Két hét alatt sem találtam munkát.Minden áldott nap kerestem és kerestem,mindet személyesen.
De sehova se kellettem.Már az ötödik hétben vagyok,félek attól,hogy kifutok az időből.
Az egyik barátnőm tudja a terhességem és próbál ötletelni,hogy milyen munka lenne nekem a jó.
A lába mellett ültem és néztem rá.A telefonján valamit nagyon olvasott.
-Tudod...minnél előbb kell munka.
-Tudom.Találtam egyet.
-Mi??
-Igen.Figyelj eléggé...öm konzervatív vagy ehhez...de ez az egyetlen megoldás,hogy megtarthasd a babát.
-Mondd mi az.
-Táncolnod kell egy klubban.
-Mi?Nem!Biztos,hogy van más megoldás.Nem akarok egyszál kis fehérneműben ott táncikálni annyi férfinak.
-Em...nagyon sok pénzt ajánlanak.-felém mutatta a telefonját.
-Hát ez valóban rengeteg pénz.
-Gondolj a babára.A legjobbat akarod neki megadni.Más munkát nem találtam,tudod jól,hogy egésznap neked keresek.De semmi nem jött össze eddig.
-Tudom.-sóhajtottam.
Táncoljak?De az annyira megalázó...ameddig nem látszik a terhességem addig tudnék gyűjteni pénzt a kicsinek.
Eltudnék költözni ahogy betöltöm a tizennyolcat és minden rendbe jönne,utána lenne rendes munkám is.
-Este kell menned és nappal megtudod csinálni az iskolát.Jó tanuló vagy,az ősztöndíj az egyetemre szinte a kezedben van már.
Bólintottam.
-Tudod mit?Legyen.De hogy dolgozzak ott,ha nem vagyok nagykorú?
-Egyszerű,ők úgy se vizsgálnak át annyira.Itt a személyim valahogy megcsináljuk,hogy a képed ott legyen.
-Ez csalás.
-Tudom,de neked pénz kell.
Valóban.Megcsináltuk a személyit.Brutálisan jó lett,bele se lehetne kötni.Felhívtuk a férfit aki este várt már engem.Szörnyű volt egyedül arra a környékre tévedni de nem tehettem mást.
Egyszerű öltözékben voltam,takargattam magam.
Már várt rám kinnt.
-Szia.Itt hátul menjünk be.
-Szia,rendben.-előre ment és mutatta az útat.Egy irodába mentünk.A zene így is zavarta a fülem.
-Emilia Richards?
-Igen.
-Tizennyolc éves vagy látom a papírodon.Miért akarsz itt dolgozni?Mennyi időre?
-Szükségem van a pénzre,hogy az egyetemre biztosan teljen és mert el kell költöznöm...hát egyenlőre három hónapnál tovább nem tudok maradni.
-Értem.Az egyik lány helyére beállhatsz.A pénz a hirdetésben volt megadva,megfelel?
-Igen.
-Rendben.Ha kapsz borravalót,megtarthatod.
-Rendben.
-Holnap kezdhetsz.Legyél itt este kilencre.Hajnali kettőig maradsz.
-Jólvan.-bólintottam.Aláírtam a papírt.Az volt benne amit szóban megbeszéltünk,se kevesebb,se több.

Az első napom borzasztó volt.Sírva tértem haza.A második?Majdnem eltörtem a lábamat.A harmadik estém jól sikerült,a negyediken ismét sírtam.
Egy hónapja dolgozok már ott.Hálistennek sosem érnek hozzám és a fehérneműmet sem kell levegyem.Csak táncolok mindenféle kurválkodás nélkül.
Vagy kurva vagyok?Nem fekszek le férfiakkal szóval nem gondolom...
Attól mert táncolok nagyon vigyázok a babára.
Mindennél jobban,szedek vitaminokat is és közben már most egy csomó cuki dolgot vettem neki amire szüksége lesz.Azóta sem tudok semmit arról a fiúról.Lehet ennek így kellett lennie,lehet ez egy tanulság de mégis egy áldás.
