A felébredésem egy furcsa szag okozta.
Összevont szemöldökkel sétáltam ki a konyhába, ahol Cameron ügyeskedett.
Vállrántva sétáltam volna vissza, de akkor leesett hogy ki is van a helyiségben.

Ledermedtem, és hiába ellenkeztem, az érzéseim végigjárták minden porcikámat.
A póló nélküli fiú épp reggelit próbált készíteni, több-kevesebb sikerrel.
Tekintetem kidolgozott felsőtestén tartottam mind addig, amíg felém nem fordult.
Vörösen a földet kezdtem el bámulni, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, az épp engem végigmérő fiút.

- Jó reggelt! - szívem hatalmasat dobbant, mikor meghallottam rekedtes hangját.

Óvatosan szemébe pillantottam, majd elmosolyodtam.
Haja rendezetlen volt, szeme karikás, de még így is olyan aranyosan festett, hogy menten elájultam volna.

- Neked is... Mióta vagy itt? - tettem fel a kérdést , ami nagyon is érdekelt.
- Hát, itt aludtam... - szemeim kikerekedtek, ajkam elnyílt, majd zavartan a kanapéra pillantottam, mely most kihúzva pihent a sarokban - Nash felhívott tegnap, hogy haza kéne vinnem őket. Tudod Nash ivott, és nem tudott így vezetni. Elég részegek voltak mikor rájuk találtam... - túrt idegesen hajába.

Ajkamba haraptam, mikor hasára tévedt tekintetem.

- Ó Ruby! - motyogtam magam elé - Azt hittem ez egy randi lesz... - idegesen indultam el barátnőm szobája felé, de akkor eszembe jutott valami - Csak egy személyre van ott beágyazva - mutattam a kanapéra - Nash hol aludt? - homlokom összeráncoltam, és kezdtem kiakadni.

Cameron zavartan megvakarta tarkóját, és akkor már tudtam. Döbbenten néztem gyönyörű szemeibe.

- Hát Nash aludt ott... - torkát megköszörülte, és megpróbálta kerülni pillantásom .

Szájtátva siettem a szobámba, ahol szemügyre vettem az ágyam.
Két párna és két takaró.

- Cameron! - hangom megremegett, annyira meglepődtem.
-Megmagyarázom! - lépett mellém, - Nash-t nem engedhettem Ruby szobájába, hisz részeg volt. M-mi van ha történt volna valami? - dadogta - És ezért aludtam melletted... - a szívem kiakart ugrani a helyéről

Életem szerelme aludt mellettem, és még csak észre se vettem.
Sokkos állapotban álltam, és nem tudtam levenni tekintetem az ágyamról.

- Bocsi... - és végre rá tudtam nézni - Nem akartalak felkelteni. - bűnbánóan lesütötte szemét.
- Nem baj. - egy halvány mosolyt küldtem felé jelezve, nem haragszom - Csak kár, hogy az első fiúval való alvásomról nem tudtam... - nevettem fel.

Mosolyogva húzott magához, majd szoros ölelésbe vont.
Lélegzet visszafojtva öleltem derekát, és immáron sokadszorra döbbentem le.

- Valami ég... - húzódtam el tőle.
- A reggeli! - kapta szája elé kezét, majd futott is a konyhába.

-----

- És most hol vannak? - kiáltottam ki a fürdőből.
- Asszem elmentek valami hülye filmre. - válaszolta teli szájjal.

Kiakartam lépni a zuhanykabinból, de megcsúsztam. Egy apró sikoly csúszott ki a számon, majd még egy , mikor földet értem.
Ijedten nyúltam a törölközőmért, de nem értem el.

- Minden rendben? - nyitott be ijedten Cameron

És az újabb sikoly is előbukkant.
Kezeim megpróbáltam takarásra használni.
Szemeit behunyva lépegetett előre. Hosszú karjait előrenyújtva próbálta megfogni a törölközőm.

- Ott van! - sziszegtem.

Gyorsan hozzám dobta a kicsit érdes darabot, majd amikor meghallotta hogy ,,kinyithatod" rámnézett.

- Minden oké? - lépett mellém, majd valahogy felsegített.

Fájdalmasan nyögtem egyet, mikor jobb talpam földet ért.
Cameronba kapaszkodva próbáltam kibicegni a nappaliba.

- Elviszlek egy orvoshoz! - kapott fel, majd menyasszony pózban futott velem a kocsihoz.

És hiába kiabáltam hogy Cameron, hiába ordítottam hogy csak egy törölköző takar, nem érdekelte. Beült a volán mögé, a kormányra tette kezét , majd a gázra taposott.