Iszonyatos bűz áradt ki a konténerből, a maszkon keresztül és éreztem az emberi hús rothadó szagát. 

-Jobb lenne, ha nem szagolgatnád, mert a végén itt esel össze Soap...-fogtam meg a férfit a bal oldaláról.-Ghost! Kell majd ide egy kis segítség, Soap rosszul van. 

-Itt vagyunk, átveszem.-nézett rám Price, majd be a konténerbe. 

-Igen, jól sejted. Emberek vannak bent, igencsak halott állapotban. Szerintem ez már a rothadás állapota, de a folyadék amit innen látok lehet akár macerálódás. Biztosat igazából a boncmester tudna mondani. 

Soap teljesen elfehéredett, ájulás közeli állapotba került. 

-Jó ötlet lenne, ha most vinnétek ki. Ez a szag maszkon keresztül is undorító, nemhogy anélkül. 

König is megjelent pár perccel később, de ugyanabba a sorba kényszerült mint Mactavish. 

-Jó ötletnek találom, hogy most kimegyek a kollégával az oldalamon.

-Ilyenkor mi a teendő? Kinek kellene szólni?-nézett Ghost Pricera. 

-Szerintem Laswellnek, utána pedig ő intézi a többit és ezt a helyet felszámolják. A testeket kivizsgálják, ahogy a pénzt, drogokat is szerintem. Nem igazán volt még ilyennel dolgom. 

Ghost meghökkenve állt a tények előtt. Majdnem mindenki rosszul van a szagtól, a látványtól, én pedig rezzenéstelen arccal vizslatom a halottakat. 

Ez nem meglepő látvány. Volt, hogy ennél rosszabbat is láttunk Veronicával, mikor még élt persze..Elkapott a hányinger.

A földhöz vágtam a maszkot, ami darabjaira esett. 

-Elnézést, de nekem kell egy két perc tiszta levegő. 

-Menj csak nyugodtan.-bólintott Price.-Értesítem a főnökségi kört, szerintem háromnegyedóra és itt lesznek. 

Nem érdekel, csak mihamarabb tűnjünk el innen. Nincs jó érzésem, de ez nem csak a halottak látványához volt köthető. 

-Ti megvagytok?-néztem a két férfire.

-Persze..Csak ez a szag valami elviselhetetlen. 

-Egyetértek.-pislogott König. 

-Nem vagyok benne biztos, de körbe kellene nézni. Ez a hely baromi nagy, nincs az az isten, hogy ennyi ember védte volna. Ghost!-kiáltottam neki.-Körbenézek Königgel, nem hiszem hogy ennyien lettek volna. 

-Soap annyira szarul van? 

-Jelentem, igen! Elmentünk!-majd a pasasra néztem.-Mehetünk? 

-Persze..De szerintem ez nem jó ötlet..-aggodalmaskodott. 

-Miért? Mitől félsz? A halottak már nem mozognak, ha elvágod az ínszalagokat.-viccelődtem.-Nyugi, a halottaknak már itt nincs dolga, nem feltétlenül jönnek vissza. 

-Nem feltétlen akarok erről beszélni, mert borsódzik a hátam a témától. Merre akarsz szétnézni? 

-Ott van az a kis ház, szerintem kezdjünk ott. 

Rábólintott. Halkan nyitottam ki az ajtót, de a folyosón nem volt senki. 

-A folyosó tiszta. 

-A konyha és az összes többi szoba is. 

Lehet, hogy csak a női megérzéseim szórakoznak velem. Próbáltam elterelni a gondolataimat vissza, a valóságba. Mire feleszméltem már a következő raktárt néztük át, de az ottani dolgok sokkalta rosszabbak voltak. Volt olyan holttest, amit épp akkor lőttek fejbe, volt olyan, ami már napok óta ott hevert elhagyatva átlépve a pallor mortis jelenséget. Ilyenkor a vér a test legalsóbb részeibe "megy" majd a többi rész elsápad, ezért nevezik ezt a folyamatot hullai sápadtságnak. 

-Kivégzés, ahogy a nácik csinálták.-néztem a pasasra.-Szerintem találtunk egy maffiát, akik az árja németek nyomdokaiba akartak lépni és el is mentek innen. Mint Hitler..

-Ne sződd a jobbnál jobb összeesküvés elméleteidet. Ne kezdd. 

-Szerintem nem csak elméletről van szó.-mutattam rá az egyik férfi nyakán fellelhető horogkereszt tetoválásra. 

-Ez kezd gyanús lenni.-morgott a férfi.-Ghost! Találtunk valamit, jó lenne, ha majd megnéznétek a harmadik raktárhelységet. Készülj fel, hogy a szag ugyanaz, a látvány rosszabb.  

-Rendben, gyertek vissza. Ha Laswell megérkezik több emberrel akkor megnézzük. 

-Megyünk. Maslowsky gyere, vissza kell mennünk. 

Bólintottam. A férfi után siettem, nagyokat lépdelt. 

-Te mit szólsz ehhez? 

-Semmit. Nem az én dolgom, hogy megegyen az ideg olyanok miatt, akiket nem is ismerek és közöm sem volt hozzájuk.-vágtam rá egyből. 

A halál az élet fontos része, nem lehet vele mit kezdeni. Nem állíthatod meg, mert a nagymama haldoklik és te szereted. El kell fogadni, hogy ez egy természetes folyamat, és ha megtörténik akkor csak annyi az ember dolga, hogy csendben gyászolja hozzátartozóját. Hiába a lelki nyomorod, csak fogadd el. A gyász nem fog enyhülni, megtanulsz vele élni, hogy a szeretted, már nincs. 

-Minden rendben?-fogott meg König vállaimnál. 

-Persze. Miért? -értetlenül néztem rá. 

-Csak majdnem eldőltél oldalra, el vagy sápadva mint Soap. Biztos minden rendben? 

-Igen, minden rendben van König, ne aggódj.-tudtam, hgoy ezt akarta hallani, mert ez nyugtatja meg. 

Tényleg nem tudtam hovatenni ezt a sápadtság dolgot. Tény, hogy nehezen veszek észre dolgokat magamon, de ez egyre ritkább. Lehet, hogy a kimerültség okozta. 

-Visszatértünk.-szólaltam meg König mögött.

Megérkezett egy csomó ember, halottvizsgáló orvosok, további katonák és a helyi rendőrség. 

-Jesszusom, mennyi ember.

Órákig voltunk a helyszínen, és tényleg kezdtem rosszul érezni magam. 

-König, mindjárt itt vagyok, jó? Ki kell mennem dohányozni.-néztem rá.

-Elkísérlek. Nem nézel ki valami jól. 

-Nincs semmi bajom, de gyere nyugodtan.-egyeztem bele, hiába lett volna az ellenkezés.