Mindig is egyedül voltam.
Az életem olyan volt mint egy sivatag. De sosem hisztiztem érte,a szüleim lemondtak rólam.Ez sem zavart.
Mindig pozitív maradtam,tudtam,hogy valami jó vár rám.
De mikor a terhességi tesztem a kezemben fogtam és két csíkot jelzett,megijedtem.
Az nem lehet...tizenhét éves vagyok és terhes...ha ezt a nevelőm megtudja akkor bajban leszek.
Szinte mindig más családnál éltem.A harmincadik családnál rájöttek,hogy nekem ez nem fog menni.
Most a nevelő otthonban élek,már vagy 7 éve teljesen.
Kiismertem az összes nevelőt,tanárt és minden dolgozót.
Úgy járkálok itt,mint az igazgató.
Így kerültem egy egyetemista buliba is...oda fogok jelentkezni majd.Elmentem hát pár baráttal...aztán...szóval aztán lefeküdtem egy helyes fiúval. Nem mondtam ellent,nem csak a pia dolgozott bennem de szörnyen tetszett is.Igen...igen...nem kellett volna,de már mindegy.Megcsináltuk.
A legnagyobb party az a tudat,hogy azt sem tudom ki az.Egyáltalán egyetemi hallgató vagy csak random egy srác.
Istenem Emilia annyira dilis vagy,nem elég az,hogy nincs semmid de még terhes is leszel!Gratulálok...
Felvettem egy kék kötött pulóvert és hozzá kék farmert,a cipőm felvétele után igyekeztem elhagyni az épületet.
Szerencsémre nem állított meg senki.
A közeli kórházba mentem.Nem itt kezelnek,ha bármi bajom van,szóval nem tudják a nevelőimnek elmondani.
Bejelentkeztem és várakoztam.Sok kismama volt és olyan büszkén mosolyogva simogatták a hasukat,hogy azonnal az én anyám jutott eszembe.
Akármi lesz megtartom ezt a kisbabát.Azt akarom,hogy tudja mennyire fontos nekem.Tudatni akarom vele,hogy ő nem marad egyedül.Nem lesz magányos.Itt lesz neki az anyukája aki mindentől megvédi majd...
A gondolataimat a doktornő zavarta meg,mert behívtak.
Sosem voltam ilyen vizsgálaton,de nem izgultam.
-Szóval pozitív lett a teszt?
-Igen.-válaszoltam.Már levetkőztem és rég azon az ágyon feküdtem.
-Rendben,megnézzük akkor a kisembert.-mikor vizsgálódni kezdett azthittem a húst letépem a számról.
-Nos?-kérdeztem türelmetlenül.Fáj ez a dolog mit ne mondjak...
-Igen.Három hetes terhes vagy.-a levegőt kifújtam mikor már láttam,hogy gépel.-Nos megnézzük ultrahangon is.
-Rendben van.
Ahogy a pici kis gömböt megláttam a szívemet melegség töltötte el.Ez az én kisbabám?Egy ilyen pici gömböc?Olyan édes.
-Szóval ott van ő.A negyedik hónapban fogjuk látni,hogy kisfiú vagy kislány.Mivel 17 éves vagy ezért szóba jön az is,hogy elvetetheted.Még csak a harmadik hétben vagy.
-Mi?Nem!Dehogy vetetem el.Ő az én gyermekem.
-Én értem,de 17 éves vagy.Gondold át.Most menj és öltözz fel.
Idegesen hagytam ott és mentem az öltözőbe.Komolyan a korom miatt kéne elvetetnem?
Felöltöztem majd vissza mentem.
-Írtam fel recepteket amik a terhesség alatt segítenek,ha mégis elvetetnéd a hatodik hétig tartom érdemesnek.De ezesetben a szüleidet magaddal kell hozd.-a receptet elvettem majd a viszontlátás után távoztam.
Felháborító,hogy a korom miatt rögtön ezt mondta...ez egy kis élet,akit én szeretek.Példát akarok neki majd mutatni,és nem elhagyni ahogy velem tették ezt.
Az apukáját felkéne kutatnom...adtam hát egy esélyt ennek.Az egyetemre mentem ahol a sok diák között elveszettnek éreztem magam.
Távolról így is ilyen punk embereket szúrtam ki akiktől kicsit megriadtam.
De talán ők is ott voltak...nem emlékszek ahjj...nem iszom többet!
Lassan sétáltam oda.Rám emelték a tekintetüket és utána egy meglepett fejjel néztek egymásra.
-Sziasztok...öm én keresek valakit.
-Hali.Ahhaaa...pont itt?Köztünk?-kuncogott a fekete hajú fiú.
-Hát segíthetnétek,három hete volt egy buli...egy Jeremy nevű fiú bulija és ott volt egy fiú...aki ilyen magas.-mutattam magam melé eléggé fel.-Öm és feketében volt azt hiszem...mint ti...és ennyire emlékszek.-ahogy ezeket kimondtam már megis bántam mert ők csak röhögni kezdtek.
-Te jó isten hány éves is vagy?
-Tizenhét.-ezt is megbántam aucs..
-Ohh egy kis ovis.Na figyelj.Három hete minden héten volt buli,Jeremy bulijában volt vagy negyven vagy több hímnemű.Szerinted abból,hogy elmondod ilyen magas és,hogy feketében jár az segít?Nézz ránk cicuka mi is lehetünk azok akiket keresel.
-De nem.Tudom,hogy nem ti vagytok.
-Oké.Honnan?
-Megérzés.-motyogtam mire szemforgatott.A többiek a hasukat fogva nevettek tovább
-Minek keresed?
-Mert,fontos.
-Mibe fogadunk,hogy a cicuka terhes?-állt egy furcsa hajszínű lány a fekete hajú mellé.
-Na ja.-pillantott mindenki rám.
-Igen...szóval nagyon fontos,hogy megtaláljam azt a fiút.-ekkor ismét felnevettek.
-Istenem de ari,és majd azonnal örömködve elfogadja?Vetesd el a faszba,tizenhét vagy tudod egy gyerek kibaszás.-motyogta a csaj.Az állam a földet surolta.
-Srácok menjünk,az alfa vár minket.
-Na csá kislány,sok sikert a gyerekkel meg az apjával meg minden.-intett a fekete hajú srác.A többiek is intettek majd szépen leléptek.
Oh istenem...sosem fogom megtalálni az apját.
De lehet,hogy a sors akarja így.Nem kerestem tovább.Túl sok fura arc volt és nem akartam már itt maradni.
Vissza mentem haza.Kétségbe voltam esve és az egyetlen dolog amit tudtam,hogy munkát kell keressek,de sűrgősen!

Valami új💗
I wanna be your folytatása ez a könyv.A Scary Loveot és az I wanna be yourst körbe öleli,minden kiderül ebben a könyvben.