14.rész | Itt meg mi folyik?
- Akkor, magamra hagynál? - kérdeztem , miután levettem róla a tekintetem.
- Igen! - válaszolta, de mégsem azt tette, amit kértem.
Szórakozottan helyet foglalt mellettem, majd ő is a távolba nézett.
Értetlenül emeltem rá zöld szemem.
- Cameron... - összezavarodva kerestem a szavakat, melyek természetesen hazugságokból álltak volna - Mit csinálsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Azt amit az előbb is. Nem gondolom komolyan azt amit mondok. - vont vállat.
Meglepődve húztam mosolyra ajkam.
Szó nélkül dőltem rá ,ő pedig lazán átdobta karját vállamon.
- Én se gondoltam komolyan - motyogtam, és éreztem hogy szíve gyorsabban kezd el verni.
Mellkasom újra elöntötte a szerelem mámorító érzése. Vigyorogni kezdtem, és senki sem tudta volna levakarni arcomról.
Szívünk ugyan olyan gyorsan vert. Gondolataink egymás körül forogtak.
- Niki... - édes hangja húzott vissza a valóságba . - Eljönnél velem egy randira? - kérdése teljesen ledöbbentett.
Tágra nyílt szemekkel egyenesedtem ki, majd ránéztem.
Felsőtestével felém fordult, majd zavartan hajába túrt.
Félve bámult szemembe.
- Igen! - válaszoltam vigyorogva, ő pedig megkönnyebbülve fújta ki a benttartott levegőt.
----
A srácok elmentével egészen más lett a légkör.
Ruby elég mérges volt rám a tegnap esti kirohanásom miatt, így hát gondoltam kiengesztelem egy kis finomsággal.
Egy kis csokitorta sosem árt.
Két tányérral a kezemben kopogtattam ajtaján, és ajkamba harapva vártam, hogy kinyissa.
- Gyere! - félve nyitottam be, majd beléptem a kissé lányosabbnak mondható szobába.
Csillogó szemmekkel pásztázta a kezemben lévő tányérokat.
Kuncogva sétáltam ágya mellé, majd helyet foglaltam mellette.
- Figyelj, csak beszélni szerettem volna! - nyújtottam felé a finomságot.
Ajkát megnyalva nyúlt a sütiért. Ezüstös színű villájával vett egy falatot, majd a szájába helyezte. Kis ízlelés után kikerekedett szemekkel nyúlt még egy adag gyönyörért.
- Nem rossz próbálkozás Payne... Hallgatlak! - ajka dugig volt tömve csokis sütivel, amin jót szórakoztam.
Nagy levegőt vettem, de a szavak nem hagyták el a szám. Egyszerűen nem voltam rá képes.
- H-hát... - dadogtam - Cameron tegnap este megcsókolt! - behunyt szemmel hadartam el a mondatot.
Ajkam elhúztam, annyira féltem a reakciótól.
Félve ráemeltem zöld íriszem, majd elnevettem magam.
Kikerekedett szemekkel, elnyílt ajkakkal bámult rám, teljesen megdöbbenve.
- Ti smároltatok? - a falat lenyelése után azonnal beszélni kezdett - Lesmárolt Cameron? Mi a rák?
Hatalmas beleéléssel meséltem el neki a tegnap este történteket. A mindössze 5 perces eseményeket fél órán keresztül ecseteltem.
Ő figyelmesen ült és hallgatott, közben pedig nyugodtan elfogyasztotta az én süteményemet is.
- Hú... - csak ennyi hagyta el csokis száját.
- Ugye?? - teljesen be voltam zsongva - Ma elhívott randizni! - visítottam. - Majdnem elrontottam mindent, de ő olyan édes volt! - ábrándoztam.
Őszintén örült velem, és elmesélte hogy Nash a holnapi napra is tervez valamit.
Egy hosszas pletykaparti után álmosan dőltem be az ágyamba, nem sejtve hogy a holnapi nap mit is rejt.
-----
- Már tíz is elmúlt! Sosem szokott ilyen sokáig aludni. Lehet meghalt... - Ruby hangja húzott vissza az álomvilágból.
- Most akkor mit csináljunk? Temessük el? - hallottam meg azt hiszem Nash hangját.
- Lehet a tegnapi főztödtől van Nash!- vádolta meg Ruby.
- Ha a te hibád, inkább az erdőbe temessétek. Próbáljuk ki azt, hogy a fejére teszünk egy zacskót. Ha beszippantja akkor még él! - ijedten nyitottam ki szemem, majd vártam hogy megszokja a szobába beszűrődő fényt.
- Beteg állatok! - dünnyögtem, majd lassan felültem.
Az ágyam körül 10 fiú foglalt helyet. Ruby mellettem ült, és egy vödör vizet tartott a kezében.
- Mi a...?! - morcosan bámultam végig a fiúkon.
Fel sem fogtam hogy a Magcon ül előttem.
Kezeimmel megdörzsöltem szemem, ellenőrizve hogy jól látom-e. Meglepődve konstantáltam hogy tényleg ott vannak.
Kócos hajam, karikás szemem, és sminknélküli arcom nem kelthetett jó benyomást.
Zavartan rájuk vicsorogtam, majd segélykérőn néztem Rubyra, aki abban a pillanatban a fejemre öntötte a jéghideg csapvizet.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro