-Emily!-hallotam bátyám dörömbölését az ajtomón.-Emily! Ugye tudod, hogy ma megyünk a Roxfortba!-püfölte tovább az ajtót.-A csudába is Sztella! Nem akarok elkésni!

Mikor meghallottam, hogy ma megyünk a Roxfortba az álom a szememből egy csapásra elszállt, helyét hatalmas izgalom és kalandvágy vette át.

Mikor Leó újrakezdte volna az ébresztést, én már felöltözve nyitottam ajtót neki.(Egy fekete nadrágot, fehér blúzt, és egy fekete kardigánt választottam a mai napra. Hajamat most inkább nem fogtam össze, így most hullámosan omlott le a derekamig.) A ládám a szoba sarkában bepakolva várt, tetején a kishátizsákommal és az üres bagoly ketreccel. A kishátizsákomon csakúgy mint a ládámon tértágító bűbájt alkalmazott Ropi a házimanónk, miután megkértem rá. A kishátizsákomban volt az iskolai egyenruhám, egy kis uzsonna, egy könyv amit szívesen olvasgatok az úton, a varázsigés füzetem, a pálcám, a zsebpénzem, bagoly csemege, és Kormi "dobozkái". Apropó Kormi, ő már rég a kis luxus mobilházában húzta a lóbört.

-Jó reggelt bátyus! Tudod elég szokatlan tőled, hogy Emilyinek hívsz és fel akarsz ébrezteni.-Mosolyogtam rá-Egésznap itt fogsz bambulni vagy segítesz lecipelni a ládámat?-kérdeztem tőle somolyogva majd játékosan meglöktem, a bambuló Leót.-Hahó! Föld vonzza mágust! Mágus térj magadhoz!-lobáltam a kezem az arca elött.

-Hmm...Jól gondolom, hogy te már egy jó ideje fenn vagy és csak arra vártál, hogy megérkezzek és fel akarjalak kelteni?-Kérdezte Leó és nagy szürke szemeivel hosszasan fürkészte az arcomat.

-Na mindegy is, csak azért jöttem mert anyánk, arra utasított, hogy jöjjek fel és szóljak, hogy-itt karórájára pillantott-hogy egy tíz perc múlva hoppanálunk a Kings Crossra, ugyhogy kábé van tíz perced, hogy azt a baglyot, a ketrecébe imádkozd, és a ládádat és a maradék cuccod levonszold az előszobába.-Kezdett el fontoskodni. - Oké asszem megértettem-forgattama szemem-Viszont, ha volnál olyan kedves, esetleg segíthetnél a ládám lecipelésében!-ragadtam meg a karját és behúztam a szobámba.

Leóban most se kellet csalódnom, miután a nyár nagy részét kviddicsezéssel töltötte emiatt könnyedén felkapta dögnehéz ládámat és a lecipelte az előszobába.

-Emily jöhetsz, már lent van a ládád! - kiáltott fel.

-Blacky!-Hívtam magamhoz a baglyomat. Mikor a kis fekete baglyocska engedelmesen a karomra csüccsent, ezután finoman betuszkoltam ketrecébe. Belebújtam a hátizsákomba, és mostmár a bagoly ketreccel a kezemben indultam, le, hogy utána anyám kioktasson, hogy ne hagyjam el a cuccomat meg stb.

-Isten veled-gondoltam miközben anyámmal hopponáltunk.

Egy elhagyatott zsákutcában találtam magam, de amint kiértem, rögtön rájöttem, hogy a pályaudvaron vagyunk.

Nemsokára a nagy piros mozdony elött áltunk. Lenyűgözött a piros mozdony, amikor kellően kigyönyörködtem magam megpróbálkoztam, azzal, hogy ládám valahogy feltuszkoljam a vonatra.(kevés sikerrel)

-Segíthetek?-kérdezte valaki a hátam mögül

-Persze-feleltem szórakozottan, miközben az illető megragadta a ládám és egy könnyed mozdulattal felrakta a vonatra.

-Köszönöm!-mosolyogtam a fiúra, akinek, mint kiderült gyönyörű kávébarna szemei voltak, vörös haja csak úgy csillogott a fényben, jóképű arcát pedig szeplő pöttyözték.

-Oh igazán nincs mit! - kacsintott majd eltűnt a tömegben.

-Utazz velünk! - jelent meg a bátyám feje az egyik ablakból.

