külső szemszög

A közös játék után Hyunjin hívta fel a többiek figyelmét arra, hogy bizony lassan kezd sötétedni. Emily már kelt is fel; úgy érezte ez leginkább neki szólt, hogy ideje mennie.

- Akkor szerintem én indulok is, nem akarok zavarni

- Jaj istenem, nem úgy értettem- szabadkozott egyből a szőke- gyakran töltjük az időnket az erdőben, a naplemente miatt, gondoltam ha felhozom a témát, hátha valakinek leesik- nézett a többi fiúra- de akkor megkérdezem én, lenne kedved ma csatlakozni hozzánk?

Emily bizonytalanul nézett hátra a többiekre, akik mind egytől egyig bátorító mosollyal hevesen bólogattak.

- Hát, ha csak tényleg nem zavarok- mondta

- Dehogy zavarsz, ne butáskodj- karolta át Seungmin, és ezzel egyetemben indult meg az ajtó irányába ezzel megtolva a lányt.

Amint mind ki léptek az ajtón Changbin becsukta azt majd a többiek után eredt.

Emily szemszöge

A srácok egymás után változtak át. A sort Hyunjin kezdte

majd jött Jisung és Minho

őket követte Seungmin

majd Felix

és végül Jeongin

Aztán én következtem

A termetem az jóval kisebb volt a többiekéhez képest, még Lixénél és Jisungénál is, pedig ők is omegák mint én. A bandát Hyunjin és Seungmin vezették, őket követte Jeongin és Minho, mögöttük ballagtunk mi a fent említettekkel; leghátul pedig a Chan-Changbin duó zárta sort. Ahogy tényleg minden oldalamról ment valaki a takarásukba konkrétan szinte nem is látszódtam.

Nemsokára egy tisztásra értünk, amitől nem messze csordogált egy patak. A látvány elképesztő volt. A nap lilává varázsolta az égboltot. Nyáron rengetegszer ültem ki a kertbe, vagy sétáltam el a kis tóhoz, naplementét nézni. Egyszer sem mentem tovább, azt nem éreztem elég biztonságosnak. De végül is, ha belegondolok; ha megtettem volna, lehet hamarabb megismerem a srácokat, bár azt mondták nem rég költöztek ide.

-És mit szoktatok csinálni ilyenkor? -léptem oda Seungminhoz

- Ez igazából változó; van, hogy csak beszélgetünk, vagy egyszerűen gyönyörködünk a látványban. Néha kergetőzünk, vagy csinálunk valami gyerekesnek tűnő, játékot.

- Ez de aranyos- mosolyodtam el.

Amint besötétedett feltápászkodtunk és lassan megindultunk visszafelé.

*******

Másnap reggel kipihenten ébredtem. Ittam egy kávét, majd elmentem futni egyet. Amikor hazaértem gyorsan lezuhanyoztam és csináltam magamnak egy tükörtojást. Reggeli után elmosogattam és leültem összeírni a bevásárlólistát. Mivel gondolom egy ideig még egyedül leszek itthon, nem írtam fel sok mindent. Ennek végeztével átöltöztem (kép) és elindultam a szupermarketbe. Mivel szeretek sétálni így úgy döntöttem, hogy odafelé inkább sétálok. A boltba hamar végeztem, a szatyraim eléggé nehezek lettek, úgyhogy hazafelé már inkább busszal mentem.

Otthon kipakoltam, majd lehúztam az ágyneműt és amíg az a mosógépben tisztult; felraktam egy másikat.

A vasárnap többi részét olvasással és filmnézéssel töltöttem. 

**********

A hétfő reggelem teljesen máshogy indult, mint szokott. Máskor mikor kilépek a szobámból, megcsap a reggeli kávé illata; illetve a konyhából kihallatszik a rádió hangja, amit anya szokott hallgatni, hogy gyorsabban felébredjen. Ellenben most; teljes csend és rajtam kívül senki nem tartózkodik a házban. A kis otthoni mamuszomban elcsoszogtam az ablakokig és felhúztam a redőnyöket, és nekiálltam megcsinálni a kávémat. Mivel eléggé magányosnak éreztem magam, így inkább én is bekapcsoltam a rádiót. Miután nyugodt körülmények között elfogyasztottam a barna színű csodát, elindultam fogat mosni, majd felöltözni.

