Amint hazaértem vettem egy forró fürdőt. A vízbe öntöttem levendulás fürdősót és orgonás habfürdőt. Körülbelül 30 percet töltöttem a kádban, majd otthoni ruhát felvéve, felkötöttem a hajam egy laza kontyba. Az egyik felső konyhaszekrényből elővettem anya egyik receptes könyvét; és fellapoztam, hogy keressek egy tökéletes süteményt a délutánra. Kis keresgélés után meg is találtam. Anya még anno a nagymamától kérte el, a híres csokis kekszének titkait. Előpakoltam a hozzávalókat és felvettem az egyik kötényt.

Épp a kész sütiket vettem ki a sütőből, amikor is csörgött a telefonom. A forró tepsit letettem egy deszkára és gyorsan a pultra dobtam az edényfogó kesztyűt. A képernyőn „Apa" felirat villogott. Egyből a fülemhez emeltem és beleszóltam:

-Szia Apu

- Szia Kicsim, mi újság? – kérdezte mintha minden rendben lenne

- Hogy mi újság- háborodtam fel- hol voltál az elmúlt két napban?

Anya elutazott, mert mama rosszul lett. Lemondtad a programunkat és azóta nem lehet elérni, mégis mit...

~Szívem, kivel beszélsz? – hallatszódott egy női hang a háttérből

- Szívem?? Apa ki volt ez? – kérdeztem, és éreztem, hogy lassan szakad az a bizonyos cérna.

Néma csönd követte a kérdésemet, majd, amikor már tettem volna le a telefont, ismét megszólalt.

- Na itt vagyok, ő az egyik munkatársam volt, de nem nekem szólt- mondta

- Dolgozom drágám itt vagyok a munkahelyen. Tudod anyáddal mostanában nem igazán jövünk ki jól, úgyhogy úgy döntöttem, hogy pár napig az egyik barátomnál fogok lakni. Ezért nem voltam otthon. Délután pedig vagy meccset nézünk vagy – köhintett- elmegyünk valahová.

- És mikor jössz haza, mint mondtam anyu elutazott a mamához- kérdeztem, csekély reménykedéssel a hangomban

- Nem tudom kicsim, de most mennem kell- itt ismét hallottam a női hangot, de nem értettem, hogy mit mondott- majd hívlak. Puszi- és lerakta.

Ott álltam döbbenten, és kis idő múlva tértem csak vissza, eredeti tevékenységemhez.

A sütiket kipakoltam egy tálba, a tepsit pedig visszatettem a már kikapcsolva pihenő sütőbe. A koszos edényeket és evőeszközöket elmostam, majdan amíg a kekszek a tálban hűltek, elmentem készülődni.

Egy egyszerű kék farmert húztam egy fehérfelsővel, amire még rávettem egy babakék kardigánt.

A hajamat kibontva hagytam, ékszernek pedig egy fehér gyöngyös nyakláncot vettem fel. A sminkem egy szimpla szájfényből állt.

Ez után a kekszeket betettem egy dobozba. A dobozt imádom, ugyanis a tetején van egy fül, és emiatt sokkal egyszerűbb magammal vinni.

Még gyorsan felvettem a sportcipőmet, a telefonomat a farzsebembe mélyesztettem, majd a dobozt és a kulcsot felkapva bezártam az ajtót és elindultam.

Az úton ismételten gondolataimba merültem. Legfőképp anyán és apán gondolkodtam. Vajon mióta tart ez az egész? Miért velünk történik ez meg? Apu miért hiszi azt, hogy azzal, hogy elmegy otthonról minden meg van oldva? És kiváltóképp miért csalta meg anyut?

Nagyjából ilyesfajta dolgoknál jártam, amikor megérkeztem a kis tóhoz. Pár perc várakozás után, Felix és Han lépett ki az egyik hatalmas bokor takarása mögül.

- Jó, de most nincs igazam? – fejezte be mondandóját Felix

- Sziasztok- köszöntem vidáman

- Szia- mondták egyszerre

- Látod, mondtam, hogy induljunk előbb- bökte meg a mellette állót Jisung

- Honnan tudhattam volna, hogy otthon ekkora káosz lesz, mielőtt elindulunk- értetlenkedett a másik

- Ha nagy a baj, akkor jöhetek máskor is; nem akarok gondot okozni- mondtam, hallva az előbbieket.

- Jaj, nem dehogy- szólt Felix egyből- nem arról van szó, csak az indulás előtt Changbin lelökte az egyik vázát a nappaliban, Hyunjin ijedtében kiborított valami, Chan nem találta a felmosót, mire Seungmin megszólalt, hogy kint van a fészerben- itt vett egy nagy levegőt és folytatta- De nincs is fészerünk. Ekkor nevetve bökte oda, hogy nem is fészer, hanem pince. És kábé itt hagytuk el a házat- nevette el magát.

- Hát akkor menjünk, hogy mi is tudjunk segíteni- kuncogtam én is.

Pár fát kikerülve, kiértünk egy kisebb ösvényszerű útnak nem nevezhető valamire. Ezen lépkedtünk amikor ismét elkezdtünk beszélgetni.

