- Képzeld, azt a parfümöt használtam reggel, amit még tőled kaptam szülinapomra, és már többen is megdicsérték az illatom! - lelkesedett Alíz ma angolóra előtt.
- Örülök - mosolyogtam rá.
- Azt olvastam a neten, hogy van valami cucc, amivel ha bekenem a nyakam, akkor még tartósabb lesz az illata, szerinted ez igaz? Egy csomót gondolkodtam ezen.
- Egy próbát megér - vontam vállat.
- Jó, akkor majd kipróbálom, és elmesélem. Ha működik, akkor próbáld ki te is.
- Feltétlenül.
- Egyébként ma összenéztünk Vincével.
Alíz beszédtempójához és csapongásához a témák között hozzá kell szokni, de én már megtanultam követni.
- Tényleg?
- Igen, de elnéztem. El akarom felejteni, de mindig, amikor összenézünk, látom, vagy ilyesmik, előröl kezdődik az egész! Annyira rossz ez! - fakadt ki Alíz.
- Miért szeretnéd elfelejteni? - érdeklődtem.
- Mert úgy sincs esélyem nála. Tudom, hogy melyik lányok tetszenek neki, és én nem is vagyok olyan, meg amúgy is esélytelen, ráadásul még be is égtem egy csomószor!
- Milyen lányokra gondolsz?
- Először Lili, aztán te - mondta ki, mire ránéztem - Szerintem egész kilencedikben Lilit crusholta, mert Lili a Petivel volt együtt, aki Vince haverja. Olyan para volt, amikor szakítottak, mert amúgy tökre értettem, hogy Vincének miért ő tetszik, és azt is megértem, hogy most miért te, nekem meg esélyem sincs, mert még ha egy társaságba is kerülök vele, úgy se rám figyel, mert nem olyan vagyok, akire figyelnek ilyenkor, csak jó esetben kötelezőből, hogy ne szorítsanak ki. Bárcsak olyan srác tetszene egyszer, aki nem ismer rajtam kívül lányokat, mert különben úgy se engem választana. Szóval el kéne felejtenem! - támasztotta az állát a felhúzott térdeire sóhajtva.
Fáj a szívem Alízért ilyenkor.
Persze próbáltam meggyőzni, hogy ez nem így van, meg lelket önteni belé, de vannak dolgok, amikről sajnos nem lehet szavakkal csak úgy meggyőzni másokat, és ezt éreztem is rajta.
Tényleg jót tenne neki, ha túltenné magát Vincén, mert nincs rá jó hatással ez a kötődése, bár attól tartok, hogy önmagában ez nem oldaná még meg azt a problémát, ami magával szemben van benne.
Bár tudnék segíteni ezen.

- Anyukád is jön? - kérdezte Lili, amikor a most szombati előadásáról beszélgettünk a folyosón.
- Ez a szentendrei előadás lesz, amire visszahívtak titeket? - kérdeztem vissza.
- Aham - bólogatott Lili, majd beleharapott a rózsaszín cukormázas fánkjába, amiből kivételesen vett egyet a büféből - Majd a családom lesz a security-d, ha nem akarsz mindenféle gázos régi ismerősökkel összefutni - tette hozzá félig viccből, mire elnevettem magam.
- Elmegyünk, persze.
- De jó! Egyébként képzeld, tök jól jön ki, pont Anya szülinapján lesz - mesélte Lili - Úgyhogy lemegy a színdarab, este pedig ünneplünk majd.
- Hány éves lesz anyukád? - érdeklődtem.
- Negyvenhárom. Szerintem tökre nem néz ki annyinak egyébként, de ezt nem hiszi el nekünk.
- Szerintem se, egyáltalán - válaszoltam őszintén - Minimum tíz évet letagadhatna. De egyébként apukád is, simán.
- Anya az első pár szülői értekezlete után azt panaszolta Apának, hogy túl fiatal a többi szülőhöz képest, ezért nem érzi magát komolyan vehetőnek - mesélte Lili, mire halkan nevettem egyet - Sőt, elvileg először az egyik tanár azt hitte rá, hogy nagytesó.
- Ez egy bók - mosolyodtam el.
- Mi is mondtuk neki, hogy vegye annak. A szüleim alapból is fiatalabbak és még ezerszer fiatalosabbak is, mint egy csomó osztálytársam befásult szülei, szóval én mindig büszkén mutatkozom velük. Főleg, hogy apukámat minden második barátnőm megdicséri - vigyorodott el Lili.
A mondatát a saját életemre átvonatkoztatva megjelentek bennem a szokásos, vegyes érzések, amiket egy mosollyal lepleztem, mert már kezdem megtanulni kezelni ezeket.
