- Nem akartam én bele szeretni! Sőt! Azt hiszem, hogy az elején megfogadtam, hogy egész hátralévő életemben utálni fogom őt! Erre nem tudnék magyarázatot adni, ezért csak azt mondom, hogy akkor ő jelentette a gonoszt! És a gonosznak soha nem jár szeretet! Ha tudnál beszélni, akkor biztos azt kérdeznéd, hogy miért! Azért mert a mesékben a gonosz mindig elbukik, ezért furcsa lennem ha a való életben másképp lenne! Csak, hogy tud: én nem adtam könnyen magam! Az apukád sokat küzdött azért, hogy elnyerje a bizalmam! Egyszer sem adta fel! Hosszú hónapokig küzdött és mindent elkövetett annak érdekében, hogy az övé legyen a szívem! Ha tudnád, hogy mit csináltam! Próbáltam megszökni! Azt akartam, hogy a lehető legtávolabb legyek attól az embertől, aki bántott engem! De tudod, hogy mi történt, tündérkém? Megtudtam az igazságot! Az igazság nem csak fájt, de megváltoztatta az életem. Amiben hittem az tévedés volt! Nem az apukádnak köszönhettem a szenvedésem, de én mégis őt okoltam! De tudod, hogy mi történt ezután? Az apukád nem hátrált meg és mégis szerelmet vallott nekem! Akkor már tudtam, hogy Aaron Díjaz nem csak jó ember, de tiszta szívű is! Szeretnéd tudni én mit gondolok most róla? Hát... a világ legjobb apukáját kaptad! Azért mert félt téged, és számára te vagy a legfontosabb! Egy olyan férfi lánya vagy, akit nagyon sok...rossz ember ismer, ezért az apukád mindig vigyázni fog rád! Ettől nem kéne nyugodtnak lennem, de azt hiszem, hogy itt nem eshet bántódásod! Régen nem viseltem jól az édesapád piszkos ügyeit, de megszoktam! Ez nem azt jelenti, hogy el is fogadtam! Nem, bizony! Nem fogadtam el, de megértem, hogy a nagyapja hagyta rá az üzletet! Ha tudnál beszélni, akkor mondtadnád neki, hogy "Hé apa! Van egy lányod! Velem foglalkozz, és felejtsd el azt a fránya üzeletet!" És tudod mit? Én igazat adnék neked! Éljen a nők tiszta ereje! Hagyja azt az üzletet és legyen itt velünk! Apád sokat dolgozik! Ezt mindketten tudjuk! És mit fogunk csinálni, hogy ez változzon? Hisztizni fogunk, picikém!

A Japán kertben a rózsaszín takarón ülve az ölemben tartottam a kisbabánkat és a nap szikrázó sugarai miatt hunyorogva bekapcsoltam a telefont. Megkerestem Aaron nevét, majd videóhívás közben magam elé tartottam. Végignéztem a hosszú fehér ruhámon, és a hullámos hajamon, majd mosolyogva intettem aronnak, aki a raktár helyiségben az asztal mögött ült és azzal a gyönyörű mosollyal az arcán biccentett. Fekete öltönyt és fehér inget viselt. Az ujján arany pecsétgyűrű csillogott, a nyakában pedig aranylánc. - Szépségeim! Kint vagytok a Japán kertben? - a mély hangja miatt mosolyra húztam az ajkam, majd lebigyesztettem.

- Igen! De nélküled!

- Már megint kezdődik? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét. Ekkor a rózsaszín apró ruhát viselő pici babát videóztam. Angella csillogó szemekkel pislogott, a kicsi kezével néha hadonászott. - Gyönyörűm! De gyönyörű vagy!

- Angella azt mondta, hogy gyere haza hozzánk! - a szemöldökömet összehúztam, és próbáltam mérges pillantásokkal megajándékozni. - Azt mondta, hogy hiányzik az apja!

- Ezt mondta volna? - nevetett, hiszen mindketten tudtuk, hogy szeretek a pár hónapos babám nevében beszélni. - És ha apa azt mondja, hogy egye fene és most hazamegy? - Aaron megtámaszkodott az asztal felületén, majd szigorú pillantásokkal végig mérte araktár helyiséget, és a tompa zaj közben a kijárat felé sétált. - Mit kapok cserébe?

