- Jól vagy, Ró? - huppant le mellém Erika, mire feszülten elnevettem magam.

- Nem bírom ezt a kérdést - közöltem a falnak döntve a fejem, ami előtt ültem.

- Oké, jogos, tuti, hogy nem vagy jól. Ricsi is mondta, hogy szarul vagy, szóval nem betörtem hozzátok, csak a tudtod nélkül leszerveztük, hogy átjövök és hoztam mekis kaját idefele - pakolt ki a mekis papírzacskóból, mire hitetlenül elnevettem magam, majd elfordítottam a fejem.

- Jó étvágyat.

- Ne nekem, magadnak, neked hoztam. És most mesélj, mi történt - támadott le.

- Eri - néztem rá őszintén - Jófej vagy, kösz, tényleg, de nincs hangulatom ehhez.

- A mekihez vagy a beszélgetéshez?

- Egyikhez se, bocs.

- Oké, én nem erőltetem. Tuti nem kérsz kaját?

- Igen, edd csak meg.

- Te tudod.

Miközben Erika kivett egy sültkrumplit, és mellettem ücsörögve ő is nekidőlt a falnak, zavartan elnevettem magam, majd megadtam magam neki.

Tudtam, hogy addig itt lesz mellettem, amíg nem mondok semmit, és nem tud segíteni, mindig is ilyen volt.

- Szakítottunk.

Erika rám nézett.

- Hát, ha jól látom, nem azért, mert kihűltek volna az érzéseid...

- Nem az enyémek hűltek ki - vágtam rá, majd kicsivel később hozzátettem - Baszki, inkább csak dobott volna, de komolyan.

- Melyikőtök szakított?

- Én, miután közölte, hogy beleszeretett másba - válaszoltam kedvtelenül - Akivel amúgy meg is csalt. Kurva jó volt.

- Ismered, hogy ki volt?

A történet legjobb része.

- Ja - röhögtem el magam feszülten - Haverom. Vagyis volt. Én ismertettem vele Lizát össze.

- Melyik? – kerekedtek el a szemei.

- Robi.

- Rohadjon meg - döbbent le.

- Gyűlölöm.

- Mármint Robit, Lizát, magadat, vagy...? - kérdezte Erika felém fordítva a fejét.

- Mindent, Eri, az egész világot jelenleg.

Erika erre először nem mondott semmit, elég volt, ahogy rámnézett, aztán megtörte a csendet.

- Na, és a sült krumplit? - mosolyodott el szomorúan, mire hitetlenül elnevettem magam, és kivettem egyet.

Ott ültünk egymás mellett csendben egy darabig, aztán hirtelen megszólaltam.

- Csak tudnám, mit baszhattam el ennyire.

Erika újra felém fordult.

- Miért gondolod ezt? - értetlenkedett.

- Mert kiszeretett belőlem? - kérdeztem vissza - Robit, baszki, egy hete se ismerte, valamit kurvára nem csinálhattam jól, ha ennyi idő alatt már is megtalált benne valamit, amit bennem nem - közöltem őszintén.

- Lehet, hogy csak annyit, hogy új dolog. Már mennyi ideje jártatok Lizával, vannak olyan lányok, akik nem képesek sokáig egy helyben maradni, lehet, hogy ugyanúgy fontos vagy neki, csak jött az a gyökér Robi, aki gondolom elég egyértelműen kimutatta, hogy érdekli Liza, Lizának meg ez tetszett, és vevő volt rá. Nem tudom - gondolt bele Erika - Vagy gondolj bele, az életstílusa, a kihívások, lehet, hogy csupán annyi keltette fel az érdeklődését, hogy Robinak gondolom csak tetszett, és nem szerette úgy, olyan egyérteműen, mint te, és ez felcsigázta valahol magában.

- Egyik jobb, mint a másik - röhögtem el magam kínosan.

- Ne okold magad.

- Minden verzióban elbasztam, Eri, a legeslegjobb esetben is minimum annyit, hogy összeismertettem őket - mondtam kiborulva, mire Erika együttérzően megsimította a karom.

Tényleg gyűlölöm az egész világot.

Úgy, ahogy van.

Az egészet.

Leginkább, mert jelenleg Ő nekem az egész világ.

Ez a legszarabb benne.