Vonakodva bár de hagytam, hogy megfogja a ládám, aztán egy fülkéhez vezessen. A fülke már majdnem tele volt, alig maradt egy vagy kettő hely. Hamar kiderült, hogy a bátyám mardekáros haverjaival hozott össze a sors. Miután én is gyorsan bemutatkoztam, leugrottam a szerelvényről és Biancához siettem.

-Vigyázz magadra!-öleltem meg, és még egy puszit is kapott tőlem.

-Annyira nem ér, hogy most egyedül kell lennem!-szipogta, könnyeit törölgetve-És én csak jövőre, mehet csak a Roxfortba!-nyafogott tovább

-Nyugi! Amint tehetem írok neked!-pusziltam arcon immár másodjára.

-De aztán vigyázz magadra!-mondta nevetve, és kicsi mutató ujját felemelve belebökött a melkasomba.-És ha lehet egy darabba gyere haza-somolyogta, aztán ő is adott nekem egy cuppanósat.

Egyszer csak valaki a vállamnál fogva elrántott a hugicám mellől majd szembe fordított keselyű tekintetével.

-Figyelmeztetlek! - sziszegte(persze, hogy az anyám) - Először is, a mardekárba kell kerülnöd! És nincs vita!-mordult rám mikor nyitottam volna szám-Másodszor, pedig ha lehet olyan barátokat szerezz, akik megérdemlik a barátságod! Ne barátkozz sárvérűekkel, és félvérekkel. Sem pedig árulókkal! És ne halljunk semmi rosszat rólad! Viselkedj úgy mint egy igazi nemes Black! Érthető?-Nézett rám szúrós szemekkel-És ne kelljen csalódnom benned!-adta meg a kegyelemdöfést.

-Rendben anyám! Viszlát egy év múlva! - hajtottam fejet elöttük, majd gyorsan felslisszoltam a vonatra.(Még hogy egy év múlva-horkantottam magamban.-Inkább a soha viszont nem látásra!)

A vonat lassan elindult, én meg letelepedtem a bátyám mellé, és kezdetét vehette a hat órás vonatút.

Mikor már meguntam a bátyámék társaságát, elindultam megkeresni Dracót.

Minden fülkébe benéztem, de sehogy se akaródzott megtalálnom akit kerestem.

-Helló, ládás kiscsaj!-szólított meg egy ismerős hang mikor benéztem az egyik fülkébe. A hang gazdája segített nekem feltennem a ládám még a vonatút elején.

-Gyere beljebb nem harapunk!-nevetett fel, majd megpaskolta a mellette lévő üres helyet. Gondolkodás nélkül helyet foglaltam mellette.

-Amúgy, George Weasley vagyok!-nyújtotta a kezét.- Ő pedig az ikertestvérem Fred Weasley-mutatott a vele szemben ülőre aki valóban hasonlított rá(nem is kicsit)-Ő pedig a legjobb barátunk Lee Jordan.- Mutatta be nekem az utolsó személyt a fülkében.

-És téged kishölgy, hogy hívnak?-kérdezte kedvesen Fred Weasley.

Haboztam. Sajnos még élt bennem az az emlékkép amikor anyám kijelentette, hogy "Ne barátkozz sárvérűekkel, és félvérekkel. Sem pedig árulókkal!". De aztán megjelent egy újjab emlékkép amikor még talán négyéves koromban elhatároztam, hogy én nem leszek olyan mint egy "igazi Black". Bocsi anyu-gondoltam-de nem TE fogod megválogatni az ÉN barátaimat.

Azzal kezet nyújtottam Georgnak

-Emilia Nemsztella Black-láttam, ahogy arcán megrándul egy izom, a Black név hallatán, majd megrázta a felé nyújtott kacsóm.

-George! Ne legyél hülye! Ez egy Black!-Mondta Lee Jordan.

-Talán igaza van Leenek, George.-Szállt be a kialakulni készülő vitába Fred Weasley is.

-Gondolom,te vagy Leó KibírhatatlanBlack huga!-köpte a szavakat, hogy az már nekem is fájt.

-Igen a húga vagyok!-mondtam nagyon halkan, szinte suttogva.

-Látod erről beszéltem! - fordult George felé.-Nem hinném, hogy egy Blackel kéne barátkoznod! Ki tudja, lehet, hogy a bátyjának gyűjt információkat. És mellesleg szerintem ugyanolyan mint a legtöbb Black, ugyanolyan olyan gonosz, csak nézz rá!-Mutatott felém.

