A csillagok gyönyörűen világítottak a hatalmas hold körül. Izgatottan szuggeráltam az égboltot, ugyanis egy hullocsillagot szerettem volna látni.

Cameron mellkasán fekve elfelejtettem minden problémám. Csak ő volt ott és én ezen a gyönyörű, szemet gyönyörködtető holdfényes éjszakán.

Szuszogása lassan kezdett egyenletessé válni.
A helyzet annyira irreális volt. Én, egy egyszerű diáklány, találkozok Cameron Dallassal akivel nemsokkal később egy pléden fog feküdni a csillagok alatt.

Sóhajtottam. Túl szép hogy igaz legyen!

Nem akartam hogy véget érjen a boldogság, és hogy lecsapjon a vihar.
Nem érdemeltem meg Őt, mégis mellettem volt. Életem legelső és legnagyobb szerelme ott volt mellettem.

Egy fény siklott el a szemem előtt. Ajkam eltátottam, és egy nagy levegőt vettem.
Hullócsillag!
Szemem becsuktam, és azonnal kívántam.
Szívem ki akart ugrani helyéről az izgatottság miatt.

- Minden rendben? - hangja halk volt.

Szeme csukva volt, így nem láthattam a csillogó barnaságokat.
Nem akartam arra a francos csókra gondolni, de amikor telt ajkaira tévedt tekintetem, ez lehetetlennek bizonyult.

- Mi az? - csillogó barna szemeit csak résnyire nyitotta ki.

Olyan aranyosan festett. Kuncogva ültem fel, majd hirtelen eszembe jutott valami.

- Cam, nincs kedved kérdezz-felelekezni? - olyan voltam mint egy kislány.

Cameron vigyorogva bólintott, és már el is kezdte kigondolni az első kérdését.

A sötétség ijesztő nagy csendje telepedett ránk. Kicsit összébb húztam magam, majd inkább Cameronra figyeltem, aki összevont szemöldökkel gondolkozott.

- Van testvéred? - elmosolyodva bólintottam.
- Cloe a neve, és most lett 16 éves.

Húgom alig két évvel fiatalabb. Gyönyörű fehér bőre, és hosszú vörös haja egyszerűen ámulatba ejtő, amikhez tartozik egy égszínkék szempár, és vörös ajkak. Rengeteg fiú odavan érte, de ő egyiknek sem enged.
Mindent megbeszélek vele, és feltétel nélkül megbízok benne. Volt egy időszaka, amikor depressziós volt, de a miértjét nem fejteném ki.

- Gyönyörű lehet, ha már te is ilyen gyönyörű vagy! - bókja szívemig hatolt, és melegséggel töltött el.

Arcom hasonlíthatott egy paradicsoméhoz.
Zavartan fülem mögé tűrtem egy kósza tincset.
A szél hátulról belekapott barna hajamba, így teljesen elrontva külsőm. Szuper!
Kínos csendben ültem , és próbáltam nem a kíváncsi tekintettel fürkésző fiúra figyelni.
Egy kérdés már régóta a fejemben bujkált, de egyszerűen hang voltam feltenni.
Féltem hogy túlságosan is nyomulósnak tart, és ahogy Ruby mondta, eltávolodik.

- Tervezel a közel jövőben barátnőt? - hirtelen bukott ki belőlem.

Hát persze hogy magamra gondoltam, és persze hogy izgatottan vártam válaszát.
Alsó ajkamat rágcsálva éreztettem, hogy eléggé félek attól amit mondani fog.

- Nem. - kedves mosolya mégszomorúbbá tett - Sosem tervezek. - vont vállat.

Lemondóan elmosolyodtam, majd inkább csendben felnéztem a csillagos égre.

Már megint beleéltem magam. Szívem már nem is vert olyan gyorsan, mint azelőtt.
Ezzel az egy szóval képes volt megbántani, és fel sem fogtam amit utána mondott.
Egy nagyot sóhajtottam, majd ránéztem.

Hirtelen térdelt fel, majd közelebb csúszott hozzám. Könnyes szemembe nézett, majd gyengéden elmosolyodott.
Kapkodtam a levegőt, és nem tudtam elvenni tekintetem duzzadt rózsaszín ajkáról.
Hogy fokozza a köztünk kialakult feszültséget, megnyalta alsó ajkát.
Fájdalmasan felnyögtem, ő pedig vigyorogva hajolt annyira közel, hogy ajkaink már súrolták egymást.

Szemem behunytam, így vártam hogy végre megcsókoljon, de nem tette.
Térdeim megremegtek , és visszatért a heves szívverés.

- És te? - súgta ajkaimra

Próbáltam értelmes választ kinyögni, de egyszerűen képtelen voltam rá.

- M-mire g-gondolsz? - nem voltam a jelenben.

Gondolatban már rég ajkán csüngtem, amiért nagyon is szégyelltem magam.
Kótyagosan kinyitottam szemem, és megpillantottam az engem figyelő szempárt.

- Te szeretnél barátot? - tette fel a kérdést.

Nem tudtam válaszolni. Egyszerűen nem voltam rá képes, hiszen alig egy centire volt tőlem.
Úgy éreztem megfulladok a közelsége miatt. Illata betöltötte tüdőm, és kellemes érzést keltett bennem.
Kuncogva hajolt egy kicsivel előrébb, mire a szívem egy hatalmasat dobbant. Féltem hogy kiszakad a helyéről.
Nem történt semmi, ezért megint kinyitottam zöld szemem.

- Nem számít. - próbáltam valami normálisabb választ kinyögni,hogy minél előbb megcsókoljon.

Óvatosan hátradöntött, én pedig remegve vártam a következő lépést.
Lábaim közé férkőzött, alkarján megtámaszkodott, majd huncut mosollyal az arcán hozott kényelmetlen helyzetbe.

- Tényleg nem? - kezdett el közeledni.

Levegővételem még gyorsabb lett.
Szenvedtem a sok érzéstől, melyek nem fértek már el bennem. Fogalmam sem volt arról, hogyan is tudnám kijuttatni őket.

- M-mit csinálsz? - zavartan pillantottam a még sötétben is jól látható szempárba.
- Héj! Csak Élvezd! - mosolygott, és végre ajkait az enyémek ellen nyomta.