E/3/T/3

Már vagy harminc perce ült a süveg Emily Black fején.

Hermione ajkába harapva várta, hogy barátnője hova kerül, és eléggé aggasztotta, hogy a süveg ennyit tanakodik a fején.

Viszont Dracot egyáltalán nem lepte meg a helyzet, ő sejtette, hogy Emily nem egy könnyű eset, de ő is egy kicsit megijedt mikor a süveg már egy jó ideje gondolkodott a lány beosztásán.

A tanári kar, pedig kissé csodálkozva ugyanakkor várakozás teljesen pillantgattak a széken ülő felé.

És végre a süveg karimája szólásra nyilt, mindenki elhallgatott, és várta, hogy az ifjú Black lány hova kerül.

-Házad GRIFFENDÉL!- A teremben egy percig néma döbbent csend uralkodott, aztán a Griffendélnél gyér taps hallatszott, majd egyre erősödött és a végén már az egész griffendél ház tapsolt.

Mindenki legnagyobb döbbenetére a lány mosolyogva tette le a süveget a sámlira, majd lassan elsétált a griffendél aztala felé.

Leült Hermione mellé aki megölelte.

-Annyira örülök, hogy egy házba kerültünk! - szorította magához a Black lányt, aki gondolkodás nélkül visszaölelte barátnőjét.

Leó döbbenten nézte végig a jelenetet.

Az ő húga Griffendéles! És mellesleg van már egy sárvérű barátnője is! Ökölbe szorította kezét, és próbált nem arra gondolni, hogy huga mekkora egy tahó, áruló csaló vagy miegymás.

Tudta, hogy anyja Emilyt is megkérte, hogy viselkedjen Blackhez méltóan. Erre mit csinál?

A Griffendélbe kerül és még sárvérüekkel is barátkozik.

Erről anyánk is tudomást fog venni! Mosolygott gúnyosan a griffendél asztala felé.

-Mit mosolyogsz Leó? - kérdezte gyanakodva Marcus Flint Leó egyik barátja.

-Azon gondolkodtam, hogy hogyan köpjem, be a hugom anyámnak! - Vigyorodott el még jobban.

-Jól van! - Vigyorgott most már Marcus is.

-És hogy tervezed?

-Írok egy levelet, még ma! - Ördögi vigyorral fordult Flint felé.- Az a baj, hogy nem fogja megúszni amit most csinál, a kis vakarcs! - bökött undorodva az asztal felé, ahol húga most épp egy fekete macskát etetett azzal a kis sárvérűvel.

-Miért döbbent le mindenki amikor a Griffendélbe kerültél? - kérdezte Hermione két falat csirkecomb között.

-Ez egy hosszú, nagyon hosszú történet-Rándult grimaszba az arca.

Aztán hamarosan a családokra terelődött a szó.

-Engem a nagymamám nevel. - Mondta teliszájjal Neville.

-És veled mi van? - Nézett Emily felé Lavender Brown.

-Amúgy igen, mi van a családoddal? - Nézett Harry Potter a vele szemben ülőre.

- Erről inkább ne beszéljünk!-Tért ki rögtön a válasz elől Emily. - Tényleg, amúgy te komolyan mugliknál nöttél fel? - Terelte gyorsan a témát.

-Aham, de szörnyűek! - válaszolta félszegen Harry

-A nagybátyám egy nagy dagadt tehénre hasonlít inkább mint férfira. Akkor aztán van a nagynéném Petunia néni és az elkényeztetett unokatestvérem Dudley aki meg inkább egy malac és mindent megkap amit óhajt-fejezte be, Emilyből pedig kirobbant a nevetés.

-Jajj bocsi Harry! - szabadkozott-Csak elképzeltem egy tehenet emberi ruhákban és egy malacot ahogy bevonul egy mugli iskolába! - Nevetett tovább, de olyan csilingelően kacagott, hogy aki hallotta nem volt képes megállni mosolygás nélkül.

Ekkor hirtelen, egy fekete macska ugrott a lány ölébe.

