Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Kis vendégek

Zörgő, kaparászó hang a redőny felől. Halk, mégis elég hangos ahhoz, hogy felkeltsen álmomból. Felülök, felkapcsolom a kislámpát az ágyam felett, mintha bizony lenne haszna a kintről érkező zajok okának megállapításában. Pár percig csak ülök, fülelek, de a zajok abbamaradnak, a csendet már csak az eggyel feljebb lakó nő nevetésének hangja töri meg, és a hatodikon lakó család kislányának sírása. Minden olyan, mint szokott. Visszafekszem az ágyra, lehunyom a szemem, és el is felejtem a furcsa, kaparászó hangokat. Újra az álmok csodálatos, szokatlan világában találom magam, ahonnan már semmi nem riaszt ki reggelig.

A Nap már az égen jár, amikor felkelek, a fénye vakít, ahogy besüt a szobámba. A redőny, mint mindig, most is csak félig van lehúzva, nem szeretem a teljes sötétséget, azt, hogy nem világít be a Hold éjszaka. Felkelek, kimegyek a szobából és amikor visszaérek, észreveszem, hogy a redőny kis lyukjai közül pár egyszerűen... eltűnt. Mintha lenne ott valami.

Felállok a székre, elhúzom a függönyt. Két aprócska denevér. A redőny és a szúnyogháló közti kis helyre bevackolva, lábukat a szúnyoghálóba akasztva alszanak békésen, védve magukat a délelőtti Nap sugaraitól.

Elmosolyodom, szemügyre veszem a furcsa kis lényeket. Szürkésbarna bunda, behajlított szárnyak, a fejük lefelé néz. Érdekesek.

Sosem láttam még denevért ezelőtt. Különös, ahogy mozdulatlanul alszanak, ahogy a szúnyogháló és a redőny közti kis helyen jól érzik magukat. Varázslatos.

Ma este is zörgő, kaparászó zajra ébredek, alig pár másodpercig tart. Nem kapcsolok villanyt, nem ülök fel, nem ijedek meg. Csak a denevérek másztak le az alvóhelyükről, csak ők indultak el esti vadászatukra, hogy aztán reggel visszatérjenek a Nap első sugarainak megjelenése előtt, és elfoglalják helyüket ott, ahol zavartalanul pihenhetnek, mert a redőny legapróbb mozgására sem kell számítaniuk. Én pedig újra és újra, ezredik alkalommal is székre állok, félrehúzom a függönyt, és perceken keresztül bámulom megbabonázva az oly rossz hírű kis lényeket, mint kisgyerek a kölyökmacskákat.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro