- Mi a frász?! - dühödten meredtem vigyorgó barátnőmre.

Kitágult szemekkel néztem végig, a még mindig engem bámuló fiúkon.

- Valaki hozna egy törölközőt? - senki sem mozdult.

A fehéres falaimon egy-két tájkép tündökölt. A modern bútorok tökéletesen passzoltak a karamell színű ágyamhoz.

Kissé abszurd volt számomra a helyzet. A Magcon a szobámban?

Ruby - ból végre kitört a nevetés, és őt követték a többiek.
Az ajtó lassan kinyílt, és belépett rajta a hercegem.

A nap sugarai rávetődtek kipihent arcára. Barna szeme csillogott a fényhatások miatt, ajka felfelé görbült, kivillantva 1000 wattos mosolyát.

- Jó reggelt! - kezében ezüst tálca volt, melyet az ölembe helyezett.

Még mindig megilletődve ültem a krém színű paplanom alatt. A tálcán kissé megégetett pirítóst találtam, két tojással párosítva. Oké ez biztos csak álom.

Elmosolyodtam mikor megpillantottam a piros bögrémet, melyben a szokásos teám gőzölgött. Illata azonnal körbejárta a feszültséggel megtelt szobát.
Mindenki meghökkenve nézett a gáláns fiúra, aki büszkén húzott elő zsebéből, egy aprócska törölközőt.

- Nézzenek oda! - puffogott Taylor - Milyen daliás valaki!

Valamennyien helyeslően bólogatni kezdtek.
Számomra felfoghatatlan volt a helyzet. Olyan volt mint egy álom, melyből soha nem akartam felébredni.

----

Cameron a pirítós alá rejtett egy cetlit, amin egy készülj el hamar felirat szerepelt.
Ruby mindenféle képp ki akart csinosítani, hogy jól nézzek ki a randin.

- Szerintem túl könnyen adod magad... - a púder rózsaszín füstként keveredett a levegővel.

Ruby nívós tekintete az enyémbe fúródott és
már - már kínosan éreztem magam.

- Hogy érted? - számat azonnal be is kellett csuknom, mivel a halvány piros rúzst alkalmazni kezdte .

Erősen koncentrált. Próbált a vonalon precízen végighaladni. Ajkába harapott, majd vigyorogni kezdett.

- Kész! - kicsit távolabb csúszott, hogy könnyebben megcsodálhassa művét - Már csak a hajad van.
- Hogy értetted? - megválaszolatlan kérdésem újra feltettem.

Egy ideig csendben bámult. Tekintetét szigorúan az enyémben tartotta, majd végre megszólalt.

- A fiúk szeretnek küzdeni. Tudom hogy oda meg vissza vagy a srácért, de hagyd egy kicsit küzdeni. Ne engedd hogy könnyen megkapjon!

A hajgöndörítő, árához méltóan teljesítette feladatát.
Büszkén lépett elém, és meghatódva mért végig.

- Gyere! - felálltam, majd a tükör elé léptem .

Meglepetten vizsgáltam meg minden apró részletet. Nem volt olyan ami ne tetszett volna.
A fekete tornacipőm tökéletesen passzolt, a fekete és lila színben pompázó ruhámhoz. Semmi csicsa, semmi sallang.

Könnyekkel küszködve öleltem meg legjobb barátnőm, aki csak egy ne sírj már, elrontod a művem! mondattal díjazott.

- Készen állsz! - jelentette ki magabiztosan.

----

Kicsit félve léptem ki a biztonságot nyújtó szobámból. Ruby tűkön ülve várta Cameron reakcióját.

- Menj már! - tenyere egy erőteljesebb lökést adott hátamnak, így az eredmény egy hatalmas taknyolás lett .

Felszisszentem, mikor fájó bokám földet ért.

Francba már a szerencsétlenségemmel!

- Jól vagy? - Hunter hangja teljesen elvarázsolt .

Élőben sokkal bársonyosabb volt, mint a videókban. Elmosolyodva, fangörccsel küszködve fogadtam el segítséget nyújtó kezét.

- Semmi bajom... - vontam vállat.

Cameron - ahogy vártuk - elképedve mért végig.
Minden apró négyzet centiméteremet megvizsgálta, majd tekintetünk összetalálkozott.

- Mehetünk? - próbáltam laza lenni, és önmagamat adni.

Cameron közelében egyszerűen megnémulok. Az érzések sokasága nagy hatással van rám, ami olykor már zavaró.
Nagyon reméltem hogy Ruby jó tanácsot adott, és nem fogom elcseszni életem talán legjobb lehetőségét.

- Sz-szállj be a kocsiba... - dadogta, majd segélykérőn Nash-re pillantott - Légyszíves! - tette hozzá.

Némán elindultam a bejárati ajtó felé. Tudtam, hogy ha most kilépek az ajtón, egy teljesen más Nicole fog belépni. Tudtam hogy belülről fogok megváltozni, csak azt nem, hogy akarom - e a változást.