[Evelyn]

Mit tennél akkor, ha arra ébrednél, hogy fingod sincs arról, hogy hol vagy?

A, Elkezdesz sikítozni, mint egy örült, hátha meghallja valaki

B, Megvárod, amíg az esetleges elrablód megjelenik

C, Ülsz, mint egy rakás szerencsétlenség

Nos az utóbbi tökéletesen én vagyok. De kezdjük az elején...

💫💫💫

- Jó éjt, Hercegnőm - suttogta a fehéres hajú barátom a fülembe.
- Neked is, Hercegem - mondtam, majd apró csókot leheltem az ajkaira.

Mikor Pietro elhagyta a szobámat, gyorsan lefürödtem, majd a pizsamát felvéve ágyba parancsoltam magam.

Úgy tíz perc forgolódás után elnyomott az álom. Még nem is sejtettem, hogy mi vár rám reggel.

💫💫💫

Mikor kinyílt a szemem, csak a sötétség vett körül. Az ágyam helyett egy székben voltam, s olyan érzésem volt, mintha ez egyszer már megtörtént volna.

De akkor miért nem emlékszem rá? Nyílt az ajtó, s a villany is felkapcsolódott. Déjà vu...

Egy férfi lépett be a helyiségbe. Fekete nadrágot, fehér inget, s fekete öltönyt viselt. A haja talán természetes szőke, de ezekhez sosem értettem.

- Felébredtünk? - kérdezte gúnyos hanglejtéssel. Már nem tetszik a fickó.
- Ki maga? Mit akar tőlem?
Próbáltam kibogozni a kötelet, de semmi értelme nem volt. Profi kötötte a csomót.
- A Hydra egyik főnöke vagyok. A nevem Luke Collins, de ez most nem annyira fontos.

Értetlenül néztem rá. Miről beszél ez itt? Mi az a Hydra? És miért van megint déjà vu érzésem? Én ezt nem értem...
- Mi az a Hydra? - kérdeztem halkan.
- Egy szervezet. Az a célunk, hogy megmutassuk az embereknek, hogy nincs jó vagy rossz, csak hatalom van.
- De engem miért hoztak ide? - kérdeztem újra. Semmit sem értettem. Ez a Luke gyerek itt valami szervezetről hadovál. De minek kellek nekik?
- Leginkább azért, mert az apád is Hydrás volt, de szörnyű dolgot tett - mondta mosolyogva. Az apám? De hisz az apám sose állna be egy ilyen szervezetbe. Ő jó ember.
- Hazudsz!
- Nem. Csak te nem emlékszel. Ne aggódj! Az emlékeid visszatérnek, csak nem időben. Hamarosan visszatérek. Addigra gondold át, ki oldalán állsz.

💫💫💫

[Tony]

- Mi a fene folyik itt? - kérdeztem. Köröttem akkora volt a zsivaj, hogy senki sem hallotta meg. Mindenki veszekedett valakivel. De a legfurcsább az volt, hogy Evelynt sehol sem láttam. Hol csavarog ez a lány?

Buck lihegve esett be az ajtón. Erre mindenki elhallgatott. Bezzeg nálam...
- Nem tudjátok, hogy hol van Evelyn? - kérdezte.
- Nincs a szobájában? - lepődött meg Pietro. Bucky a fejét rázta.
- Natasha! - kiáltotta Clint. A vörös hajú meg is jelent.
- Igen? - kérdezte.
- Be tudod mérni Evelyn telefonját? Nem tudjuk, hogy hol van.
Nat bólintott, majd a gép elé ült. 
Pár perc elteltével csalódottan állt fel az asztaltól.
- A telefon a szobájában van - mondta. Pietro aggódva nézett körbe, majd egy kék villanással eltűnt. De egy pillanattal később vissza is jött, kezében a telefonnal.

- Van egy olyan érzésem, hogy a Hydra keze van a dologban - morogta Buck.
- Nem olyan biztos. Evelynt egy évvel ezelőtt hoztuk el. Miért várnának ennyi ideig? - kérdeztem.
- És ha direkt ez volt a terv? - ötletelt Steve.

Csend telepedett ránk. Mindenki a maga ötletét tartotta fontosnak. Senki sem mert a legrosszabbra gondolni.
- És ha tényleg elrabolta a Hydra? - szólalt fel Pietro. Mind felmentünk a szobájába. Volt egy kisebb rumli, de dulakodásnak nem láttuk a nyomát. Semmi árulkodó bizonyítékot nem hagytak itt.

💫💫💫

\Evelyn\

Mi folyik itt? Mi ez az egész? Miért nem emlékszem?

Miután Luke elment próbáltam valami emlék foszlány után kutakodni, de semmi haszna nem volt. Odáig mindent tudtam, hogy van egy apám és egy anyám. Apámnak valami nagyon fontos munkája van, míg az anyám könyvelő.

De akkor miért érzem úgy, hogy valami történt? Luke hangjából azt vettem ki, hogy ő választ adhat a kérdéseimre. Ő segíthet nekem. De vajon jó döntést hoztam? Biztos, hogy ez a helyes út?

Egy órányi töprengés után, Luke visszatért. Gúnyos vigyor ült az arcán.
- Döntöttél? - kérdezte.
- Igen - feleltem halkan.
- Belépsz közénk? - nyújtotta felém a kezét.
- Csak akkor, ha visszaadod az emlékeim - mondtam. 
- Ahogy kívánod, Evelyn!

💫💫💫💫💫💫💫💫💫

Itt is az első rész. Kissé rövid, de a lényeg benne van.

Hamarosan jön a következő. Addig is a:

Hydra legyen veletek!