- Visszatérve, várunk titeket akkor szombaton, holnap behozom nektek a jegyeket, csak ma otthon hagytam, de igyekszem nem elfelejteni - ígérte meg Lili.
- Kik lesznek ott egyébként? - kérdeztem.
Lili a kérdésemre, egyből megértve, hogy pontosan miért kérdezem, rám pillantott, majd válaszolt.
- Ott lesz, de ha szeretnéd, osztom úgy a jegyeket, hogy ne közvetlen egymás mellett legyetek.
- Nem kell, csak érdekelt.
- Egyébként csak a szüleimet hívtam, Szaszát és Márkot. Igazából már látták egyszer ugyanezt, de rávettem őket, mert néhány változtatás történt a darabban, meg plusz szerepet is kaptam, szóval meg kell nézniük. Amúgy szerintem neked tetszeni fog a darab, nekem olyan regis - mosolygott rám.
- Kíváncsi vagyok rá.
Meg úgy az egész szombati napra, már most, előre.

- Öt, hat, hét, nyolc - számolt be a tánctanár, amikor ebben a csapatban a második edzésemen épp a koreót gyakoroltuk - Egy, két, há, preparál, forgás, hat, hét, nyolc...
Ebből a koreográfiából úgy érzékeltem, hogy főképpen a kortárs-modern táncos elemeken van a fókusz, épp ezért tegnap este otthon picit átvettem az alapjaimat, amik megmaradtak, illetve az előző edzésen tanult koreót is bebiztosítottam, hogy jól menjen.
Épp ezért, amikor a hely miatt nem is kettő, hanem három csoportban eltáncoltuk egymásnak a koreót, az edző kifejezetten elégedett volt velem, annyira, hogy a kétperces ivószünet alatt odajött hozzám és Lilihez.
- Arra gondoltam, lányok, hogy esetleg alkothatnátok egy páros formációt - ismertette velünk az ötletét Anita, mire Lili felcsillanó szemekkel megfogta a kezem és lelkesen szökkent egy párat - Szerintem tök jó közös koreókat lehetne veletek csinálni, megvan közöttetek a harmónia, mindketten nagyon ügyesek vagytok, még egymagasak is, szóval jól is mutatnátok a színpadon... - sorolta az érveit - Regi, mit szólnál hozzá? Tudom, hogy itt ez most elég hirtelen, de a korábbi táncos tapasztalataid miatt viszonylag bátran kérdezem ezt most.
- Szívesen dolgoznék Lilivel - bólogattam.
- Juj, de jó! - lelkesedett Lili az egész ötlettől - És akkor lenne külön edzésünk?
- Természetesen, úgyhogy ha benne vagytok, az edzés végén egyeztessünk időpontokat. Ki is találtam már nektek egy szuper fellépési lehetőséget, ha van kedvetek - mosolygott ránk Anita, mire igyekeztem minél meggyőzőbben visszamosolyogni.
Régen a mindeneim voltak a különböző fellépések, a hangulat, a pörgés, a színpad, a készülődés, az utazás, az eredményhirdetés, az új táncruhák, vagy akár a hajlakk szaga az öltözőteremben - éppen ezért óvakodtam ebbe ilyen hamar belekóstolni újra.
Mindenesetre Lili és az edző lelkesedését nézve nem éreztem ezt annak a helyzetnek, ahol nemet tudok mondani, pláne, hogy tudtam, hogy Anya milyen szinten akar majd kiugrani a bőréből örömében, ha elmesélem neki ezt a fejleményt.
Az egyetlennek nagyjából magamat éreztem, aki kicsit vonakodik ettől, de igyekeztem tudatosan félretenni ezt az érzést.
Jobban bánnám, ha Anya vagy Lili hangolódik le a döntésem miatt, mint most, hogy nem a saját érzéseim alapján mentem bele ebbe.

- Úgy örülök, Regi, hogy kezdesz nyitott lenni az ilyen dolgok felé! - mondta Anya őszintén, ahogy este együtt vacsoráztunk a konyhában és elmeséltem neki ezt a tánc-dolgot Lilivel.
- Igyekszem - húztam egy mosolyra a számat - Egyébként most szombaton ráérsz?
- Valószínűleg, miért?
- Egyrészt Leni szülinapja lesz, másrészt Lili színdarabja Szentendrén, én pedig megígértem, hogy megnézzük.
- Persze, megnézhetjük - egyezett bele Anya - Leninek pedig majd nézünk valami szép ajándékot szombatra. Nehogy elfelejtsük. Szerintem sütök is majd valamit.
- Jó ötlet - bólogattam, ahogy elővettem egy-egy poharat kettőnknek.