-Szia Kormi! - simogatta meg mosolyogva Kormi bundáját- Hol jártál? - cirogatta tovább a macska fejét. Erre a kérdésre Kormi szájából kicsusszant egy kis papír galacsin. Emily gyanakodva hajtogatta ki a lapot, majd végigfutotta a sorokat, ahogy a végéhez ért póker arccal végigsimította a macskája éjfekete bundáját és csak ennyit mondott:

-Nagy vagy Kormi!

Azzal a cica elé nyújtott egy szép kacsacombot és a papírt zsebébe süllyesztette.

De azt, hogy mi volt a papíron, csak hárman tudták, az egyik Kormi volt, a másik Emily a harmadik pedig az igazgató helyettes. És, hogy a papírt, hogyan sikerült megszereznie Korminak azt még a lány se tudta.

-Mi volt azon a papíron? - kérdezte gyanakodva Harry

-Egy rajzom. Nem is tudom, hogy került hozzád cicám! - nyomott kedveskedve egy puszit a nyagyban falatozó Kormi fejére.

-Miért néz téged gyilkos tekintettel egy mardekáros? - kérdezte remegő hangon Neville és közben a mardekár asztala felé bökött, ahol Leó olyan gyilkos tekintettel vizslatta hugát, hogyha csupán egy pillantással ölni lehetne Emilyiből már rég hulla vált volna.

- Az nem csak egy mardekáros, hanem Leó Black-felelte sötéten Ron Weasley, aki eddig Harryvel beszélgetett, majd mikor látta a döbbent arcokat hozzátette- Fred és George mesélt nekem pár különösen gonosz mardekárosról, onnan tudom.-Vont vállat majd visszafordult Harry felé és fojtatta a diskurzust.

-Micsoda!? - Döbbent le Hermione, és vádlón meredt Emilyre aki közben lehajtotta fejét, és azon morfondírozott mennyire lehetséges, hogy egyszer csak elnyelje a föld. - Szóval van egy testvéred akiről nekem nem is beszéltél?!-bosszankodott.

-Sajnálom!-Suttogta megtörten Emily.-Én tényleg nem akartalak megbántani, a bizalmatlanságommal! - buggyantak ki szeméből az első könnycseppek, de Emily egy erős mozdulattal letörölte őket, majd gyorsan megrázta a fejét és a mardekár asztala felé nézett, ahol éppen jót nevetett valamin testvére és Marcus Flint. Majd Dracora tévedt a tekintete aki éppen egy vele egyidős elsős fiúval cseverészett boldogan. Gyorsan lekapta róla tekintetét és inkább szomorúan nézett le a mellette lakmározó Kormira, aki ahogy megérezte gazdája tekintetét a hátán rögtön felé fordult, majd ilyedten konstatálta, hogy gazdája szeme ami az elöbb nevetett a boldogságtól most megtörten és szomorúan csillog rá. Azok a gyönyörű szürkéskék szemek, gondolta Kormi majd kedveskedve elkezdte nyalogatni Emily kezét aki hálásan rámosolygott, majd a döbbent Griffendéles évfolyam társai felé fordul, és lesütötte szemeit. 

-Emily, mi baj? - Kérdezte Hermione aggódva.

-Hát nem haragszol? - kérdezte döbbenten Emily, aki arra számított, hogy most búcsút mondhat legjobb barátjának.

-Dehogy is-nevette el magát Hermione-Tudod most ismertük meg egymást, és még nem volt időd elmondani mindent! Egyébként is, szerinted tudnék a legjobb barátnőmre haragudni-Nézett Emily szemébe

-K...Komolyan a legjobb barátnődnek tartasz?- kérdezte meghatódva mire barna bozontos lány szorosan megölelte-Mert nekem is te vagy mostantól a legjobb barátnőm! - suttogta könnyes szemekkel és ő is szorosan megölelte, mostmár legjobb barátnőjét.

-Szóval tényleg van egy bátyád?-kérdezte mosolyogva Harry akit ugyancsak meghatott, a törékeny lelkű Emily, aki azért akart bocsánatot kérni, mert még nem volt ideje beszámolni minden egyes apró részretről, és akaratlanul is megkedvelte a lányt, ugyancsak griffendéles évfolyamtársai tették.

-Ja.-Szögezte le Emily. - De ha lehet inkább ne beszéljünk róla!-és ezzel lezártnak tekintették a témát.

