Liza. A leggyönyörűbb név az egész világon.

És az a helyzet, hogy ő is az. Mindig megőrültem a szőkékért, mármint leginkább a természetes szőkékért, talán mert a családomban gyakorlatilag egy sincs, az én hajam is barna, ezért találom olyan különlegesnek, fogalmam sincs. Lényeg, hogy ő is az, természetes szőke, és természetesen csodásan szép, ő maga is, nyilván nem csak a haja, különleges, eszméletlen tehetséges, cuki, okos, szimplán csak odavagyok érte.

Az pedig már csak a hab a tortán, a legjobb az egészben, hogy ő is odavan értem.

Életem legjobb dolga, hogy a részévé vált.

A sportcsarnok előtt vártam meg, hogy végezzen, a hátammal nekidőltem az épület falának, és amíg nem jött meg, telefonoztam, hogy lekössem magam valamivel.

Egy csomóan kijöttek a csarnok kijárati ajtaján, de valahogy megéreztem, amikor ő jött ki, és felnéztem rá. Kitűnt az emberek közül.

Olyan, mint egy angyal.

A tekintetével engem keresett, és ahogy megtalált, elmosolyodott, majd odaszaladt hozzám és vigyorogva a nyakamba ugrott, mire szorosan megöleltem.

- Sziaaa – bújt hozzám vigyorogva, majd ahogy elengedtünk egymást, a füle mögé tűrtem az egyik hajtincsét és elmosolyodva ránéztem.

- Szia, Szöszke – simítottam meg az arcát, majd odahajoltunk egymáshoz, én pedig megcsókoltam, mire lábujjhegyre állt és a nyakamat átölelve viszonozta.

Imádom megcsókolni, minden egyes alkalommal.

Rohadtul bele vagyok esve.

- Nagyon hiányoztál – suttogta mosolyogva azokkal a szép, nagy szemeivel az enyémekbe nézve, amik kékek, mint az enyémek, és gyönyörűek, mint ő maga, ahogy elhajoltunk egymástól, mire mosolyogva megpusziltam a homlokát.

Ilyenkor egyszerűen csak imádom az életem.

Nem tudom, mivel érdemeltem ki, hogy így szeressenek az égiek, de én is bírom őket.

- Szóval én ezt nem értem – mesélte Liza, amikor már nála voltunk, mivel a szülei nem voltak otthon, csak ketten, akkor épp a konyhában, két tál gyümölcssalátával, amit még Liza dobott össze reggel, hogy tudjunk enni – Nyugi, nem raktam bele ananászt – mosolygott rám, amikor lerakta elém a tálamat.

Egy gyümölcs van, amit mindig rühelltem, és az az ananász, nem tudom megmagyarázni.

Bár, az ő kedvéért még lehet azt is megenném, asszem tényleg ez az igaz szerelem, ő viszont hálistennek viszonozza és nem kér ilyenre.

- Angyal vagy – mosolyodtam el, miközben felszúrtam a villámra egy epret – Ezt kispóroltad magadnak? – néztem a táljára. Gyanús, a kedvenc gyümölcse az eper.

- Mert csak annyi eper volt itthon, amennyi a tiedben van. A tiedben van eper, az enyémben ananász, így egyenlő – magyarázta.

- Ne már, Szöszke – nevettem el magam, majd odatartottam neki egy epret a villámon, és a szájába adtam, amit aztán mosolyogva lehúzott róla.

- Milyen volt az edzésed egyébként? – érdeklődött aztán.

- Ákossal végigfekvőztük az utolsó negyed órát.

- Büntetésből?

- Nyilván.

Liza mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Szerintem direkt megszeged az összes szabályt – közölte felnevetve.

Hát ja, ő betartja őket, én meg felrúgom, így egészítjük ki egymást.

- Így is jó hatással vagy rám, értékeld – néztem rá halványan mosolyogva.

Belegondolva, ő az egyetlen az életemben, akiért megéri jónak lennem.

Ő jó hatással van rám, én rosszal őrá, így is kiegészítjük egymást. Na jó, nem, igazából mindenki szerint, szerinte is jó hatással vagyok rá, kicsit kimozdítom abból a szögletességből, amibe a szülei nevelik, hogy neki kell lennie mindenáron a legjobbnak sportban, suliban (kitűnő tanuló, nyilván színötös), mindenhol, készülni kell már most a jövőjére, huszonnégy órából huszonnégyet végigtolni, végülis miért kéne egy tizennégy, pár hónap múlva tizenöt éves lánynak egy kis szabadidő, hogy elengedhesse magát, hogy ne kelljen végre megfelelni az összes rohadt nagy elvárásnak, azt se akarják, hogy Liza ennyi idősen "fiúkkal foglalkozzon", szóval Liza (saját akaratából) titkolja a szülei előtt, hogy velem jár, már fél éve, külön haditerv megszervezni, hogy találkozhassunk, hol, mikor, mit fog mondani, hol volt, egyszer a szobájába is bemásztam az ablakán át (nyilván földszinti), amikor meg benyitottak a szülei, elbújtam a szekrényben, a szülei már attól rosszul lennének, ha megtudnák, hogy Liza, te jó ég, vele egykorú fiúval találkozgat, akivel elengedheti magát, akivel kicsit szabad lehet, akivel jól érezheti magát és nem csak a feladatait meg a kötelességeit kell tolni, mint valami kényszermunka-táborban, mekkora botrány, ha meg egyszer az is kiderülne, hogy nem csak, hogy találkozunk, megölelem, csókolózunk, addig el se megyek, hogy már nem egyszer feküdtünk le, mert beleestünk egymásba, szeretjük egymást, full komoly kapcsolatunk van, mi a szarért ekkora bűn ez, szóval ha minderre fény derülne, akkor már asszem hívhatnánk a mentőt.

Szóval ebből próbálom kiráncigálni őt, és jó hatással van rá, tényleg.

- Egyébként... - szedett elő valami fiókból egy papírt, majd lerakta elém – Ez a tied – vigyorgott.

„Emléklap a VIII. Budai Tánckavalkádon való részvételért"

Erre elröhögtem magam, mire ő is felnevetett.

Most hétvégén volt - egyébként abban a művészeti suliban és a Hajós suliban, amiket beírtam felvételire (egymás mellett van a kettő amúgy) - ez a Tánckavalkád-dolog, amin Liza fellépett, és elráncigált oda engem is, hogy nézzem meg. Nagyon nem vonzanak az ilyenek, de őt megnéztem, már megint rohadt ügyes volt, most pedig lefénymásolta nekem az emléklapját.

- Kész vagyok rajtad – néztem rá röhögve.

- Ha már eljöttél – mosolygott.

Imádom a csajt, komolyan.

- Én nem tudok neked emléklapot adni, de ha megy, lekötnélek én is most hétvégére – hoztam fel a témát, amit Ákossal beszéltünk edzés alatt – A haverjaim megismernének.

- Komolyan? – csillant fel a szeme.

- Aha. Ákos, Ricsi ott lesz, a többieket szerintem nem ismered, max látásból. Szombaton futnánk össze.

- De jó – lelkesedett be – Elintézem valahogy, hogy el tudjak menni. Szívesen megismerném őket.

- Cuki vagy. Eper még? – dobtam fel, egy újat felszúrva a villámra.

- Nem tudok ellenállni, bocsi – hajolt a villámhoz nevetve, majd lehúzta róla az epret a szájával.

- Tudom, hogy nem – mosolyogtam jókedvűen – Gyenge az akaraterőd, Szöszke.

- Jól van na – nevetett fel.

Nem is értem, mivel érdemeltem ki, hogy a barátnőm lehet.

- Megjöttem – jelentettem be, ahogy hazaértem, ettől a ténytől egyből elbaszódott hangulattal, majd levágtam a cipőmet és a kabátomat, és felhúztam jó gyorsan a szobámba.

A szüleim már vagy hetek óta kábé nonstop marják egymást, nem tudom, mi lett hirtelen, de komolyan folyamatosan azt kell hallgatnom éjjel-nappal, hogy veszekednek, szétmérgezi itthon a levegőt, ráadásul emiatt a szüleim is idegesek és minden szarért beszólnak, már kezd elegem lenni ebből az egészből, nem csoda, hogy ha tehetem, csak aludni járok ide.

Mondjuk nem egyszer keltem már fel tőlük, mert már megint rohadjon meg a másik, szóval még ez se megy mindig.

Most is, felértem a szobámba, ledobtam a cuccaimat és egyből fel is raktam a fülest.

Imádom, hogy mindeközben kint van a „home sweet home"-os lábtörlő az ajtónál.

- Beszállok – huppant le mellém Ricsi, az ikertesóm, és ő is felvett egy kontrollert, hogy beszálljon a játékba, úgyhogy levettem a fülesemet.

