A hirtelen meglepetés

Lassan sétáltunk el a deszkaparkba. Nem voltak olyan sokan, mint hittem. Nem is baj, így legalább nem röhög ki annyi ember.
Először Ricsi ment néhány kört. Aztán engem is fel akart állítani a deszkára.
-Hát ez nem fog menni- röhögtem rajta.
-Szerintem meg igen.
Végül sikerült. Végig fogta a derekamat és nagyon romantikus volt.

Egy idő után már egyedül is tudtam menni. Szabadnak éreztem magam. Nagyon jól esett, ahogyan a hajamba kapott a szél.

Száguldoztam és nevettem, mint egy kisgyerek, aki most kapta meg a hőn áhított játékot, amire mindig is vágyott. Nagyon gyorsan mentem és eszembe jutott, hogy nem tudok megállni a deszkával.

-Ricsii! Nem tudom megállni- kiáltottam neki.

-Gyere felém Ella. De el ne üss!- viccelődött.

Az lenne a vicces, ha tényleg elütném. Felé vettem az irányt és próbáltam nem gyorsan menni.

-Ez az El! Jól csinálod! Gyere még egy kicsit!- biztatott a szerelmem.

Oda értem melléje, ő pedig kinyújtotta a kezét és lekapott a deszkáról.

A karjában tartott.

Én felnéztem rá, ő pedig kapva az alkalmon megcsókolt.

Ez váratlanul ért, de amint észbe kaptam visszacsókoltam. Nagyon sokáig csüngtünk egymás ajkán, csak levegőhiány miatt váltunk szét. Ricsi nagyon jól csókol. (Mondhatnám, hogy a lepkék táncra keltek a gyomromban meg ilyenek, de ezt már úgyis tudjátok. :) )

Azt hiszem ő életem szerelme. Vele szeretném leélni az életemet. <3

XHajniX