-Sajnálom! - suttogtam, könnyeimmel küszködve. Erre mind felkapták a fejüket, és ki döbbenten, ki pedig gyanakodva pillantott felém.-Én tényleg sajnálom!-sütöttem le a szemem szomorúan közben pedig lassan felálltam.-Tudod, George köszönöm, hogy adtál nekem is egy esélyt, de inkább hagyjuk.-Itt már lecsordult az első könnycseppem.-Igaza van a testvérdnek, én is egy Black vagyok, megbízhatatlan, gonosz. Inkább ne legyünk barátok!-mondtam majd sírva kiszaladtam majd mikor meghallottam Fred Weasley "Látod én megmondtam"-ját, olyan gyorsan szaladtam be a mosdóba, hogy pár diákot majdnem fellöktem.

Ahogy beléptem a mosdóba magamra zártam az egyik fülke ajtaját, majd csönben leroskadtam és némán zokogtam tovább. Szép lassan előhalásztam Kormi dobozát a zsebemből, és kinyitottam, hogy aztán onnan fekete kis cicám nyújtózkodva másszon ki. Mikor meglátta a sírástól vöröslő szemem, aggódva odabújt hozzám és nyalogatva vígasztalni kezdett. Magam se tudom, hogy, hogy csinálta, de szépen lassan megnyugodtam.

-Nem is tudom mi lenne velem nélküled! - cirógattam meg feje búbját, amit hangos dorombolással jutalmazott.

-Tudod Kormi, én most neked megigérem, hogy nem hagyom magam megfélemlíteni! És ilyen mint a mai eset többet nem fordul elő. Ígérem, hogy erős leszek, és sírni többet senkise lát majd! nyomtam puszit a nózijára és hagytam, hogy ő is apró nyelvecskéjével megnyalintsa az orromat. Akaratlanul is elmosolyodtam, aztán feláltam és leporoltam magam. Már nyúltam volna Kormiért, hogy betegyem a dobozba, de az arckifejezéséből(igen, Kormi tud grimaszolni) arra jöttem rá, hogy egyáltalán nem fűlik a foga a dologhoz, miszerint neki be kéne mennie a dobozába.

-Nem akarsz bemenni igaz? - nevettem rá-rendben, de akkor úgy viselkedsz mint a kisangyal!

Majd zsebre dugtam az immár üres dobozkát, és nyomoba Kormival kimentem a mosdóbol, hogy megkeressem Dracót.

Dracora a vonat végében találtam rá.

-Szia Draco! - köszöntem miután beléptem a fülke ajtaján.

-Emily! - derült fel az ő arca is.-Épp indultalak volna megkeresni-vigyorgott rám majd megöleltük egymást.

-Srácok ő itt Emilia Blac, Emily az uokatestvérem és egyben nagyon jó barátok is vagyunk. - magyarázta a fülkében lévőknek.

-Emily, ők itt az új barátaim-mutatott körbe a fülkében-ők itt Gregory Monstro és Vincent Crak-mutatott rá két erős gorillára-Ő pedig Pansy Parkinson-mutatta be az utolsó személyt a fülkében.

-Te szent ég! Emily te sírtál!-nézett rám Pansy nagy szemekkel, és aggódással a hangjában.

-Öö igen, mert elestem. - füllentettem, de hál istennek még nem ismert így nem tudhatta meg.

Még egy ideig beszélgettünk mindenféléről,kiderült, hogy itt mindenkinek eltökélt szándéka a mardekárba kerülni. Jól kijöttünk egymással.

Rengeteget beszélgettünk, csak úgy csapongtunk a témákban amikor kinyílt az ajtó és egy barna hajú kedvesen mosolygó lány nyitott be hozzánk.

-Sziasztok! Remélem nem zavarok! Nem láttatok véletlenül egy kis békát? Mert egy Neville nevű fiú elvesztett egyet.

-Bocs de inkább hagyj minket békén a varangyoddal!-puffogott Draco aki épp a kviddicsről tartott kiselőadást Pansynak.

Én ismertem Dracot így sejtettem, hogy így fog reagálni, viszont arra eléggé ledöbbentem mikor Pansy is beleszól.

-Hahó! Nem hallod! Épp nem érünk rá! Úgyhogy húzzál innen.

-Nemár srácok! - keltem rögtön a lány védelmére aztán mikor láttam, hogy már rég nem érdekli őket a dolog mosolyogva fordultam hozzá.

-Bocsi! Tudod ők most épp gyakorolják a mardekáros létet-forgattam a szemem mire a lány halkan felnevetett-Segítek megkeresni azt a kis brekkencset! - azzal odafordultam Kormihoz aki unottan figyelte Dracot aki éppen heves gesztikulációval arról beszélt, hogy mi a fogó dolga.