- Egyébként kik lesznek ott az előadáson? - érdeklődött.
- Leni, Casso, Szasza, Márk - soroltam gondolkodás nélkül, majd mivel Anya feltűnően csendet hagyott az egyik elhangzó név miatt, ránéztem - Nyilván ott lesz, Lili bátyja, de nem botránkoztat meg.
- Majd keresünk neked egy csinos ruhát - tervezte el Anya.
- Miért keresnénk csinos ruhát?
Anya mosolyogva nézett rám.
- Anya, Szaszával már volt köztünk... valami, amit megszakítottunk az én szükségleteim és a lelki állapotom miatt, nem úgy akarom kezelni, mint egy volt barátot, vagy egy kiszemeltet, akinél feltétlenül el akarom érni, hogy lenyűgözzem. Egy hónapja nincs köztem és Szasza között semmi.
- Még mindig nem éreznéd magad készen rá? - kérdezte Anya.
- Nem tudom, Anya, komolyan - dörzsöltem meg az arcom sóhajtva.
Viszonylag hamar lezártam a beszélgetést onnantól kezdve, hogy a vacsora végeztével "álmos vagyok"-ürüggyel inkább bementem a szobámba.
Szeretem anyukámat, és beszélgetni is vele, nagyon, de ezt a témát minél több alkalmam van rá, annál többször igyekszem kerülni, úgyhogy ennek a szóban történő feszegetése helyett inkább elővettem a fülhallgatómat, hogy írásba foglaljam inkább.
Akárhányszor versírásba kezdek, annyiszor realizálom, hogy mennyiféle rím van arra, hogy "szeretlek", innentől kezdve pedig kifogásom sincsen, hogy miért ne ugyanarról írjak mindig.

Épp a spontán írásomat fejeztem be, amikor a fülemben szóló zene egy másodpercre megállt egy bejövő értesítés miatt, úgyhogy a telefonomra néztem.
Márk írt.
"Hallod, te jössz szombaton?"
Az értesítést nézve egy pillanatra elgondolkodtam, hogy most azonnal válaszoljak-e, vagy várjam meg, amíg kicsit lenyugodtak a bennem felgyűlt érzéseim, de végül megnyitottam.
"Igen, Lilinek megígértem" - írtam, majd hozzátettem - "Mondta, hogy ti is ott lesztek"
"Ja, rávett minket, mint ha nem láttuk volna ugyanezt már egyszer"
"Elvileg lesznek módosítások :)"
"Hogy te is ott leszel, kb ennyi xdd"
"Majd elszórakoztatlak :D"
"Az jó lesz, mert az egyik főszereplőtől legutóbb is agyfaszt kaptam"
Ezen nevettem egyet.
Pár másodperc múlva Márk küldött egy videót, amiben Lili odaszökkent, köszönt nekem, hogy "szia Regiii" és dobott egy puszit, mire elmosolyodtam, és visszaküldtem Lilinek egy kedves szelfit, "puszilom Lilit <3" felirattal.
Mindebből viszont lereagáltam, hogy Márk mindeközben Liliéknél van.
Hamarosan Márk felhívott Messenger-hívásban, az ő részéről bekapcsolt kamerával, amit felvettem.
Akaratlanul átszaladt a fejemen, hogy Szasza a közelben lehet, így ösztönösen megigazítottam a hajam, miközben egyébként ki volt kapcsolva a kamerám.
- Cső, Lili benyomta helyettem a hívást - szólalt meg Márk, mire elnevettem magam.
- Szia Regiii, képzeld, átküldött Anita pár zeneötletet az előbb - mesélte Lili egyből.
- Mármint, páros koreó zenéket? - próbáltam felvenni a fonalat.
- Kajak páros koreótok lesz? - nézett Márk Lilire.
- Már vagy ötször elmeséltem! - nézett vissza rá Lili.
- Oké, de azt hittem, át akarsz vágni - röhögte el magát Márk.
- Egyébként milyen zenék? - kérdeztem elmosolyodva ezen.
- Pont ezt akartam, hogy majd átküldöm a linkeket, és ha van ötleted, azt üzeni, hogy nyugodtan küldj te is - válaszolta Lili.
- Nekem lehet ötletem? - szólt közbe Márk.
- Nem - vágta rá Lili derűsen.
- Regi, segítség, elnyom a tizenhat éves, százhatvan centis húgom - röhögött Márk segítségért fordulva.
- Aki nem a húgod és nem százhatvan centi - vigyorgott rá Lili.
- Mennyi vagy? - nézett rá Márk szórakozottan.
- Százhatvannyolc - felelte büszkén.