A vacsora hátralévő részében kiderült,hogy Félig Fejnélküli Nick, hogy lehet Félig Fejnélküli,és azt,hogy ki az a Piton meg még sok más érdekességet.

A vacsora elteltével minden elsős diák álmosan indult prefektusa után,kivéve egyet, igaz Emily követte Percyt viszont egy cseppet sem volt álmos,ugyanígy macskája aki az egész napot végig unatkozta és most is ott sétált gazdája mellet ügyelve arra nehogy egy kicsit is szem elől tévessze annak lábát, mert akkor kint marad a hideg folyóson és úgy érezte gazdája nélkül nem élet az élet mellesleg, Emilynek is szüksége van rá!-Gondolta büszkén.

Ám sajnos nem figyelt és teljesen elkavarodott a sok láb között. Kétségbeesve hallgatta gazdája egyre távolodó hangját, aki épp kérdezett valamit attól a vezetőtől.

Szomorúan bekúszott egy nagy fém katona(páncél) mögé és várta, hogy gazdája érte jöjjön.

Emily boldogan pakolt ki ládájából, mellette lévő baldachinos ágyból Hermione pislogott felé fáradtan.

-Te nem vagy fáradt?-Kérdezte két ásítás közepette

-Én még nem! De amint látom te már nagyon is az vagy! - kuncogott, miután látta, hogy Hermione olyan álmos, hogy kis híján lebucskázott az ágyról.

-Kac kac kukac! - vágta rá Hermione sértetten, de szemei nevettek. - Viszont én tényleg lefekszem-nyomott el még egy ásítást-És szerintem te is lassan nyugovóra térhetnél.

Azzal hiper gyorsasággal átvette pizsamáját és már húzta is a lóbőrt.

Emily csak mosolygott, aztán lement a klubhelyiségben.

Hirtelen hiányérzete támadt, mikor rájött, hogy nincs itt Kormi, azonnal felelőtlen gazdának érezte magát. Visszament a szobába, magához vette pálcáját, majd eltökélten lépett ki a portré lyukon.

-Már takarodó van! - Kiáltott utána a Kövér Dáma, de Emily ezzel most nem tudott foglalkozni, csak úgy járta a folyosókat, amikor találkozott Hóborccal a kopogószellemel.

-Áh szia, Hóborc! - Köszönt neki kedvesen, mire a kísértetet egy kisebb sokk érte, hiszen senkise köszönt neki kedvesen, már több mint ezer éve.

-Jól vagy? - vonta fel Emily a szemöldökét, miután látta, hogy a Kopogó szellem szeme megtelik könnyekkel.

-Igen! Amúgy tudod, hogy szólhatok, hogy kint járkálsz a folyosón?-Kérdezte vigyorogva mire Emily(nem kis döbbenetére Hóborcnak) csak simán elmosolyodott.

-Tudom, Hóborc, tudom, hogy beköphec. Úgyhogy csináld csak mire vársz még? Van egy kiscicám Kormi aki eltűnt, és tudom, szörnyű gazdi vagyok, hogy nem jöttem rögtön rá, hogy mi hiányzik, viszont most meg kell találnom a kis csirkefogót. Biztos félhet egyedül-görbült le eddig mosolygós szája széle. - Bocsáss meg Hóborc, de ha nem baj most meg kell találnom a kiscicámat-azzal elindult a hetedik emelet felé. 

Hóborc eltöprengett

-Még sose volt velem senki ilyen kedves-gondolta, és akaratlanul is jól esett neki, hogy valaki egyenrangúként viselkedik vele, és nem mellesleg még kedves is vele. Aztán olyan ötlete támadt amitől még ő is megborzongott.

-Teljesen hülye vagy Hóborc! Még, hogy barátok is lehetnénk! Ez egy diák! Mellesleg igenis rosszban sántikál!-próbálta meggyőzni magát. (kevés sikerrel) Eközben Emily elérte a hetedikig vezető lépcsőt, és mielőtt teljesen eltűnt volna a szellem elől még gyorsan visszafordult és mosolyogva intett egyet neki.

Hóborc itt döntött úgy, hogy ezt tényleg nem hagyhatja annyiban.