-Gyere Kormi! - pöcköltem meg a fülét- Segítesz te is megkeresni azt a békát?

Azzal ki is léptünk a fülkéből Kormival az élen.

-Amúgy Emily Black. - nyújtottam kezet a lánynak, aki hevesen megrázta majd bemutatkozott-Hermione Granger. Amúgy leszünk barátok? - vakarta meg zavartan a tarkóját Hermione. Micsoda!?-Tudod,nekem még nincs egyetlen barátom se és te vagy az egyetlen aki eddig kedvesen viselkedett velem és tudod,-hebegett össze vissza.

A fogaskerekek csak úgy dolgoztak az agyamban. Végül arra jutottam,hogy valószínűleg mugliszületésű,mert egy épeszű ember nem kérdez rá egy Blackre,hogy leszünk e barátok.

Úgy döntöttem,hogy nem is kötöm egy ideig az orrára.Hagyom,hogy megismerjen és majd el fogom mondani neki. így a legjobb.-Gondoltam.

-Jajj nyugi már!-szóltam rá,miután Hermione látszólag nagyon megrémült,hogy esetleg visszautasítom a barátságát.-Persze,hogy leszek a barátod!

Kiderült,hogy Hermione nagyon okos és mugli születéséhez képest rengeteget tud a mágiáról. Miközben azt a kis flótást kerestük,rengeteget beszélgettünk,és miután nagyon megkedveltem a lányt reméltem,hogy ha majd megtudja azt,hogy milyen a családom akkor se fog elfordulni tőlem.

Már a fél vonatot átkutattuk, egy ízben találkoztunk Ron Weasleyvel(aki miután megtudta,hogy Black vagyok elég rondán viselkedett velem) és még Harry Potterrel is összefutottunk.

-Sziasztok!-Dugtam be a fejem az egyik kupé ajtaján,amit meg is bántam ugyanis bent az a három személy foglalt helyet akik az utam elejét annyira elrontották.

Erőt vettem magamon és Kormi kíséretével beléptem,a fülkébe.Hátha látták a békát gondoltam magamban reménykedve.

-Sziasztok!Remélem nem zavarok! Csak az a kérdésem,hogy nem láttatok egy békát, mert Neville elhagyott egyet.

-Áhh csak te vagy az Black?- kérdezte nem túl kedvesen Lee Jordan. Mielőtt bármit is mondhattam volna Fred Weasley közbevágott.

-Mondtuk már neked, hogy nem akarunk a barátaid lenni? és azt mondtam már,hogy kívül tágasabb?Mert ha nem hát most mondom.Kívül tágasabb!-És színpadiasan az ajtó felé bökött,mire Lee Jordan hangosan elröhögte magát.

-Elég volt!-Csattant George hangja.

-Bocsi! Egy kicsit elmentek otthonról nekik.Igaz?!-Nézett rájuk szúrós szemmel.

-Amúgy meg nem láttunk békát.-Válaszolt a fel nem tett kérdésre.

-Köszi!-mosolyogtam rá hálásan majd,kiléptem a folyosóra,hogy később egy újabb fülkébe lépve kérdezzek rá a békára.

Végül sajnos nem leltük a béka nyomát és beláttuk, hogy át kell öltöznünk így abbahagytuk a keresést.

Miután a vonat megállt, egy óriás kísért minket a csónakokhoz. Én a Patill ikrekkel és valami Lavender Brown nal csónakáztam át a vízen.

Amint beértünk a kastélyba, egy szigorú nő(asszem Mc Galagony) elmondott pár lényeges információt.

Amit a mondandójából felfogtam, az annyi, hogy vele nem érdemes ujjat húzni, meg a házak versenye bla bla bla.

Aztán nemsokára kitárult a nagyterem ajtaja, és mi elsősök végre beléphettünk a hatalmas terembe.

-A mennyezetet elvarázsolták, hogy olyan legyen mint az ég. Olvastam a Roxfort történetében.- Hallottam Hermione hangját, és valóban a mennyezet az eget tükrözte.

És mintha egy örökkévalóságnak tűnt volna elkezdődött a beosztás.

Töprengésem Mc Galagony hangja szakította meg.

-Black, Emilia-

Mosolyogva léptem a székhez, hogy aztán Mc Galagony prof. a fejembe nyomja a süveget.

-Áh Black kisasszony! - csendült egy vékonyka hang a fejemben.

