Másnap a tánctermünkbe vittelek. Sokkal jobban éreztem magam, a lábam sem fájt annyira, de azért próbáltam nem megterhelni.
Láttam, hogy folyamatosan a lábamra pillantasz, miközben táncoltam.
Ügyeltem arra, hogy ne vedd észre, de persze nem is te lettél volna, ha nem vetted volna észre.
Egyenlőre nem szóltam, de láttam, mennyire aggódsz értem.
Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom neked, de mégis...nem volt bátorságom hozzá.
Nem akartalak felzaklatni.