-Somebody talked,somebody said, somebody's buried, somebody's dead.-dúdoltam a dallamot.-Tudod Blazej, ez a dal igazán közel áll a szívemhez. Tudod miért? 

-Engedj el te vadállat! Mit akarsz még?

-Ugyan már, nem ismered fel ezt a dalt? Lefordítsam neked? Figyelj, mert egyszer fogom elmondani.-néztem a székhez kötözött férfire.-Valaki beszélt...Valaki mondta. Valakit eltemettek, valaki halott. Nem ismerős? Annyira illik rád ez a dal. 

-Eressz el te ribanc! Mit akarsz még tudni?-rángatózott. 

-Ki bízott meg? Miért vállaltad el? Mennyit ígért érte a szottyadt öreglány? 

-Nem bízott meg senki!-makacskodott. 

-Ugyan már, ne legyél ilyen ragaszkodó anyámhoz.-mosolyogva hajoltam közel hozzá.-Azt akarod, hogy az az édes kislány, aki az utcán kötött ki végezzen veled? Nem fog senki sem hiányolni, egy senki vagy. Egy vagy a sok közül, egy piti bűnöző, aki egy marék apróért bármit megtenne. 

Lassan kilocsoltam a gázolajat. 

-Te is kérsz belőle?-ajánlottam fel neki.-Nem? Nagy kár, mert akkor szenvedve távozol tőlünk.

-Victorya, hallgass meg! Nem akartam elfogadni, de kénytelen voltam! Anyád kikotyogott volna mindent!-ordított. 

-Igen? Illyenkor már mindenki tud beszélni és megbánni. Valakit eltemettek.-öntöttem rá a gyúlékony folyadékot.-Anyám gyilkosságával is téged fognak okolni, mert a fegyvered mindennapos. Mindenkinél ott van, mindenki tudja használni. A drogos feleségedet meg fogják vetni, a gyermeked pedig nyomorult gyerekkort tudhat majd maga mögé, csakis miattad. Senki sem fog megtudni semmit, mert te itt fogsz elégni. 

-Victorya, kérlek, ne tegyél semmi hülyeséget! Tudok fizetni, mennyi kell?!

-Blazej, te nem érted. Victorya egy olyan személy, akit mindenki ismer és senki sem tisztel. Maslowsky az, akinek olyanok könyörögnek, mint te. Itt az ideje, hogy kimondjam a szemeidbe, nekem van pénzem. Bármit megtehetek, mert mások nyomora gazdagított meg. Vér van a nevemhez csatolva, és ha hiszed, ha nem, de a te halálod is csak tenni fog ahhoz, hogy ne tegyenek velem semmit. Tönkre tetted te is az életemet, te is hozzá tetted magadat egy olyan listához, akiket soha többet nem fognak megtalálni. Emlékszel? Valaki meghalt.

Bezártam a pince ajtaját. A kilocsolt gázolaj és robbanóanyag biztosan a levegőbe repíti az egész kócerájt, ami szerencsétlen Blazej halálát fogja okozni. 

Igyekeztem elhagyni minél hamarabb Varsót, hiszen erről beszélni fognak az emberek. Tíz percem volt elhagyni a környéket, a robbanást a kocsiban is hallottam, hiába voltam már kilóméterekkel odébb. Nyugodtan szálltam repülőre, ahol nyugodtan tudtam pihenni végre. Kisebb nagyobb sérülésekkel, de megúsztam az egészet. Hajnali háromkor érkeztem meg Amerikába, így bőségesen volt időm egy telefonfülkét keresni. Mivel telefonomat atomjaira szedtem szét és a sim kártyámat is elégettem így nem volt más lehetőségem. 

-Igen? Simon Riley.

-Amerikában vagyok, kellene egy fuvar. Tudnál jönni értem? 

-Victorya? 

-Ki más lenne? Ghost, szedd össze magad, mert szarrá fagytam már. 

-Jól van, jó megyek már megyek.-hallottam hangjában a kapkodást, és azt is, hogy épp pofával felnyalta a padlót.-Ghost, nyugi. Nyugi, nem kell őrültként sietni. 

-Jó, de mindjárt ott vagyok fél óra.

Rámnyomta a telefont, de tudtam, hogy nem fogja betartani a szabályokat. Legalább egy óra, mire ideér. 

Valaki beszélt, valaki mondta...Valakit eltemettek, valaki meghalt.-ismételgettem a fejemben a dalrészt.