...

- Ugyebár holnap lesz Evelyn születésnapja, és nem tudom, hogy mit adjak neki - mondtam egyre halkabban. Végül behúzott nyakkal vártam a vihart.

- Tehát ezért keltettél fel hajnali háromkor?! Nem várhatott ez holnapig?!
- Te ismered a legjobban Evit, így te tudod, hogy minek örülne - mondtam szinte már hadarva. Végre megjelent a szemében a szánalom, majd sóhajtva elfogadta a tényt, hogy ma már nem fog többet aludni.

- Amugy te mit adsz neki? - kérdeztem miután betessékelt a szobájába.
- Egy kutyát - felelte egyszerűen. - Neked pedig azt tanácsolom, hogy hívd el vacsorázni, s adj neki valamit. Nyaklánc, karkötő vagy ilyesmi.

Ez nekem miért nem jutott eszembe?! Pedig annyira tökéletes ajándék.

- Te egy zseni vagy, Bucky!
- Csak halkan. Még Tony felébred - felelte nevetve.
- Akkor én asszem' megyek. Jó éjt!
- Neked...is - felelte félálomban Bucky.

💫💫💫

\Evelyn\

Ma van a születésnapom... De olyan érzésem van, mintha csak egy normális nap lenne.

Gyorsan felvettem egy szoknyát meg egy pólót, hogy azért ne pizsamában sétálgassak. Leszaladtam a nappaliba, ahol már javában folyt az élet.

- Jó reggelt! - kiáltottam, mire a legtöbben rám tekintettek.
- Neked is - felelték közömbösen. Elfelejtették volna?

- Hmm... Mi újság? - kérdeztem, miközben leültem Bucky mellé.
- Semmi érdekes - felelte egy sunyi mosollyal.

Mi a fene folyik itt?

- Tudsz jönni egy percre, Evi? - kérdezte Pietro, majd a válaszomat meg sem várva kihúzott a folyosóra.

- Baj van? - kérdeztem azonnal. Mi másért vinne ki?
- Öhmm nincs. Szóval arról lenne szó... Tehát... Eljönnél velem este vacsorázni?

De édes!
- Persze, hogy elmegyek. Mikor indulnánk el?
- Hétkor megfelel? - kérdezett vissza.
- Tökéletes - feleltem boldogan.

💫💫💫

Mit vegyek fel?! Nem hittem volna, hogy egyszer fel fogom tenni ezt a kérdést.

Már három órája járkálok fel-alá a szekrényem előtt, de egyik ruhámat sem érzem megfelelőnek a vacsorához. Csak egy valaki tud segíteni!

- Bucky! Segíts! - kiáltottam a szobája ajtaja előtt. Majd beinvitálást nem várva berontottam a helyiségbe. Bucky rémülten pillantott rám, majd azonnal elém lépett.

- Mi történt? Bántott valaki? Az istenér Evi válaszolj már!
- Válaszolnék, ha hagynád. Semmi sem történt, csak Pietro elhívott vacsorázni, s nem tudom, hogy mit vegyek fel - hadartam el a kisebb regényt.

Bucky előbb értetlenül, majd dühösen, végül sajnálkozva nézett rám.
- Ezért törtél be hozzám?
- Ez egy vészhelyzet, Buck - mondtam komolyan.
- És mit vársz tőlem? Nem vagyok egy tinilány, hogy ruhákkal árasszalak el - felelte értetlenül.
- Gyere el velem ruhát venni!

💫💫💫

\Bucky\

Ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy a húgom shoppingolásra adja a fejét, én kiröhögöm.

Már a harmadik üzletből távoztunk eredménytelenül.
- Lassan haza kéne menni - mondtam óvatosan, de Evelyn nem is figyelt rám. Egy kirakatot bámult, ahol egy csodaszép ruha tündökölt. Barackszín alapon, vörös rózsák virítanak. Az ujja lefele bő, és maga a ruha úgy térdig érhet. Szellősebb fajta, és Evelynnek baromi jól állna.

- Szeretnéd? - kérdeztem, miközben átkaroltam a vállát.
- Attól függ. Ha jó rám, akkor igen - felelte ábrándozva. Az arcán egy kissé szomorkás kifejezés ült.

A ruha tökéletesen passzolt Evelynre. Megvettük, majd haza indultunk. Végig szótlan volt, majd a torony ajtaja előtt megállított.

- Köszönöm, Bucky - mondta halkan.
- Nem kell megköszönnöd. Ez a testvéri kötelességem.

💫💫💫

\Evelyn\

Nat és Wanda segítettek megcsinálni a hajam, és persze ájuldoztak a ruha láttán. Készen álltam életem első "randijára". Ám mikor az erkély előtt elhaladtam, úgy éreztem, hogy muszáj ki mennem.

Hűvös szél fújt végig a városon. Pár csillag feltűnt a sötét égbolton. Eszembe jutott az a történet, amit még anya mesélt nekem.

- Anya! Hová tűnnek a szeretteink, ha meghalnak?
- A lelkük felszáll az égbe, és fénylő csillagokká válnak.
- De itt szinte sose látni őket. Ez miért van?
- Ha az emberek elfelejtenek hinni, a csillagok is eltűnnek. Nézz rám, Evelyn! Te egy értelmes, szép és kedves kislány vagy. Sose felejtsd el, hogy ha szükséged lesz ránk, akkor fent megtalálsz minket...

- Hát itt vagy - mondta valaki mögöttem. Ijedten fordultam meg, de csak Pietro volt az.
- Szomorúnak tűnsz... Baj van? - kérdezte, s közben közelebb lépett.
- Nincs. Minden rendben. Mehetünk?

Pár perc hezitálás után bólintott, majd elindultunk ki a toronyból.

- Ha megjegyezhetem, ma este is gyönyörű vagy, Hercegnőm!

💫💫💫

Már az étteremben ültünk, mikor Pietro egy dobozkát tett le az asztalra.

- Remélem tetszeni fog - mondta reszkető hangon. A doboz mélyén egy karkötő pihent. Egy tölgylevelet ábrázoló medál volt rajta, aminek egyik oldalán a Pietro, míg a másikon a Bucky felirat volt felvésve.

- Tudom, nem gyűrű, de azért én ezt is szívből adtam...
- Ez a legszebb dolog, amit életemben kaptam - feleltem boldogan. - Köszönöm, Pietro!
- Boldog Születésnapot, Evelyn!

💫💫💫

\Essalar\

A toronyban nem várt esemény fogadta a párt. Az elsötétített nappaliban, a teljes csapat várakozott, majd Evelyn beléptekor egyszerre ugrottak elő! Pont, mint egy évvel ezelőtt.

Végül, mikor Bucky került sorra az ajándékoknál, Evelyn boldogan ugrott a testvére nyakába. Egy fekete kiskutya gazdagította a csapatot.

- Mi lesz a neve? - kérdezte Bucky.
- Tapmancs!

💫💫💫💫💫💫💫💫💫

Hela!

Írtó sokat kellett várni a részre, tudom.

Még mielőtt valaki megszólalna, tudom, hogy a csillagok nem így alakulnak ki.

Hogy miért Tapmancs? Mert ez jutott először az eszembe. 😁

/Csíny letudva!