-Hmm....hova is tegyelek? Bátorság van bőven. Viszont ravaszság terén se vall kudarcot. Tanulni is szeret. Hmm, és ha jól sejtem még a Hugrabugban is megállnád a helyed.-Morfondírozott tovább a süveg a kobakomon.

-Viszont a gonoszság, hiányzik aranyom. Hmm...

Viszont van valami ami nyomja a lelkedet. Igazam van?

-Igen igazad van.-gondoltam

-És elmondod nekem kishölgy? Vagy akkora titok, ez, hogy még az öreg teszleksüveg se tudhatja meg? Pedig lehet, hogy még segíteni is tudnék. Na ki vele.

-Tudod öreg teszleksüveg, az a helyzet, hogy a családom azt akarja, hogy mardekáros legyek, viszont még én se tudom, hogy mit szeretnék. És ami a legrosszabb nem tudom, hogy Blackként helytálnék e bármelyik más házban, és a legelkeserítőbb ebben az, hogy az anyám, akit mellesleg ki nem állhatok megparancsolta, hogy a mardekárba kerüljek vagy nem áll jót magáért. És attól még, hogy szüleimet utálom, attól még a testvéreimhez igenis kötődöm, és most őszintén bevallom neked, hogy rettegek ettőla a beosztástól. Mert attól, hogy most melyik házba teszel, azzal nem csak az életemet változtatod meg, hanem a családom véleményét is rólam.

Sajnos mindegyik házba van egy jó indokom.

A mardekárba azért kerülnék, mert az egész családom ott nőtt fel, a griffendélbe azért, mert nagyon jó barátnőmet Hermionét is odaraktad, mellesleg ahogy mondtad van bátorságom meg bevallom eléggé vonz az a ház. De tudom jól, hogy a Hollóhátba is alkalmas lennék állandó tudásszomjam miatt, és a Hugrabugba is szeleburdiságom és a szívem miatt kerülhetnék.

Úgyhogy most kérek egy dolgot tőled, mielőtt beosztasz valahova jól fontold meg, hogy szerinted jó helyre raksz e. Köszönöm! Most tiéd a szó. - fejeztem be gondolatmenetem és nem is vettem észre, hogy lassan már tíz perce a fejemen csücsül a süveg.

-Tudod akaratlanul is nagyon hasonlítasz valakire! - mélázott el a süveg

-Kire gondolsz?

-Tudod mikor Sirius Black bekerült a Roxfortba annak idején, egész családja a mardekárban foglalt helyet. Ott voltak az unokatestvérei és további rokonai. Neki is ugyanez volt a problémája mint neked. És ha hiszed ha nem sose bánta meg, hogy a griffendélbe került, sőt olyan barátságokat kötött, hogy az csak na!

-Ja olyan barátságokat, hogy aki a barátja volt, mint Peter Pettigrew vagy James Potter instant halált kaphasson szülinapjára tőle?

-Szerintem igenis jó helyen lennél a griffendélbe-győzködött a lyukacsos fejfedő

-Igazán? - gondoltam kételkedve miközben elképzeltem ahogy anyám "nem áll jót magáért".

Tudod kislány én vagyok a süveg én döntök! Te csak makszimum kérhetsz. Amúgy nagyon jót beszélgettem veled! Na viszlát! Amúgy házad a..

Mielött kimondta volna választását, hagyta hogy végignézzek a termen. Mindenki engem nézett legtöbben döbbenten. Leót kezdtem keresni a teremben. Hamar megtaláltam és mikor találkozott a tekintetünk vegyes érzelmeket olvastam ki belőle. Ezután Dracot és Hermionét kerestem meg szememmel.

Aztán sóhajtottam és próbáltam jó képet vágni a dologhoz.

Hát nem ígérek semmit, de megpróbálok mindennap kitenni egy fejezetet. Igazából eddig tizenkettő fejezet van kész, de én úgy szeretném, hogy legyen mindig minimum tíz előre elkészítve. Értitek? Nem? Na mindegy. 

Remélem tetszik! 

És most is kimásoltam ezért szintén lehetnek benne hülyeségek. Igazándiból azt a tizenkettő fejezetet Google dokumentumokba írtam le, úgyhogy taps, taps!

Most nézem, hogy eddig 8-an elolvasták! És én ennek nagyon örülök! Tudom, ez lehet, hogy kevésnek tűnik, de számomra ez is nagy csoda! Úgyhogy köszönöm!

Nyugi, a következő fejezetek már írói szemszögből(avagy E/3 vagy T/3) fognak íródni!