- Ha felállsz egy sámlira, maximum - vágta rá Márk, mire a háttérből hallottam, ahogy Szasza elröhögi magát, velem teljesen egyszerre.
A nevetését hallva egy pillanatra, mint ha megállt volna körülöttem minden, akaratlanul végigjárt az érzés, amit a tudat okozott, hogy ott van és hallottam a nevetését, ráadásul az enyémmel együtt.
- Tényleg annyi vagyok - bizonygatta Lili - Sámli nélkül.
- Jó esetben is százhatvanöt, Hugi - szólt közbe Szasza a hangjából ítélve szórakozottan, valamennyivel odébbról.
- Szasza, megverlek! - fordult Lili a bátyja irányába, mire Márk és Szasza egyszerre röhögtek egyet.
- Oké, gyere.
Magamban mosolyogva hallgattam a beszélgetést.
- Na jó, Regi, amúgy addig szóval tartalak, amíg ők elvannak - tért vissza hozzám Márk röhögve, mire halkan felnevettem.
- Jó, tarts - mosolyodtam el.
- Hívj majd már meg valami táncos cuccra - kötötte a lelkemre - Csak hogy ne mindig színdarabokra menjek, vágod.
- Hé! - csapta tarkón Lili nevetve.
- Meg az ilyenek tele vannak jó csajokkal, szóval ne fossz meg az élménytől - folytatta Márk vigyorogva.
- Haha - forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Abból kiindulva, amilyen koreót lenyomtál az afteren, nem lehetnek rossz helyek ezek a fellépések - vigyorgott a kameréba.
- Márk, megütlek - közölte Lili.
- Az előbb ütöttél meg, nem mindegy már? - nézett hátra rá Márk szórakozottan, majd azért kicsit odébbült.
- Nem minden táncot kell szexualizálni - válaszoltam Márknak mosolyogva rajtuk, igyekezve diplomatikusan.
- Így van, periodt - vágta rá Lili a megszólalásomat támogatva.
- Ja, hogy ezt a szót használják szóban is tizenkettő felett, oké - röhögte ki Márk.
- Csak hogy tudj róla, Regi, amint letesszük a telefont, vér fog folyni itt - jelezte Lili egy mosolyra húzva a száját, mire felnevettem.
- Ha már vér fog folyni, ne tegyétek le addig - nevettem halkan.
- Hopp, a pszichopata - jegyezte meg Márk jókedvűen - Mondjuk te se vagy jobb - pillantott a "félhúgára" egy apró mosollyal az arcán - Most már értem, miért vagytok jóban.
- Anya, Márknak sajnos most azonnal indulnia kell - kiáltotta el magát Lili az emelet irányába viccből, mire felnevettünk.
- Most jött, nem? - hallottuk vissza a választ az emeletről.
- Tudom, de ki akarom rakni innen!
- Menj már - nézett rá Márk röhögve.
Szeretnék egy valóságshow-t "Varga family" címen.
Ahogy beszéltünk, időközben bejött néhány értesítés a telefonomon, sorban egymás után, mire kitágultak a szemeim.
Instáról volt - Nagy Bálint kérte, hogy követhessen, Soltész Dávid kérte, hogy követhessen, Bernáth Örs kérte, hogy követhessen. Néhány másodperccel később pedig egy, a sorba egyáltalán nem illő név: Novák Bence kérte, hogy követhessen.
Igen, Bence.
Így négyen, egymás után.
Először fura volt, mert minimum azt sejtette velem, hogy az első három egy helyen lehetett, én lehettem a téma és egyszerre bekövettek, majd továbbgondolva rossz előérzetem is lett.
- Regi, itt vagy? - szakított ki a gondolataimból Lili.
- Igen, bocsi - zökkentem vissza - Véletlen lenémítottam magam - füllentettem.
- Történt valami?
- Nem, semmi különös - próbáltam ejteni a témát.
Lili ezzel a lendülettel kiszedte Márk kezéből a telefonját, hogy pár lépéssel odébb menjen.
- Ki írt rád? - kérdezte egyszerűen, megérezve, hogy valami hasonló lehetett közben.
- Senki, csak bekövetett az osztályból Bálint, Dávid, Örs és a volt barátom, konkrétan egyszerre, egymás után - válaszoltam őszintén.
- Mi? És ez nem az első három gyökérnek szól.
- Nem tudom, most vettem észre.
Lehúztam a telefonom kijelzőjének a tetejét, hogy megnézzem, jött-e még értesítés.
Jött, nem is akármilyen.
"Novák Bence üzenetet szeretne küldeni neked."

Na igen.
Nem szeretem a megérzéseimet.