- Elhiszed te ezt? Képes volt nekem ostoba filmekről beszélni! A végén pedig kiosztott!

- Ez azért van mert a nők imádják a filmeket! – Dario megigazította a fején található elegáns kalapot, ami árnyékot vetített a szemére. Felvont szemöldökkel ráztam meg a fejem és magyarázatott vártam tőle. - Úgy értem, hogy a filmek és a valóság közt is vannak hasonlóságok! Ez olyan, mint amikor olvasol egy könyvet, ami egy filmre emlékeztett! Biztos, hogy nem róla másolták, de a filmben történtek és a könyvbe leírtak azok a mindennapos élet szerves tevékenységei! Biztos vagyok, hogy Ariana csak azért hozta fel neked a filmet, hogy kicsit szórakozzon a dologgal! Hiszen nem mindennapi dologba kezdtél!

- Akkor sem értem, hogy jön ide ez a film! – mutattam fel a romantikus film borítóját a tabletgépen keresztűl. – Tényleg nem láttam még!

- Akkor nézd meg!

- Okés! – mivel fél óra út állt előttünk, ezért benyomtam a lejátszót, az autóban található kicsi képernyő lenyílt és elindította rajta a háromszázhatvanöt nap című filmet. Dario kicsit bizonytalanul nézett rám, furcsa tekintettel méregetett, amolyan „biztos, hogy itt szeretnéd megnézni"? csillogó tekintettel fürkészte az arcomat. Öt perc után beletekertem és végig pörgettem a filmet. Két perc alatt a végére értem, majd letettem a kapcsolót a helyére. – Ez egy erotikus film!

- Pontosan!

- Elég volt ennyit látnom belőle! És miért hozta fel ezt a filmet? – kérdeztem.

- Azért, mert elraboltad őt, ahogy Laurát is elrabolta Massimo!

- De én nem raboltam őt el! Hoppácska! – túrtam hátra a hajam. – Nem tudtam, hogy a nőkre ilyen hatással vannak ezek a romantikus filmek! Bár ezt inkább egy elbaszott pornónak mondanám! Mi... mi ez a film?!

- Romantikus! Biztos vagyok abban, hogy Ariana most azt gondolja, hogy Ő Laura te pedig Massimo! Mert a nők szeretnek álomvilágban élni! Ahogy rengeteg filmben is kiszoktak beszélni valódi könyveket, így a valóságban is kiszokták és kiszoktunk beszélni filmeket! Sőt! Sokszor a filmekben történtekből veszünk ötletet!

- Jó! De az én életemet ne hasonlítsa ehhez a szarhoz! Komolyan ne! – sütöttem le a szemem szomorúan. Nem azzal volt a bajom, hogy Ariana álomvilágban él és egy filmhez hasonlította az életem, hanem azzal van a bajom, hogy rossz fiúként tekintett rám ez miatt. Nem vagyok rosszfiú! Nem raboltam el! Nem kényszerítem arra, hogy szeressen belém! Nem fogok neki mindent megadni és nem fogom kóstolgatni őt! Nem akarok a bugyijába férkőzni, és nem fogom magam leszopatni azért, hogy megmutassam neki, hogy miből marad ki. – Remélem, hogy hamar elfelejti ezt a szart!

- Kiakadtál!

- Tudod miért? A filmben szereplő férfi viselkedéséhez hasonlította a személyiségem és a helyzetet! Ez azért bánt, mert nekem eszembe sem jutna kóstolgatni egy olyan hölgyet, akit... akit bántottak – sóhajtottam, majd az ablak felé fordultam. – Mindegy! Háromszázhatvanöt nap ide vagy oda... megfogom neki mutatni, hogy több vagyok annál, amit ő a csinos fejében összerakott!

