Fájdalommal küszködve olvastam újra a leveleket amiket Harrynek címeztem.A leveleket amiket sosem olvashatott el.Nem egy levél volt,hanem olyan negyven,vagy több.A képek amin mi vagyunk....az is mind ott volt és most mi is ott vagyunk ahol tartottunk.Az anyja miatt veszítettem el!Másodjára ez nem történhet meg!Mindent átnéztem....mindenre emlékszek.A balesetem...a busz...ő ott volt.Ő volt akit útoljára láttam....nem...nem lehet ez az egész...így elmúlt.Mind ez azért,mert...én nem voltam szimpatikus az anyjának.Hangos sírásban törtem ki újra és újra.A telefon...elfelejtettem,hogy csörög.Gyorsan visszahívtam az ismeretlen számot,de csak téves volt.Harryvel kell lennem nincs mese.Az érzéseim egyre csak bolondabbak.A szívem szét akar robbani az örömtől,de a mellkasom fáj a szomorúságtól.Nagy szerencsémre a szomszédban lakik Will egyik ovis társa és nagyon rendesek voltak,hogy ott hagyhattam Willt egy kicsit.Vissza siettem a kórházba.Ismert út.Ismert járás.A kórterembe csak egy új beteget hoztak de ő is kómában feküdt.Harryhez léptem és átöleltem a kezét.Annyira fáj,hogy ez történt velünk,hogy szívem szerint elvágnám az anyja torkát.
-Harry szívem kérlek kelj fel.Szükségem van rád.Annyira szükségem van rád!-a könnyeim újra folyni kezdtek.Nem ébredt fel.Mindennap ott voltam és beszéltem és beszéltem.Annel nem találkoztam,ha találkozom vele akkor megemlegeti.
Will ma ott alszik a kis barátjánál.Kicsit korainak tartom de Harry mellett szeretnék lenni és örülök,hogy vigyáznak helyettem a fiamra.Már lassan hajnali egy óra van de én még mindig őt nézem és a haját simogatom.
-Egyszer azt mondtad nekem,ha te meghalsz akkor én is meghalok.Ez igaz Harry.Ha te meghalsz én is meghalok,ez olyan biztos,hogy hasonlatot sem kell mondanom hozzá.Tudod,hogy mennyi mindenen keresztül mentünk?Örökké együtt leszünk.Ebben is biztos vagyok,meg abban is,hogy felkelsz.Fel kell kelned,nincs mese.-csókoltam meg a kézfejét.-Soha többet nem engedem,hogy egyedül menj bárhova is.Nem mehetsz egyedül.-a szemeim egyre fáradtabbak lettek.Harry kezére tettem a fejem és úgy próbáltam pihenni.Felriadtam ahogy megéreztem a keze mozgását.Felegyenesedtem ültemben és néztem az arcát.Grimaszol.Azonnal elmosolyodtam.-Tudod,hogy itt vagyok igaz édesem?-egy picit újra megmozdult az ujja.-Ügyes vagy csak így tovább.-adtam csókot az arcára.-Fel kelsz és haza megyünk.Sütök neked palacsintát is vagy bármit amit kérsz.-újabb grimasz.Egyre nagyobb mosolyom lett.Fel akar kelni.Ha folytatom elérem a célom.Szóval folytattam.Reggelig annyit beszéltem hozzá,hogy egy liter vízet megittam a kiszáradás végett.Az orvos be is jött én meg boldogan álltam fel.
-Megmozdult!Az arcával grimaszol meg a kezét is megmozdította.
-Tényleg???De hát ez remek hír,van esély.Kisasszony bevallom,ha ezt most nem meséli akkor nagy eséllyel mondom azt,hogy a párját le kell kapcsolni a gépekről,mert az tartja életben csak.Kap még időt.-mosolygott kedvesen és vizsgálni kezdte.A szívem lassabb tempót vett fel és megéreztem a könnyeimet.
-De ugye elég időt kap?-néztem az orvosra aki rám pillantott.
-Igen.-sóhajtott.-Asszonyom semmi baj.Segít,ha itt van.Ez a jó,hozza be a kisfiúkat is néha.Az is segíthet.Ezek mind segítenek,itt már nem az orvosokban,itt már a csodában kell bízni.
-Az egész életem a csodáknak köszönhetem.
-Akkor bízakodunk.
-Rendben.
-Küldjek be egy kávét?
-Nem hagyja csak.-mosolyogtam.Bólintott és kiment.Egész nap ott ültem és folytattam a beszédemet.Nem érdekelt a fáradtságom,az éhségem sem.Egy valami érdekelt és az Harry.Elmeséltem neki mindent amire emlékszek.Meséltem az időről amikor nem voltam vele...hogy mennyire hiányzott nekem.Minden vágyam ő.Meglepődtem mikor délután Will és a kis barátja meg annak az anyukája bejöttek.
-Szia Emi,ne haragudj csak Will be akart jönni.Gondoltam hozok neked kávét meg egy kis harapni valót.
-Szia,de kedves vagy köszönöm.-álltam fel és megfogtam Will kezét.A kedves Julie egy pár szót mondott majd ment is.Most azt akartam,hogy Will is maradjon.
Az ölembe ültettem és miközben megittam a kávét,enni kezdtem és Will hátát simogattam.Ő az apját nézte.
-Hiányoztatok nekem.-nézett rám.
-Nekünk is hiányoztál kicsim.
-Apa mikor kel fel?
-Apa hamarosan felébred.
-Jó,már nagyon várom.-mosolyodott el és megfogta az apja kezét.
-Anya is nagyon várja már.
-Anya,azt hittem apa is oda megy ahova a kis tesó.
-Apa nem megy oda soha,jó Will?
-Uhum.Nem akarom,hogy apa oda menjen.Apának velünk a helye.-elmosolyodtam.Már Willel együtt ettem.Úgy döntöttem nem viszem oviba holnap.Most legyen velem.Már későre járt és Will az ölemben aludt miközben ölelt.A hátát simogattam és úgy ringattam a karjaimban.Harry is így altatott el a karjaiban.A hátam simogatta.Úgy szeretem.Az egyik kezemmel megfogtam az ő kezét.
-Harry szeretlek.-néztem őt de a szemeim lassan behunytam és megpróbáltam elengedni magam.Kell egy kis alvás.
Már percek óta csak behunyt szemmel pihentem már csak a motyogásra lettem figyelmes.
-Szeretlek.

Szép napot mindenkinek!💛🧡