Egy világoskék farmerre esett a választásom, egy fehér alapon fekete csíkos pulcsival, ami alá még felvettem egy fehér pólót. A hajamat egy szoros kontyba fogtam; ékszernek kis köves fülbevalót tettem a fülembe, és felvettem két karkötőt. Miután beraktam egy almát tízórai gyanánt, elindultam a suliba. A buszon ülve tudatosult bennem, hogy kicsit nyugodtabb vagyok a megszokottnál. Ez bizonyára a srácok miatt van. Rettentően hálás vagyok azért, hogy összehozott minket a sors. Legbelül igazság szerint azt kívánom bárcsak hamarabb találkoztunk volna. De talán ennek így kellett lennie. A suli ajtaján belépve egy kék szórólapot nyomott a kezembe egy szőke copfos lány. A termünk felé haladva, gyorsan átolvastam, a papír tartalmát. Annyi állt rajta; különböző betűméretben, hogy pénteken lesz a Gólyanap, ahol az igazgató ismerteti az iskola különböző elvárásait. Illetve ami ennél fontosabb, a szabályokat az iskola kettősségét érintően, és a tanmenetet.

A kettősség alatt azt értem, hogy az iskolába köztudottan emberek és farkasok is járnak. Ezzel igazából mindenki teljesen tisztában van. Az igazgatónk egy idősödő farkas, akit így mindenki ugyanúgy tisztel. Teljes mértékben egyenlőként kezeli mind a 'két oldalt' és a diákokat is erre tanítja. Az suli alap szabályai közé tartozik viszont, hogy az emberek ne keveredjenek bele a vérfarkasok dolgaiba (a saját biztonságuk érdekében is), kivéve, ha nagyon nagy a baj. A tanárok között is van mind ember, mind farkas; így mindenkinek van kihez fordulnia. Ezen felül iskolánk egyik híres alapelve; „Hagyni kell, hogy a diákok kibontakozzanak, és maguk intézzék el egymás között a dolgaikat, problémáikat." E hallatán mindenki egyből arra gondol, hogy ez mekkora marhaság; de ha jobban belegondolunk, igazából ez a szabály is az életre nevel. Hiszen kint a nagyvilágban igazán csak is magadra számíthatsz. Valójában ezért nem szólt rá az ofő Hyunjinra. Az osztályfőnökünkről annyit kell tudni, hogy rettentően jó fej, és a legtöbb tanárral ellentétben majdhogynem haveri szinten áll az osztállyal. Ezért is szeretjük annyira. Már teljesen hozzászokott a csúnya beszédhez és néhanapján az ő szájából is elhangzik ez-az. (Ezért nem szólt rá Chanra, a bemutatkozásnál). Bár ember, de ettől függetlenül bármelyik diák bármikor fordulhat hozzá segítségért.

Mielőtt beléptem volna az osztályba, megálltam a szekrényemnél, hogy berakjam a tesi cuccom. A teremebe érve köszöntem az ott lévőknek, majd leültem a helyemre. 

Napközben igazából semmi érdekes nem történt. A tanárok elkezdték rendesen tartani az órákat. A napot egy tesi órával zártuk. A tanárnő elmondta, hogy ne számítsunk semmi extrára. Ugyanúgy, mint az eddigi években órai munkára ad majd jegyet. Vagyis röpizünk, kosarazunk, tollasozunk, stb., és azok alapján kapunk osztályzatot. Miután ezeket elmondta két csapatra osztott minket, s kihozott egy kosárlabdát a szertárból. Én Seungminnal, Hyunjinnel, Ivettel és Madisonnal kerültem egy csapatba. Rajtunk kívül még volt egy lány, akit azt hiszem, hogy Lucynak hívnak, de nem vagyok benne biztos. A másik csapatban a falka többi tagja volt, megy egy Luke nevű srác. Az osztály többi része vagy beteg volt, vagy, mint Loganék ellógták az utolsó órát. A meccset végül nem meglepő módon a másik csapat nyerte. A hátrányunk ellenére a mi csapatunk is igyekezett. Már aki. Ugyanis Ivett egyszer ért a labdához, akkor is letörte a 3 méteres műkörmét, majd sírva beszaladt az öltözőbe.

De mi, többiek nem adtunk fel. Még Madison is dobott egy kosarat. Az óra után kissé izzadtan léptünk ki a suli kapuján.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -   

Bocsi a sok kihagyásért, remélem tetszett; és igyekszem minél előbb hozni a kövi részt 🩷😘