- Akkor dupla puszit kapsz tőlünk! - vigyorogtam, majd néztem, hogy a napra sétált, kinyitják neki a terepjáró ajtaját és beszáll. Ott egy pohár pezsgővel kínálják, miközben maga elé tartja a telefont.

- Bocsánat! Sok a munka! - adta be a derekát. - Próbálok több időt veletek tölteni!

- Egyébként elmeséltem a lányunknak, hogy ismertelek meg a múltban! Már vagy harmadszorra hallgatta végig, de tetszik neki! Sőt! - cukkoltam tovább. - Nekem adott igazat!

- Hogy neked? - ajkától elvette a poharat, majd az arany órájára pillantott. - Szerintem késő este az ágyban ezt könnyen megvitathatjuk!

- Aaron Díjaz! - szóltam neki. - Úton vagy már?

- Úton vagyok!

- És hozol pelenkát is?

Mindketten jól tudtuk, hogy Aaron életében egyszer sem vásárolt pelenkát. Nem tudja, hogy milyen fajta, illetve milyen méret kell. Ahhoz képest, hogy valóban jó apa, sok mindent nem tud: Például nem tud pelenkát cserélni, nem tudja hogy kell öltöztetni, illetve a ruha hajtogatással is gondok vannak, de általában mindig azt mondom, hogy töltsön kevesebb időt a hülye kokainokkal, és többet a családjával. A mai nap is ilyen volt. És mint mindig, szinte most is éreztem, hogy kifogást fog mondani.

- Azt hiszem szívem, hogy nem arra megyünk! - tökéletesen jól láttam, hogy a sofőrnek suttogva mondja, hogy menjenek a hosszabbik úton. Ekkor felvont szemöldökkel pillantottam a babára, akinek arcát enyhén takarta a katicabogár mintás napernyő.

- Tudod, hogy most mit mondana a baba?! - kérdeztem mérgesen. Ekkor Aaron visszaköpte a pezsgőt.

- Egyébként is ott van a házvezető nő és a dajka! Szerinted minek fizetek nekik?!

- Nem nagy cucc venni egy pelenkát! - ekkor Aaron összeráncolt szemöldökkel előre pillantott, majd intett.

- Pár perc és otthon vagyok! Megyek hozzátok angyalom! - szerintem Aaron nem tudta, hogy még vonalban van, hiszen ölébe helyezte a telefont. Csak az ingét láttam, miközben tisztán hallottam, hogy a sofőrhöz beszél. - Jól van! Most az egyszer! Ott álljon félre! Be kell mennem egy baba boltba, de egyedül nem megyek be! - Aaron fenyegető hangja miatt elnevettem magam.

- Ezt hogy érti, Mr. Díjaz? - szólt vissza a sofőr.

- Úgy, hogy te is bejössz velem! Több szem többet lát! Fogalmam sincs, hogy néz ki egy pelenka, de mesélted, hogy neked is van gyereked!

- Pontosan! Most járja a nyolcadikat!

Ekkor szakadtam a nevetéstől, és miközben ők ketten azon veszekedtek, hogy milyen pelenkák vannak, addig bontottam a vonalat és puszi sorozatokkal kényeztettem a baba homlokát. Törökülés közben epret ettem, miközben a távolból megpillantottam a hosszú szőrű, fehér macskát, aki sompolyogva a halas tó felé igyekezett. Bolyhos farka szinte antennaként állt az ég felé, kecses járását, csak az undok tekintete egészítette ki. Nyakában rózsaszín glitteres nyakörv csillogott, és miközben ő a tó fölé hajolt, az egyik lábát bedugta, elvesztette az egyensúlyát és a vízbe esett. - Haha! Úgy kell neked! - miután kimászott, rakéta szerű gyorsasággal elfutott, majd az egyik bokor árnyékában nyalogatni kezdte magát. - Az apukád pelenkát fog neked vásárolni! Ettől miért félek annyira? - lassan ringattam Angellat, akinek a szeme lassan lecsukódott. Láttam rajta, hogy álmos, ezért közelebb húztam a babahordozót és óvatosan belefektettem őt.

Húsz perc múlva Aaron Díjaz két testőrrel és...négy fehér zacskóval sétált felénk. Szinte lassított felvételben láttam, hogy az öltönyösök egyszerre sétálnak egymás mellett. A fekete napszemüvegben komoly arcvonásaik másokban félelmet keltenek. Próbáltam visszafojtani a nevetést, amikor Aaron hajára csúsztatta a napszemüveget, majd csípőre helyezte a kezét.