- Mondja ezt a kokainbáró – ekkor egy vastag mappát helyezett a kezembe. Összeráncolt szemöldökkel kinyitottam. Számok, nullák, számok, aláírások és még több nulla nézett vissza rám. Nem kellett megkérdeznem, hogy mi ez, jól tudtam, hogy a pénzmennyiség, ami az én bírtokomban áll. – A felét természetesen átutaltuk Olaszországba – suttogta, hogy csak én halljam. – Évek óta így megy!

- Remélem, hogy jól fogom vezetni az üzletet! Nehéz?

- Sajnos igen – sóhajtotta. – Azért nehéz mert mindig adódnak komplikációk! Gyakran vannak olyan vevők, aki kevesebb pénzt utalnak a kokainért, amit megvásárolnak. Ez miatt hiány alakul ki a számlán és a hónap végén az összeszámolásnál, ha kevesebb pénzt számolunk össze akkor az nagy baj! Azért, mert így az olasz maffia is kevesebbet kap, vagy pont az, hogy többet és a te számládon lesz hiány!

- De én csak termesztem a kokaint! Arról én nem tehetek, hogy igazságtalanul fizetnek!

- Ezért kell minden vevőddel jó kapcsolatot ápolni! Vannak gengszterek, akiket legszívesebben máglyán égetnék el, de nem utasíthatod vissza őket, mert a pénz az pénz! Mindegy, hogy kitől jön!

- Tehát minden hónapban le kell számolni az olasz maffia pénzét csak azért, mert a kokainmennyiség, amit termesztünk...

- A cserje tőlük van! Ha nem lenne cserje, akkor nem lenne kokain! Sok dolgot nem tudsz még a kokainról, ezért elmondok pár fontos dolgot, amit nem árt tudnod! Szóval a kokain... A vegyületet a leveleiből vonják ki. Szakértők a kokaint az egyik legveszélyesebb ismert kábítószernek tartják. A kokacserje egyetlen hivatalos termesztője. A dél-amerikai indiánok teljesítményfokozásra használják a kokalevelet. A legtöbb országban, így Az Egyesült Államokban is minősül és a tiltott kábítószerek jegyzékén szerepel, használata az ellenőrizhetetlen mellékhatások miatt tiltott. A kokain erős hatású szer, használatának több, a használók által is nemkívánatosnak tartott mellékhatása van. A kokain a stimulánsok közé tartozó pszichoaktív szerek csoportjába tartozik, ezért használata gyakran jár együtt szorongásos és depressziós rendellenességekkel, nem ritkák az indulatkitörések, az agresszív megnyilvánulások. Használójától függően, előfordulhat paranoid, üldöztetéses téveszmék kialakulása is.

- Értem! Ez miatt nem nyúltam még hozzá! Nagyapa mindig azt mondta, hogy egy kokainbárónak mindig észnél kell lennie!

- A nagyapád jól mondta – suttogta. – Tudtad, hogy először itt Kaliforniában szintetizálták a kokain szabad bázisú formáját, ami népszerűvé vált a kábítószerfogyasztók körében?

- Nem tudtam – sziszegtem. – Sok mindent nem tudok!

- Még! – tette hozzá. – De idővel mindent érteni fogsz! Könnyebb lesz! Magáról a kokainról minden lényegeset elmondtam, most beszéljünk a termesztéséről! Minden hónap elején az olasz maffia kamionnal küld neked friss apró kokacserjéket. A kamionok azonnal a raktárba szállítják neked és szinte azonnal felhasználható és port készítenek belőlük! Ez egy körforgás. Olyan, mint a nőknek a menstruáció! Minden hónapban ugyan az! – nevetett. Én is nevettem, bár bizonytalan voltam még a helyzettel kapcsolatban.

- És a nagyapám velük ebben megegyezett?

- Igen! Évek óta üzlettársai vagyunk a Szicília legnagyobb drog hálózatának tagjaival.

- És mi por formájában adjuk el, igaz?

- Igaz! Az embereid ezen gondoskodnak! Mit gondolsz, miért dolgoznak egyszerre tízen a raktárban?