-Várj! - kiáltott utána és a következő pillanatban ott lebegett a lány mellett-Esetleg lehetünk barátok? - vakarta meg feje búbját a kopogó szellem

-De kis butus vagy! - Nevetett fel Emily, de olyan kedvesen, hogy még Hóborc is megeresztett egy mosolyt felé.-Azt hittem ez magától értetődik-mosolygott és folytatta útját, mostmár Hóborccal kiegészülve- Ugye segítesz megkeresni azt a kis roszcsontot? - Hóborc szórakozottan bólintott és a következő egy órában együtt járták a folyosókat.

Emily hamar rájött, hogy Hóborc egyáltalán nem olyan mint azt legtöbben állítják. Igaz van pár rossz szokása meg tulajdonsága, de az álcája mögött egy felettébb jó humorú és kedves meg persze segítőkész szellemecske rejtőzik, mármint ő így ismerhette meg új barátját.

Hóborc pedig rájött, hogy Emily nem csak kedves és gondoskodó, hanem nagyon jól nevelt, és megértő. Egyszóval tökéletes barát. Emily vonakodva, bár de Hóborc kérlelésére mesélt neki az életéről és családjáról is.

-Ez szörnyű! - suttogta Hóborc elképedve mikor Emily mondandóját befejezte. - Nem értem, hogy egy olyan kedves lány mint te, hogy érdemelhetsz ilyen családot. - motyogta szomorúan.

-Szerinted kedves vagyok? - csillant meg a lány szeme.

-Hát persze, hogy az vagy! No meg segítőkész megértő és még sorolhatnám....

Amikor már lassan két órája rótták a folyosókat, igaz miután olyan jól el csevegtek egymással észre se vették, hogy az idő szalad.

A második emeleten viszont Hóborc megtorpant.

-Miért álltunk meg? - Tette fel a teljesen jogos kérdést Emily.

-Azért. - mutatott a szellem egy lovagi páncél felé.

-Öhm. Az egy rendes lovagi páncél nem? - kérdezte mosolyogva a lány.

-Nem, ne a páncélt nézd, hanem ott alatta. Látod? - Mutatott a lovag mögé, ahol mostmár Emily is észrevette az egyenletesen emelkedő-süllyedő fekete szőrkupacot. 

Emily halkan elnevette magát majd tallárja zsebéből előhúzott egy kis dobozkát, amit letett a földre majd pálcája segítségével beleröbtette az alvó macskát a dobozba.

-Ezzel készen is vagyunk!-tette zsebre pálcáját és a dobozkát is.

-Miután ezzel a feladattal is végeztünk, és ha nem vagy még fáradt felteszem a költői kérdést-itt a szellem hatás szünetet tartott,

-Hogy van kedved csínyt keverni?

Emily szemében különös csillogást lehett felfedezni, és ha a szellem ismerte volna egy ideje, akkor tudta volna, hogy a lány szemében ez a tűz akkor lobban fel, amikor rosszban sántikál.

-Naná, hogy van kedvem!-mosolygott ártatlanul, mire Hóborc hangosan felnevetett

-Gyerünk Rosszcsont, csapj bele! -Emelte fel szellem kezét, mire a lány is csilingelően felkacagott.

És nekiláttak megtervezni majd megvalósítani tervüket.

Emily hajnali négykor, mostmár ténylegesen fáradtan lépett be a klubhelyiségbe.

Mikor a lányok szobájához ért ruhástul befeküdt az ágyba és szépen lassan elnyomta az álom.

Álmában újra megtörténtek vele a napi események, és nagyon jól szórakozott újra.

 És el is érkeztünk a harmadik fejezet végéhez!

Ahogy ígértem, megint kitettem egy részt!

És nagyon boldog újévet kívánok mindenkinek!

Remélem fogom tartani ezt az iramot, mert az Emily sorozat mellett elkezdtem írni egy másikat is, és remélem, hogy ettől még nem fogok szétesni!

Bármi, hiba vagy esetleges gond van, nyugodtan írjatok. Én nem harapok! ;D

Amúgy, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem, sajnos nagyon gyorsan eltelt a téli szünet. Igaz idén, nem igazán találkoztam, sok családtaggal vagy baráttal, esetleg ismerőssel a Covid miatt, de azért, na. Pár óra és 2021 van! Durva! Aztán, lehet visszamenni tanulni! Jippi! 

BÚÉK!