- Sziasztok! - mosolygott.

- Hallottam, hogy voltál vásárolni! - a szemöldökét ráncolta, hiszen nem értette, hogy honnan tudom. - Mit vettél nekünk, kicsim?

Ekkor Aaron Díjaz a fejével felém biccentett. A két testőr kicsit feszengve húzta ki a négy fajta pelenkát a fehér zacskóból. Azt hittem, hogy ott abban a percben annyira elnevetem magam, hogy még én is megbánom. Első ránézésre megtudtam állapítani, hogy Aaron életében most először tökéletes pelenkákat vásárolt. - Nagyszerű teljesítmény, fiúk! - mondtam, miközben elképzeltem, hogy három öltönyös tag belép egy baba üzletbe. Furcsa látvány lehetett. - De miért hoztál négy fajtát? - néztem Aaron szemébe, aki a dicséret után felsóhajtott.

- Mert... - pillantott a piros híd felé. Tudtam, hogy nem lesz mersze azt mondani, hogy nem tudta milyen kell, ezért mosolyogtam, amikor az egyik testőr felé pillantott.

- Azért Mrs. Díjaz mert...a babának a legjobb kell! Ezért Mr. Díjaz is úgy gondolta, hogy egy darabbal nem éri be a pici! Vettünk négy fajtát, hogy a lehető legkényelmesebb anyagba helyezzük a pici...popsiját! - felém nyújtotta a négy pelenkát, majd izzadt homlokkal hátat fordítottak és bikákhoz hasonló stílusban elsétáltak. Ez kár volt, hiszen végig néztük, hogy a fehér macska megtámadja az egyiknek a lábát. A testőr próbálta lerúgni magáról az állatot, de a cica nem adta könnyen magát. Nevetés közben Aaron szemébe néztem, aki letérdelt elém, majd mohón megcsókolt. Tarkója köré fontam a kezem és végig nyaltam a puha ajkát.

- Köszönöm! - suttogtam az ajkai között. Aaron elhajolt, majd puszit nyomott a baba fejére. - Örülök, hogy igyekeztél!

- Tényleg igyekeztem! - lehasalt a babahordozó mellé, majd lassan ringatni kezdte. - Mindent értettem! Tudom, hogy sokat foglalkozom a munkával! - sziszegte. - Próbálok több időt veletek tölteni!

- Csak jó idő van! Azt akartam, hogy velünk élvezd! Úgy mint egy család! - bólintottam, de ekkor váratlanul a nadrágja zsebéből egy rózsaszín dobozt húzott elő és felém nyújtotta. - Mi ez? - miután elnevettem, levettem róla a fekete szalagot és levettem a tetejét. A dobozban egy ezüst karlánc volt, és pici betűkből a lányunk neve lógott rajta. - Aaron! Egy olyan aranyos! - adtam át neki, hogy feltegye.

- Tegnap külön neked csináltattam! Ma lett kész! - miután összekapcsolta, mosolyogva bólintott. - Remélem, hogy tetszik!

- Ez gyönyörű! Imádom! - teljes testtel ráfeküdtem, majd alattam oldalra csúsztatta a lábát, ezért kényelmesen elfértem rajta. Amikor a fülem mögé túrta a hajam, a szemembe pillantott, majd felsóhajtott.

- Mi lenne velem nélkületek?

- Ne is kérdezd! - simogattam a mellkasát. - Megígéred, hogy ma este te fogsz pelenkáztatni?

- Öhmm... - tette fel a mutatóujját. - Mondjuk úgy, hogy inkább téged nézlek!

- Miért van az, hogy Aaron Díjaz, a híres kokain termesztő ért a bizniszhez, de nem tud pelenkát cserélni?

- A férfiak többsége nem tud pelenkát cserélni! - védekezett, mire felvont szemöldökkel megtámasztottam magam a mellkasán és így szóltam:

- De rólam le tudod húzni a bugyit igaz?

Aaron nem válaszolt, csak tarkója alá helyezte a kezét és lehunyt szemmel napozott.

_______________

Hali! Többen is kértétek, hogy legyen Epilógus, ezért végre meghoztam! Remélem, hogy tetszett nektek és köszönöm az érdeklődést! Nagyon jól esett!