- És a következmények? - suttogtam. – Mármint... a fogyasztásának a következményei! A rászokás, szorongás, nyáladzás és Isten tudja, hogy milyen hatásai vannak még...

- Ezzel nekünk nem kell foglalkoznunk! Egy vevő mindig önszántából vásáról kokainport! Saját döntése alapján nyúl a szerhez, az nem tartozik ránk, hogy mit vált ki belőle!

- Még akkor sem, ha tönkre teszi az életét? Nagyapám, hogy bírta ezt?! – suttogtam szörnyülködve. – Ez az egész... a kokain világa csak... mocsok! Egy hatalmas mocsok, amibe az emberek nyakig temetkeznek, majd el is merülnek benne – hunyorogtam a nap felé. A fekete terepjáró befordult a raktár felé, ezért hevesen dobogó szívvel pillantottam Dariora, aki lassan bólintott.

- Idővel a szép oldalát is meglátod majd – az autó leparkolt és szapora léptekkel nyitották ki nekünk az ajtót.

- Van jó oldala is?

- Te vagy rá az élő példa – nézett a szemembe. - A nagyapád kokainjainak köszönheted a pénzt, a házat, a hatalmat, ami a tiéd lett. Ez a jó oldala! És majd te is biztos jövőt adhatsz a gyermekeidnek!

- Nem akarok gyereket! Egy ilyen világba nem! – felhúzták előttünk a hatalmas műanyag ajtót, mi pedig át bújtunk alatta, és miközben a raktárban egymás mellett a lámpa vakító fénye alatt tevékenykedtek az emberek, addig és szétnéztem a tágas raktárban, ami egykor a nagyapámé volt. A hosszú asztalokon elhelyezkedett ládákat megvilágították a lámpák, miközben kesztyűs kezek egymás mozdulatait követve végezték a munkát. – El sem hiszem, hogy itt vagyok – helyeztem a nadrágomba a kezem. – Szóval ezt szállítják? – sétáltam az egyik munkáshoz, majd az asztalról elvettem tőle egy pici átlátszó zacskót, amiben nagyon kevés mennyiségű fehér por volt. – Azt hittem, hogy bonyolultabb nagyapám biznisze! De neked hála kezdem megérteni ennek a menetét – dobtam vissza a zacskót a helyére, és tovább sétáltam a munkások mellette, akik szaporán csomagolták a porokat.

- Miért érzem azt, hogy nem tetszik neked az, ami itt folyik?

- A nagyapám háta mögött jobb volt nézni, mert tudtam, hogy nem nehezedik teher a vállamra! Viszont most... most minden teher az én vállamra nehezedik – pillantottam a szemébe feszülten.

- Hát sok stresszel fog járni, az biztos – tette hozzá hallkan. – De bízz a megérzéseidben és az ösztöneidben – ekkor a régi aszal felé vezetett engem. Az asztal üres volt, és mögötte volt nagyapám kipárnázott puha fotele. A fotelen párducmintás puha szőrme volt jelen. – A helyed – egy elegáns mozdulattal húzta ki nekem a fotelt, én pedig hevesen dobogó szívvel és bizonytalanul pillantottam a szemébe.

- Nagyapám a levelébe azt írta, hogy te leszel a jobb kezem!

- És erre esküt fogadtam – bólintott lassan. – Mindenben segíteni fogok neked! – és miközben lassan leültem, addig egy mappát helyeztek az asztalra. – A mai nap ezekről a címekről rendeltek kokaint!

- Vagyis ezekre a címekre fognak ma eljutni a porok! – egyszerűsítettem. – Ez rengeteg! Százötven helyszín?! – néztem végig a listát. – Ez tudod mit jelent? Rengeteg nullát a számlámra – dőltem hátra, miközben Dario megpacskolta a vállamat.

- Üdv a kokain világában. Mr. Díjaz!