-Victorya! Képzeld, nem fogod elhinni!

-Mit nem fogok elhinni vajon? Hogy kivel feküdtél le megint? 

-Simon Riley!-mosolygott  rám. 

Egy világ tört bennem össze. 

-Ennek most örülnöm kellene?-néztem a húgomra. 

-Igen? Miért?

-Semmi, semmi. Nem kellene tanulnod? A napokban kezdődnek a vizsgáid. 

-Jó, megyek már, megyek már!-nevetett.

Ahogy kilépett a szobámból kitörtek belőlem a könnyeim. Úgy éreztem, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe és forgatnák. Miért? Miért kellett ezt tennie? Úgy volt, hogy velem egy kicsit jobban foglalkozik, és kedvel is...Nem így terveztem basszus! 

Napokig csak magamon kívül voltam. Az iskolában alig tudtam figyelni, így otthon próbáltam megérteni a tananyagot. Alig másfél hét után teljesen feladtam az egészet..Meggyötört a látvány, hogy Simon folyamatosan Veronica nyakán van és falják egymást. Minden egyes reggel a kisírt szemeimet bámultam a tükörben. 

-Victorya! Takarodj le, nem vagyok megelégedve veled!

-Igen?-léptem elő félve.

Apám túl sok alkoholt ivott megint..Agresszívan lökött a földre, majd ahogy csak tudott ott vert ahol ért. A fizikai fájdalom ellensúlyozhatta volna a pszichéset, de ennél sokkal több kellett volna. Beletörődtem, hogy ver. Beletörődtem az egészbe, és csak megvártam míg beteges agymenését abbahagyja hajnali egykor. Legalább nem Veronicát bántotta, és ez nekem elég volt. Általában én kaptam a legtöbbet, és ez minden nap megismétlődött. Ha szerencsém volt, akkor csak két-három naponta de akkor az rettenetesen fájt. 

-Elég legyen! Nem akarom tovább ezt folytatni te disznó!-tartottam fegyvert a saját fejemhez.-Ha meg mersz ütni akkor biztos, hogy magammal viszlek a pokolba!

-Tedd csak le azt a pisztolyt te kis hülye..-dőlöngélt a férfi. 

-Ha még egy lépést teszel, akkor nem kapsz utánam semmilyen segélyt! Remélem, hogy minél hamarabb elvesz tőlünk Isten és a pokolban égsz örökké!

De ez csak a kezdet volt. Ezután minden szúró és vágóeszközt elrejtett, a fegyverét is. 

-Ilyenkor mi van?! Hm? Bár a medencébe fulladtál volna bele kisebbként!

Akkorát ütött, hogy egyből elájultam. A hideg és sötét udvaron keltem fel. Nem bírtam felkelni sem, a hideg csontig hatolt. 

-Valaki..-nyöszörögtem.-Valaki öljön meg..

Senki nem hallotta meg szavaimat. Próbáltam elkúszni a kerítésig utána pedig megtámaszkodva felkelni, de nem ment. A drótkerítés felszaggatta a bőrömet, egyből vérezni kezdett. Azt gondoltam, itt a vég, de anyám kapart fel a hóból. 

-Legközelebb nem úszod meg ennyivel, te kis fruska.-lökött le a kályha mellé.-Egy rossz mozdulat, és biztos lehetsz abban, hogy kidoblak a házból. Megértetted?!

-Igen..

-Nem hallom!

-Igen!-üvöltöttem. 

***

-Maslowsky? 

-Jelen, mindketten.-szólaltam meg, de a tanár olvasta tovább a neveket. 

Ghostra pillantottam, de ő csak nézett ki az ablakon. Fáradtan tettem le a fejemet az asztalra, majdnem elaludtam..Fájt mindenem a sok verés miatt, fájt a lelkem..

-Victorya! Mi a válasz a negyvenedik oldal hatodik feladatra? 

-Háborús bűnnek az tekinthető, ha internáltakat vagy hadifoglyokat meggyilkolnak, rosszul bánnak velük..-így folytattam a felelést, amire alig bírtam koncentrálni. 

Az utolsó óránk volt, így siettem haza, hogy tanulhassak és elrejtőzhessek az alkoholista apám elől. 

-Victorya! Várj meg légyszíves. 

-Mi van?-néztem Ghostra.-Nem vagyok beszédes hangulatomban, szóval kopj le. 

-Légyszíves hallgass meg. 

-Biztos nem, mert mennem kell, ha lekésem a buszt engem meg fognak ölni.-ezzel az indokkal hagytam ott, hogy egy szót se kelljen vele beszélnem. 

Igaz, nem busszal szoktam hazamenni, inkább bevállaltam a húsz perces sétát. A levegő hideg volt és száraz, a táj pedig szürke..A hó beborított mindent. 

-Victorya, várj meg kérlek!-szólt utánam egy férfi. 

-Tessék?-néztem Ghost apjára, aki nem sokkal volt idősebb, mint az enyém. 

-Tudnánk beszélni? 

-Persze, de nagyon kell sietnem, mert édesanyám vár már haza. 

-Ne félj gyors leszek.-megragadta a karomat, majd berángatott a ház pincéjébe. 

Hiába ordítottam, hogy valaki segítsen rajtam, senki sem jött megmentésemre. Mindenem fájt, legszívesebben fegyvert tartottam volna a fejemhez és meghúznám a ravaszt.