-Figyelj csak Mich. Biztos emlékszel arra, amikor legutóbb jöttem a kollégáimmal. 

-Persze, hogy emlékszem. 

-Jó, ennek örülök. Amikor visszamentem Amerikába, nem is tudom talán pár hónappal később volt egy feladatunk. Csak a szokásos, drog, pénz, terror és rengeteg halott. Aznap este még ott voltunk, adatokat vettek fel. A lényeg az, hogy meglőttek. Aznap este nagyon furcsa dolgok történtek, például Ghost..Vagyis Simon emlékszel rá osztálytársam volt. 

-Az apja tett dolgokat..-morgott, miközben a kezével egy kisebbet ütött az asztalra. 

-Igen, nem ez a lényeg most. Az az este nagyon megmaradt nekem. Nem vallott szerelmet, de közben mégis. Nem tudom hova tenni, de a nyakamra húzta a szart, az is biztos. Mindenki megtudta, hogy van egy gyermekem, és ráadásul azt is, hogy kitől. A szerencséje az volt, hogy König, egy csernobilban nevelkedett gyerek fogott le mert majdnem megöltem. 

-Csernobil?

-Van vagy két méter magas a csóka, Mich! Német egyébként, de a lényeg ugyanaz. Nem tudom, hogy hova tegyem Ghost viselkedését. 

-Te szerelmes vagy abba a baromba?-húzta le a felesét Mich szemrebbenés nélkül.-Neked megártott az amerikai lét, baszod...

-Nem, nem vagyok szerelmes. Vagy talán, de így sem lényeges, mert át akarom helyeztetni magam. 

-Maslowsky...Kérlek. Ne hazudj magadnak. Jó helyen vagy, de te is tudod, hogy a katonaság leszedált. Leadtál legalább tizenöt kilót, biztosra veszem, hogy több alkoholt ittál meg, mióta ott vagy. Ezzel nincs is baj, ne vedd magadra. De nem egészséges, hogy lassan a morfium sem hat a fájdalomra. 

-Igen, tudom. Jól érzem ott magam, mert majdnem mindenki normális, egy csapatnak érzem magunkat. De félek..Nem tudni, hogy mikor visz el egy terrorista, mennyire akar megtörni. 

-Nem egészséges. Főleg, hogy Veronica után ugyanúgy folytattad. 

-Mert muszáj voltam. Ha nem teszem, lehet beleőrülök. A lényegre visszatérve, hogy történtek dolgok. Nem tudom hova tenni a viselkedését, mert tipikus férfi aki a farkával gondolkozik és nem fog senkiben sem megbízni. Ezt tisztán tudom, de például amikor rá akart venni arra, hogy maradjak és végig csókolta a nyakamat..-teljesen elvörösödtem. 

-Nem mondod komolyan? Victorya, kérlek ne kezdd. Valld be, hogy szerelmes vagy. 

-Isten engem attól őrizzen meg! Nem volt elég, mikor Veronicával feküdt le? 

-Az akkor volt. Nekem igazán elmondhatnád, hogy szereted. 

-Nem, és kész. Ennyi volt. Mich, jóéjt. Megnézem a fiamat, hogy mégis mit csinál. 

-Nekem nem tudsz hazudni.-mosolygott a férfi. 

-Az lehet, de akkor is fogok.-felmásztam a lépcsőn, majd benéztem Michal szobájába.

Az ágyról bámult rám, mintha valami nagyon fúrná az oldalát.  

-Anyu. 

-Igen? Mondd, mit szeretnél? Látom, hogy van valami. 

-Ő ki?-adott a kezembe egy fényképet.-A padláson volt egy láda, és ott találtam ezt a képet. 

-A katonai cuccaim között jártál?-vettem szemügyre a képet. 

-Igen..Haragszol?

-Nem, mert erről akartam veled beszélni. 

A képen Ghost, Veronica és én vagyok. Igencsak fiatalon és régen. 

-A baloldalon én vagyok, az utolsó előtti évemben. A jobb oldalon a nagynénéd, Veronica. 

-És középen a maszkos alak? 

-Simon Riley, de csak Ghostként hívjuk. Egy csapatban vagyunk jelenleg. 

-És szereted?-nézett rám Michal. 

Erre mit kellene mondanom? 

-Régen oda és vissza voltam érte. 

-Akkor ezt egy igennek veszem. Ha régen is szeretted akkor miért nem vagytok most együtt? 

-Ez egy nagyon hosszú sztori, és már késő van.-próbáltam elterelni a figyelmét. 

-Nem érdekel, mert így is sokáig vagyok fent. Meséld el, mert érdekel..Így is olyan ritkán látlak anya. 

-Ghost eléggé érdekes gyerek volt régen is..Veronica is nagyon kedvelte...