-Ghost, végre visszaértél!-nézett rám Rabbit. 

-Tünés van az utamból.-toltam arrébb a gyereket. 

-König már keresett, Laswell sem volt boldog.-bámult rám. 

-Nem érdekel, és azt mondtam, hogy takarodj a szemem elől. 

Összezavartan pakoltam be a cuccaimat a következő küldetésre. 

-Hol voltál? 

-Soap, akadj le rólam.-néztem rá.-Csak kussolj be, nem akarok, nem fogok erről beszélni. 

-Fogadjunk, megint nőztél?-kérdezte Alejandro. 

-Én nem te vagyok, ne ebből indulj ki.-csörtettem ki a szobából. 

Rettenetesen fáradt vagyok, a szememet is alig bírtam nyitvatartani. Hajnali kettő óta fent vagyok, lelkileg kikészített ez a nő. Drogokból ennyi pénzt összeszedni lehetetlen...Még ha eleve sok pénzt kapott. Nem igazán tudom elhinni ezeket a dolgokat, de szerintem ezzel itt vége. Nem akarok olyannal együtt lenni, aki ez miatt viharos életet él. 

-Ghost, mi van veled? Mondták, hogy elég szarul nézel ki.-ült le mellém Price. 

-Csak nincs jó kedvem. Maslowsky visszajött egy hónap után. Örülnöm kellene, de olyan dolgokat tudtam meg, amik meghatározzák őt. 

-Miért? Úgy hittem, hogy oda meg vissza vagy érte. 

-És ez így is van, de vannak dolgok, amikben nem akarok részt venni. 

-Tudod Ghost, a múlt nem beszéli a nyelvünket. 

-Drogügyletekben nem veszek részt. 

-Hogy..Tessék? 

-Victorya..Vagyis Maslowsky abból szedte meg magát, hogy drogokat árult, vagyis erre tudok gondolni. 

-Ezt meg sem hallottam, így inkább most készítek egy kávét és hétkor indulunk. 

-Értettem.-néztem Pricera. 

A hadművelet nehéz volt. Farahnak segíteni nem egyszerű, mindig közük van az oroszokhoz, vagy az afgánokhoz, így a munka kényes és zűrös. 

-Ghost, vagy? 

-Igen, vettem. Ki a célpont?

-König intézi, fedezd a többieket.-adta ki a parancsot Price. 

Kínkeservesen teltek el a napok, hetek amikből hónapok lettek. Senki nem hallott semmit Victorya felől...

Mintha a föld nyelte volna el, addig a napig, míg a kantinban a rádiót hallgattuk. 

-És mi a véleménye erről? Milyen érzés az állam legjobb mesterlövésze címet elérni? 

-Nem igazán tudok mit mondani erről, de hálás vagyok azoknak az embereknek, akik mellettem voltak és segítettek ebben.

-Mit fog kezdeni a nyereménnyel? 

-Az egyik árvaházat támogatom, akiknek nagyon kevés pénzük maradt. 

-Köszönjük, hogy megjelent nálunk Victorya Maslowsky, remélem még hallunk a sikereiről.

-Ghost..Te is hallottad? -nézett rám König.-Az állam legjobb mesterlövésze...

-Igen, hallottam.-válaszoltam szárazon. 

Az elmúlt időben teljesen megfeledkeztem Maslowskyról. Nem hallgattam a szívemre, így teljesen elfelejtettem, hogy valaha is létezett volna. 

-Micsoda teljesítmény.-kapcsolta ki a rádiót Price.-Gyertek fiúk, menjünk el egy kicsit a városba. 

-Meg lehet őrülni olyan meleg van, már itt az ideje ledönteni egy üveg sört.-ment utána Soap. 

Igazi férfias csapat lettünk, miután elment. Néha írtam leveleket neki, de sosem küldtem el. Kidobásra kerültek még az egyik küldetésen, mikor nyakig tapicskoltunk a mocsárban. 

-Ghost, te is jössz?-nézett rám Rabbit. 

Csak bólintottam, felzárkóztam a többiekhez. A nyár elviselhetetlen meleggel jött, és a realizálással, hogy valakit rettentően fogok hiányolni az életem végégig. 

-König, figyelj csak. Kellene nekem egy szívesség. 

-Mondd.-nézett rám.

-Elvállalod a hétfői edzést helyettem? 

-Melyiket?

-Az összeset, meghálálnám, de programom van. 

-Igazán? Kivel találkozol? 

-Csak akkor mondom el, ha hétfőn visszatértem. 

-Sokkal fogsz ezért tartozni nekem.-hajtotta le a poharában levő töményet.-De elvállalom.