- És mi van köztetek Channal- fordult felém Han

- Hát nem is tudom- jöttem zavarba

- Szereted? – kérdezte Felix

- Azt hiszem igen. Megbízom benne, pedig nem olyan rég találkoztunk először- itt rájuk néztem- félreértés ne essék; bennetek is 100%-ig megbízok, csak mégis, benne olyan mintha kétszer annyira. Ha a közelemben van biztonságban érzem magam, de egyben eléggé zavarban is vagyok. Nem is beszélve az illatáról, amit...

- Te szerelmes vagy- kiáltott fel Felix

- Shh, halkabban- kértem ilyedten

- És nem is tagadja- mondta Han mosolyogva.

- Jól van na- mondtam tettetett sértődséggel.

- Jaj, te- karolt át a vállamnál Han- nem azért mondtuk

- Tudom, tudom- mosolyogtam rá

- Csak tudni akartuk, hogy ki lesz a falka 'anyukája' – mondta Lix

- Na, meg is jöttünk

Egy hatalmas faház állt előttünk. A szám tátva maradt. Úgy kell elképzelni, mintha egy filmben lennénk. A ház nagy részét ablakok tarkítják.

- Menjünk- indult meg előttem Han

- Megjöttünk! – kiáltotta el magát Lix

- Sziasztook- szólaltam meg mellette

- Sziaa- jött egyszerre több helyről is a válasz

- Szia- lépett le Chan a lépcsőről egy felmosóvödörrel a kezében, és el is tűnt a konyhában.

Levettem a cipőmet és a fiúkra néztem, akik mögöttem álltak és bátorítóan mosolyogtak rám. Megindultam, hogy megkeressem Chant. Hamar meg is találtam, a nappaliban súrolta a padlót a felmosóval.

Tudok segíteni valamiban? - léptem oda hozzá.

- Te most vendég vagy, a vendég nem dolgozik

- Jaj, amúgy hoztam sütit- mosolyodtam el

- És hol van? – nézett kérdőn a konyhapultra

- Nem tudom-nevettem el magam- de utoljára asszem' Jisung kezében volt a doboz

- Akkor valószínűleg a többiekkel majszolják valahol - csóválta a fejét

Már épp a védelmükbe keltem volna, amikor is Jeongin lépett be a szobába.

- Mit szólnátok egy Activity partihoz? – nézett ránk felváltva

- Úristen, igenn. Ha tudnátok milyen rég játszottam.

- Akkor hajrá; ezt én befejezem- kacsintott rám 

- De ha kell segítség, szólj

A konyhába találtam meg a többieket és pont, ahogyan azt Chan mondta. Épp a sütimen csámcsogtak. Kicsit zavarban éreztem magam, ugyanis anyuéknak ugyan mindig s ízlett, ha csináltam valami desszertet; de másnak nem volt még lehetőségem. Kíváncsian vizslattam őket, reakciójukat várva.

- Ez isteni lett Emily- mosolygott rám teli szájjal Seungmin, mire a többiek is bólintottak.

- HHu, akkor jó. Tudjátok eddig csak a szüleimnek sütöttem, ti vagytok, az elsők akik rajtuk kívül kóstolják - motyogtam a végét zavartan

- Tényleg nagyon finom- dicsérte meg Felix- én is szoktam sütiket csinálni. Ha gondolod néha süthetnénk ezt azt együtt

- Imádnám, köszönöm- legszívesebben megöleltem volna, de úgy éreztem, talán az még korai

- Na ezeket hagyjuk meg későbbre- zárta le a kekszes dobozomat Minho

- Igaz is, irány a nappali- indult meg Jisung a tömeg elején

Kisebb káosz alakult ki amikor párba kellett állni. Ezzel legalább 10 perc ment de végül Felix Jisunggal, Seungmin Hyunjinal, Jeongin Changbinnal én pedig Minhoval kerültem párba. Chan meg már nem volt a nappaliban, mikor átmentünk.

- Chant ne várjuk meg? – néztem körbe

- Nem kell, majd jön – mondta Changbin (aki teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy vezetőjük a tegnap legyőzött két farkas társaságában; valahol az erdőben a házuktól nem messze található beton építményben tartózkodik.)

- Hát jó- rántottam vállat

- Akkor mindenki felkészült?- kérdezte Hyunjin

- Igeeen- jött az egyöntetű válasz mindenkitől

Már vagy egy órája játszhattunk amikor BangChan is megjelent, majd a kanapénak nekidőlve nézte a játékot. Momentán Seungmin próbálta kalimpálva elmutogatni a kártyán szereplő feladványt, amit mind árgus szemekkel figyeltünk, ugyanis nyílt kör szerepelt a kis papíron. Először vezetést imitált, ezt követően magára mutatott, pontosabban a mellkasa felett húzogatta jobbra-balra a kezét. Amikor is eszembe jutott valami

- Iskolabusz- kiáltottam fel

A többiek mind értetlenül kapták rám a fejüket. Emiatt meg is tántorodtam picit.

- Az – mutatott rám Seungmin

- És ezzel, meg is nyertük a játékot- lépte le a hat lépést Minho a játéktáblán büszkén, majd miután lepacsiztunk átkarolta a vállamat és a többiek felé fordult

- Na és most tapsot a nyerteseknek- nézett rájuk komolyan, de nem kellet neki 5 másodperc és elröhögte magát.

Ezt követően mindenkiből kitört a jóízű nevetés. Én boldogan mosolyogva néztem végig a kacarászó társaságon és akkor ott azt éreztem, hogy talán mégis  tartozom valahova.