Ez a baba az áldásom.Boldog vagyok és nem elkeseredett.Én úgy nevelkedtem,hogy minden kicsinek örülni kell.Sokszor beszélgettem az idősekkel az árvaházban.
Sok bölcsességet beszéltek nekem akkor.Bár nem tudtam semmit sem az életről mindig boldogan hallgattam őket.Mindig egy más világba akartam lenni,mindig ott is voltam.
Emlékszek ahogy egy fiúval játszok a fűbe...nem tudom már a nevét de jó barátom volt.A neve furán csengett.Nem idevalósi volt.
Elvették a szüleitől,mert sajnos utcára kerültek.
A fiú szülei az utcán meghaltak egy nagyobb hidegben,senkire sem számíthatott tovább.Emlékszek ahogy még utóljára rámnéz aztán elment.
Sok emberrel találkoztam az életem során,jöttek,mentek...sosem bírtam az elengedést.Számomra borzasztó volt.Engem könnyen elengedtek csak én nem másokat.
Sosem jártam még más országokban sem.De a babámnak jobb élete lesz,ezért dolgozok,hogy jobb élete legyen.
Az orr vérzésem még tartott de tampont dugtam az orromba majd tovább kentem az arcom.Magamat alig ismertem meg a sminkem által.Erre még egy kis vörös rúzs megadta a kellő hangsúlyt.Fenékig érő hajamat könyen fontam be majd csatoltam fel,felvettem egy szinte fehér parókát és késznek nyílvánítottam magam.A tampont kihúztam és levettem a köntöst ami eddig takarta a testem.
Sajnos nem tudok mit tenni,a kisbaba a hasamban megköveteli,hogy keressek annyi pénzt amennyit csak tudok.Fogalmam sincs ki az apja...elvetetni nem áll szándékomban.Gyermeki élet,nem tehet semmiről.
Kinnt nem gondolkodhatsz.Arany szabály,engedd el magad és engedd,hogy minnél több pénzt dobjanak eléd.Mintha egy kutya volnál.
A pénz kell...nem minden áron de a lehetőségek tárháza kifulladt.
Mint minden este most is szép összeget tudtam összeszedni,nem gondolok azokra az alakokra akik körbe vesznek,elengedem magam és csak táncolok ami a dolgom itt.
Épp ahogy lejöttem már a főnökömet szúrtam ki aki felém jött.
-Az egyik lány helyett beugrasz.
-Minek?
-Magán szám,levolt rendezve egy szülinap.
-És?
-Te jössz a névsorban...menj.-sóhajtottam és a hosszú folyosóra vettem az irányt.Az ottani testőr mutatta melyik ajtó.
Beléptem és pár sráct pillantottam meg de nem teljesen vettem ki a vonásaikat.A szoba halovány fénye,na meg a led színezéke is megnehezítette ezt.Bár ahogy láttam éppen a nem tudom hanyadik fűves cigit szívták el...a szemetek.Mivan ha ez árt a kisbabámnak??
-Hello fiúkák...cigit eldobni.-próbáltam a hangomat a legszexibbre állítani de bevállt mert elnyomták.
Elkezdtem hát a kis táncot de egyszer sem mentem oda...nem vagyok mindenre kapható.Az egyik fiú viszont egyszer sem nézett ide csak a telefonjával volt elfoglalva a sarokban.
Addig néztem ameddig rám nem emelte a szemeit de akkor a fények kioltodtak és nem láttam semmit.
Ijedtemben sikítottam egyet.
-Nem kell parázni kicsi lány.-hallottam meg egy rekedtes mély hangot.Vakuját rám irányította aztán az ajtóra,gyorsan iszkoltam ki egyenesen az öltözőbe.
Leszedtem a sok sminket és átöltöztem.
A hátsó kijáraton mentem ki és az irányom haza volt.
Fura volt,mintha valaki követne de mégsem...
Jobb,ha vigyázok...

Szép napot mindenkinek!☀️🌸
Remélem tetszik eddig.💗