J.J.K.

Mély fájdalmat kezdtem el érezni mellkasomban. Mintha azt mázsás súly tömte volna meg, s próbálta ezzel lehúzni így is meggyötört, megnyúzott testemet. Lábaim nehezen viselték már a folytonos rohanást. Fejet vesztve futottam. Gondolkodásomat út közben valamerre elhagyhattam, mert már csak egy tehetetlen és reménytelen verziója voltam önmagamnak. Egyetlen célom volt: Megtalálni barátomat. Kinek mosolya mindegyikünknél őszintébb volt. Ő volt az, ki csapatunk lelkét egyben tartotta. S amint eltűnt, ez mind szertefoszlott. Anno Ő nyugtatott minket, s Ő tett meg mindent azért, hogy fájdalmunkat kiürítsük szívünkből szavak vagy könnyek segítségével, egy pár ölelés kíséretében. Neki bármit lehetett mondani. Megértett...
Már többé nem tehetjük ezt meg. Elnyelte őt a sötétség. De az is lehet, hogy a fény felé indult. Annyira angyali volt, hogy neki nem a Sátán karjaiban kellene végeznie.

Jimin elveszett. Mindhiába keressük.

Ő soha nem tér vissza...