Van négy tesóm; egy húgom, Lotti, ő tizenhárom, egy ikrem, egy tizenöt éves nővérem, Heni, ő most kezdett abban a művészeti gimiben, és tiszta mazo, szabadidejében spanyol magánórákra jár át Budára, ő a szorgalmas a családban, meg egy bátyám, Pityu, ő meg tizenhét, szóval vagyunk egy páran, de Ricsi kábé az egyetlen, aki nem szokott felbaszni, vele jól elvagyok.

Amúgy Ricsivel kétpetéjűek vagyunk, de kábé ugyanazokat bírjuk csinálni.

- Oké – vontam vállat.

- Hol voltál eddig amúgy?

- Beugrottam Lizához edzés után, nem voltak otthon a szülei – mondtam, mire vigyorogva rámnézett, én meg elröhögtem magam.

- Amúgy durva, milyen szigorban van otthon.

- Azért én néha elirigylem – pillantottam az ajtó felé, azért nálunk se fényes a helyzet, mire Ricsi belegondolva bólintott egyet.

- Hát ja. Szar az egész.

- Az – sóhajtottam fel, majd témát váltottam – Rebi-projekt? – kérdeztem rá.

Rebi Ricsivel egy egyesületben kézizik, a tesóm meg full bele van esve.

Nem azt mondom, nem nézi ki rosszul a csaj, de én nem nagyon bírom, semmi különleges nincs a személyiségében, viszont legalább irritáló és full flegma, elég ribancgyanús, nem tudom, mit lát benne a tesóm, neki meg nekem alapból is mondjuk mindig más csajok jöttek be, de attól még nem vágom. Mindegy, nem bírom a csajt, Ricsi viszont oda meg vissza van érte, úgyhogy azért szurkolok neki, mégiscsak a tesóm, meg ilyenek.

Oké, őszinte leszek, azért először hülyének néztem, amikor mondta, hogy bejön neki a csaj, nem tehetek róla, épp előtte fejtettem ki neki, hogy mit teszi magát ez a Rebi ennyire, nem számítottam rá, hogy pont a tesóm van beszerelmesedve tőle, de azóta kompenzálom a szurkolásommal, na.

Mondjuk még valszeg szurkolnom kell egy darabig, mert az oké, hogy Ricsi crusholja, de ennyi a történet egyelőre.

- Ma nem volt edzésen – válaszolta.

- Creepy vagy, tesó – röhögtem el magam, mire Ricsi szórakozottan rámnézett.

- Te is sportoló csajjal jársz, állj le.

- Járok – emeltem ki a különbséget.

- Jaja, úgy se nézted te se a főpróbáját a nézőtér hátulján még május elején. Ott voltam, Ró.

- Baszki, tényleg – mosolyogtam derűsen, mire röhögve elfordította a fejét.

- Képzeld, Pityu csajozik – váltott témát.

- Szokott.

- De most komolyan, láttam a csajjal.

- Ki volt?

- Osztálytársa, asszem valami Napsugár.

- Nem vágom az osztályát – mondtam őszintén.

- Én se, csak pont hallottam. Amúgy egész jó csaj.

Mint Rebi is, aha.

- Biztos – hagytam rá.

- Ha lenne egy pár évvel fiatalabb változata, vinnéd te is – győzködött.

- Állj le, van csajom – mosolyodtam el.

- Amúgy mióta jártok már? – kérdezte, ha már megint Lizánál voltunk.

- Múlt szerdán volt fél éve – számoltam ki gyorsan.

- Akkor egész jól tippeltem.

Ezután én váltottam témát.

- Ákos feldobta, hogy fussunk össze szombaton.

- Ja, nekem is mondta – válaszolt – Meg hogy hozzam a Hugit is.

- Fix, hogy nem.

- Alap.

Lotti ki is nyírna, ha Ákossal egy légtérbe akarnánk hurcolni, legutóbb kiakasztotta.

- Lizát is hozom valszeg – tettem hozzá – Meg akarják ismerni.

- Tőlem. Kik lesznek még amúgy?

- Zotya, Robi, Eri nem ér rá. Amúgy Ákos szervez, nem tudom, kiket hívott még.

- Ákos szervez? – röhögött fel Ricsi.

Hát ja, Ákosnál egy zsák retek jobban szervez, időérzéke sincs, másik dimenzióban él a csávó.

- Én is aggódom – mondtam szórakozottan.