- Elintézem hogy ott is maradjon! - állt fel, majd erőszakosan arrébb lökte Mattet.

A fiú zavarodottan Nash-re nézett, aki az ajtóba állt. Sophia ajkába harapott, mikor leesett neki hogy nem tud menekülni.

- A taxim már vár! - toporgott.

Hatalmas mennyiségű dühöt éreztem. Muszáj volt valamit tennem, így hát szőke hajába kaptam. Felsikoltott a hirtelen ért fájdalom miatt, majd erősen csuklómra kulcsolta kezeit.

- Ruby! - kiáltott rám Nash.

Idegbeteg módra kapaszkodtam a hajzuhatagba, miközben próbáltam kirúgni lábait. A fiúk ijedten rángattak el a lánytól, ki zokogva kirohant az épületből.
Lihegve, és csapzottan álltam az ablak mellett, és próbáltam helyreállítani össze-vissza verő szívem.
Nash gyengéden megfogta a kezem, majd kivezetett a kórházból.

- Megmondanád még is mi a fene ütött beléd?

Csendesen, lehajtott fejjel baktattam továbbra is mellette, miközben az összeért testrészünk vizslattam. Remegő porcikáim és dübörgő szívem csak rásegítettek zavaromra, melyet a kézfogás váltott ki.

- Nem szabad ilyet! Főleg nem most! - torpant meg, majd két keze közé fogta arcom. - Bajod eshet! Tudod hány verő embere van? - nézett mélyen a szemembe, mire a piros összes árnyalatát felvettem.

Elmosolyodott, majd inkább ajkait az enyémek ellen nyomta.

----

Nicole szemszöge

A cellám rothadt hús szagot árasztott, és a ,,szobatársam" folyamatosan engem bámult.
Kicsit ijesztő hatást keltett, de nem tehettem semmit.

- Gyere ide. - szólalt meg végre, mire ijedten megráztam a fejem. - Gyere már! - sóhajtott.

Lassan feltápászkodtam a koszos padlóról, majd oda sétáltam mellé. Félénken álldogáltam előtte, majd végig néztem, ahogy vigyorogva széttette undorító lábait.

- Nincs kedved játszani? - búgta, mire ijedten hátrébb léptem.

----
Ruby szemszöge

Kómás fejjel ültem a váróteremben. Bár még csak reggel 7 volt, én megjártam kétszer is a börtönt.
Egy hét telt el az eset óta, és Cameron egy percnyi jelet sem adott. Nicole kiharcolta hogy làthassa a fiút, így kissé izgatottan vártam rá.
A tárgyalás sajnos csak akkor kezdődhet el, ha Cam felébred.
Végre megérkezett Nash, aki vigyorogva közeledett felém.

- Szia! - álltam fel, majd szorosan megöleltem.

Édes parfümje orromba kúszott, melytől szinte azonnal görcsbe rándult a gyomrom.
Való igaz már megszoktam az érzést, de nehéz nem törődni vele.

- Mindjárt itt van Niki is! - mosolyogtam rá.

Lazán átkarolt, majd engedte hogy fejem vállára hajtsam.

Nicole szemszöge

Izgatottan ültem a rendőr mögött, ki halkan dúdolta Shawn Mendes Lost in Japan című nótáját. Gyomrom liftezett, és megkönnyebbülve tekintettem ki az ablakon. Azon az estén egy őr meghallotta a sikításaim, és átrakott egy másik cellába. A nő rettentően undorító dolgokat akart velem csináltatni, amit persze nem díjjaztam.

- 30 percet kap. - dörmögte, mire én félénken bólintottam.

A szívem a torkomban dobogott, mikor megláttam a Kórházat. Lassan kiszálltam, majd követtem az őrt a terembe.
Némán, szigorúan a földet nézve léptem be a szobába, ahol Ő feküdt.
Ruby sikoltva a nyakamba ugrott, majd szorosan ölelt magához.

- Cameron... - suttogtam magam elé, mikor megpillanthattam a fekvő fiút.

Lassan elindultam felé, majd leültem a mellette elhelyezett székre.
Feje be volt kötve, és nyakmerevítő fedte nyakát. Mellkasa nehézkesen emelkedett fel-le, míg arcát enyhe borosta fedte.

- Szia! - súgtam, és megfogtam kezét.

A szíve gyorsabban kezdett el verni, melyet a gép jelzett. Elmosolyodtam, majd hitetlenül meredtem a csillogó barna szempárba.