Csendben ültem, és hallgattam a húgom érdekes és végeláthatatlan sztorijait, miközben az eső hangosan kopogott az üvegajtón.
A fiúk szórakozottan hallgatták az elutasított srácokról szóló mesét, miközben az ebéden nyammogtak.
Bevallom talán kicsit féltékeny voltam rá amiért nem rajongott értük, és eltudott mondani egy teljes mondatot dadogás nélkül.
A sok kíváncsi szempár csak ráadás volt , és feszengve próbáltam hozzáfűzni valami értelmetlen mondatot a történethez.
Matt igazán unta a helyzetet, és megértően rámpillantott.
Még az sem segített, hogy Cameron is olyan csillogó szemekkel pásztázta a húgom, mint a többiek.

- Én elmegyek a boltba... - hirtelen bukott ki belőlem az értelmetlen mondat.

Még csak rám se hederítettek, ami bevallom rosszul esett.
Matt rosszallóan megcsóválta fejét, majd felállt és kisétált a teraszra.
Mivel senkit se érdekelt hogy egy jó kis tüdőgyulladást kisérlünk meg, követtem őt.
Az esőcseppek megzavarták a nyugodt tavat, és a ragyogó nap helyett, a beborult ég tükröződött a felszínén.
A fák leveleit könnyed mozdulattal ringatta a szél, míg a zöld füvet erőszakosan fújdogálta jobbra és balra.
A természeti kép különös mód megnyugtatott,
és még a villámok ijesztő csattanása sem kergetett vissza a hűvös otthonba.
Kényelmesen elhelyezkedtem a kint lévő kanapén, majd gondolataimba merülve próbáltam figyelmen kívül hagyni a Magcon egyik tagját, de hisz könyörgöm! A MAGCON egyik tagja!

- Ne haragudj, de nem csípem a húgod... - szólalt meg, így megtörve a köztünk kialakult kínos csendet.

Elmosolyodtam, majd vállatvonva jeleztem hogy nem gáz.
Gondolatban újra, és újra felidéztem a jelenetet, melyben először láttam meg élőben őket. A hatalmas busz - mely elállta az utat - intézte el, hogy lekéssük a fodrászunkat.
Cameron még olyan távolról is szívdöglesztően festett.

- Szerintem be akar vágódni nálunk... - nézett rám, én pedig végre nem csak mozdulatokkal adtam neki választ.
- Ő sosem volt ilyen! Fogalmam sincs mi ütött belé... - pillantottam az üvegajtón keresztül a vörös leányzóra, aki a mesélés mellé még mutogatott is.

Matt elkezdett nekem magyarázni minden féléről,amin jót szórakoztam. Próbáltam minden figyelmem neki szentelni, de nem igazán sikerült. Az, hogy Cameron egy helységben van Cloe-val, egyszerűen kiborított.
Tegnap még engem csókolgatott, most pedig a húgomnak csapja a szelet.
Fújtatva bámultam őket az üvegajtón keresztül, amit Matt észre is vett. Az eső miatt már csurom vizesen ültünk a teraszon, amit a többiek észre sem vettek.
Az orromra csöppent egy esőcsepp, ami végigfolyt egészen az államig, onnan pedig egyenesen az ölembe hullott.
A bejárati ajtó nyitódása zavarta meg a teadélutánt. Ruby nevetve esett be az ajtón, mögötte Nash barátunkkal.

- Te nem is figyelsz rám! - durcizott Matt.

Ijedten kaptam rá tekintetem, majd sajnálkozóan néztem szemébe.
Sóhajtva megrázta fejét, majd elmosolyodott.
Az este vészesen közeledett, így a fiúknak nemsokára már haza kellett menniük. Dühös voltam, amiért szinte semennyit sem voltam a srácokkal.
Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy Ruby szorosan megöleli Cloet, majd kicsit eltávolodva kérdez tőle valamit.
Cameron addig valami hatalmas poént lőhetett, ugyanis a fiúk vihogva fetrengtek a földön. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, és még Matt jelenléte sem vígasztalt.

- Szereted Cameront? - a kérdés váratlanul ért, így nem is igazán fogtam fel.

Kérdőn nézett szemembe, én pedig hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak. Próbáltam kinyögni valami értelmes hazugságot, de nem tudtam a szeméről levenni a tekintetem.
Sóhajtva lehunytam a szemem, majd miután kinyitottam, fájdalmasan fixíroztam az épp Cloe-tól búcsúzó Cameront, aki ráadásként meg is ölelte a lányt.
Hevesen verő szívvel, könnyes szemekkel néztem Mattre, majd őszinte választ adtam neki.

- Kibaszottul!