-Adam!Vigyázz öcsi.Arrafelé már mély a víz.-figyelmeztettem szigorúan ránézve.
-Roza!Nyugi édesem...-ölelte át Thomas a derekamat a hátam mögött.
-Csak tudod a frászt hozza rám amikor olyan messze megy. Főleg az öreg fűzfához.-sóhajtottam gondterhelten.
Adam közelebb jött hozzánk és ott játszott.
-Építünk homokvárat Rózi?-mosolygott fel rám Adam.
-Persze öcsi.Thomas segíts be!Elkél egy férfi kéz is.-pusziltam szájon lábujjhegyre állva.
-Legyen úgy,édesem.
Odafutottam Adamhez és egy vödröt felkapva besegítettem.
Adam és Thomas épített én pedig elegyengettem a csúnya részeket.
A végén pedig együtt díszítettük fel kavicsokból,csigaházakból,gyöngyökből és kagylókból.
-Kinek van kedve úszni?-csillant fel Adam szeme.
Felettünk láttam a szürke felhőket amiket néhol fekete pöttyözött,de akkor valamiért nem érdekelt.
Mi baj lehet?Hiszen 16 éves vagyok.Tudok úszni és embert menteni. Adam pedig jó fiú.
-Na gyere te rosszcsont.-fogtam kézen és bementünk a tóba.
-Én bemegyek enni Roza. Ha keresel kiálts.-integetett felénk Thomas és bement a házunkba.
A vízben megállva felkaptam Adamet, ő lábait a vállaimra rakva felállt. Én pedig hátradobtam.
Pár másodpercen belül Adam nevető feje tűnt fel a víz alól.
Felettünk az ég dörgött és villámok cikáztak át rajta.
A habok életre keltek és már megállni is nehéz volt.
De mi csak nevettünk ezen.Egymást fröcskölve játszottunk. A hideg kellemesen simogatta bőröm.Olyan volt mintha már csak a vízben tudnék megélni.Minden nap kimentünk legalább egyszer fürdeni.
-Méég!Méég!-nevetett Adam.
Karjaimba kaptam és feldobtam az ég felé majd elkaptam.
A hullámok már nálam is magasabbra csaptak.
Örvénylettek,keringőztek körölöttünk,mintha harcot vívnának.
Éreztem hogy a sodrás kivitt a lábam alól.
Közben igyekeztem Adam kezét is fogni nehogy elvesszen.Nem eggyen haltak már bele abba a tóba.
Mit gondolok?Meghalok és magárahagyom az öcsém akinek csak én vagyok?Közben magammal is húzom?
Na azt már nem!Legalább ő élje túl...
Erőlködtem,kezeimmel,
lábaimmal igyekeztem feljebb tolni magam a vízben magammal húzva Adamet.
Kinyitottam résnyire a szemeim és már láttam a villámokat magam fölött.
Már csak egy kicsi....gyerünk Rose!
Egy utolsó karcsapás és jólesően hideg levegővel tudtam megtölteni tüdőm.
Adam is mellettem köhögött,szinte már-már fulladozott.
-Thomas!!-sikoltottam mivel éreztem hogy valami megint lejjebb akar húzni.
Pár perc múlva kifutott Thomas.
-Úristen...Roza...mindjárt megyek...-vette volna le ruháit.
-Neeem!!Maradj ott, várj.....mindjárt....-közelebb úsztam a parthoz,már csak négy méter válsztott el.
-Adam...nagyon szeretlek.Apu és anyu is szerettek minket és...és talán most Thomassal kell maradnod.De...de én nagyon szeretlek öcsi.-suttogtam fülébe és adtam puszit homlokára.
-Rózi...-nézett rám könyörgőn Adam. Ha ez nem lett volna elég még jobban belém is csimpaszkodott.
Leszedtem magamról kezét és kicsit megemelve -a hóna alatt- odalöktem a parthoz.
Éreztem hogy az a valami egyre jobban húz lefelé mire már nem tudtam vele mit csinálni:engedtem hogy a mélybe taszítson.
A levelek hangos suhogása,a szél süvítése,Thomas kiabálása,Adam sírása és ahogy a hullámok csapkodták a sziklákat mind megszűnt létezni nekem abban a pillanatban amikor a víz alá rántottak.
A kiáltásom a víz nyelte el.
Csak a csend volt. És a tüdőmben megrekedt levegő.
Minden olyan békés volt.Már nem érdekelt akkor semmi. Csak a hullámok ringatása, és a sötétség ami körbevett.

_________________
Hey guys!
Itt is vagyok a sokadik legújabb storymmal.
Nekem az alapsztori már nem szimpi, de ettől még továbbra is írni fogom.Asszem.Nem tudom.😑
Na....remélem tetszett ha igen vote,komment vagy ami jólesik.
Csók:
Aina Blake💋