Kisgyermekként

Tíz évvel ezelőtt,volt egy kislány és egy kisfiú.A mai napra már az emlékek homályosak ,a képek színesből fekete-fehérek lettek. De a boldogság a sok nevetés ,mindmáig a szívem legmélyén lakik.Akkor még gondtalanok voltunk ,gyerekek akiknek semmi mással nem kellett foglalkozni ,csak az álmaik tökéletes építésével.De az évek lassan elteltek immár huszonkét éves fejel,az egész világ az ellenséged.Ő megváltozott és talán én is.Nem mondom hogy nem hiányzik de az aki lett már nem az én kedves szőkésbarna csillogó szemű mindenem.Sokszor gondolok rá vajon ő emlékszik rám.Vagy már egyetlen pillanat sincs meg belőlem neki.Úgy gondolom az utóbbi lehet.Hiszen hosszú évek óta egy sziát sem képes elengedni felém. Mikor véletlenül össze futunk,ami elkerülhetetlen hiszen szembe szomszédok vagyunk.De ilyenkor csak rám néz vagy még azt sem,és megy a dolgára.Minden ilyen alkalommal egy kicsit össze török.De miért is török össze,magam sem tudom,Hiszen nyomuk sincs már ezeknek az érzéseknek bennünk.Vagyis inkább benne.Vajon mélyen nagyon mélyen legbelül ott van még? Úgy hallottam, hogy játékos lettél.. Szóval játsszunk!Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk.Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket.Sétáljunk együtt, varázsolj el.Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást, ellenőrizhetjük is egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket.Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül.Beszéljük át az egész éjszakát.Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk, mintha többről szólna. És, hogy ki fog veszíteni ,aki először lesz szerelmes.