Krisi a szobájába ment játszani valamit (bár Sacinak azt mondta, hogy matekházit fog csinálni), Szasza, Márk és én pedig Márk szobájába, ahol Márk rögtön fel is kapott egy ütőt és bepattant a dobszettje mögé, hogy lejátssza a fejében járó ritmust, amit egyébként eddig is hallhattunk tőle asztalra ütögetés formájában.
Lehuppantam Márk kanapéjára, miközben felbontottam egy sörösüveget, amit Szasza adott a kezembe.
- Nem kocsival vagyok, úgyhogy majd hazakísérlek - jelezte nekem Szasza, csak hogy tudjak róla, miközben lerakta a sörét az előttem lévő asztalra, majd már megszokásból elővette az itteni gitárját.
- Köszi - mosolyodtam el, ahogy ránéztem.
Hozzátettem volna udvariasságból, hogy nyugodtan hagyja, ha túl nagy kerülő, de már kiismertem Szaszát ebből a szempontból, most, hogy ezt így kijelentette, már úgy se fogja hagyni, hogy egyedül utazgassak haza tömegközlekedéssel csak azért, mert előzékeny vagyok.
Szaszát nehéz lebeszélni bármiről is, ha ő már eldöntötte, főleg, hogy igazából örültem is neki, hogy velem jön.
- Na jó, amúgy mit csináljunk? - kérdezte Márk, miközben pörgetve feldobta az egyik dobütőjét, és elkapta, aztán megint feldobta és megint elkapta.
Márk néha adhatna az energiájából.
- Mindjárt lekíséred Regit - közölte Szasza a világ természetességével, ahogy ledobta a gitárjáról a tokot és előszedett egy pengetőt.
- Mi? - néztem rá meglepetten elnevetve magam.
- Jó, ez jó - ment bele Márk egyből.
- De mit játsszak? - kérdeztem Szaszától, aki a kezembe adta a gitárját és egy halvány mosollyal az arcán leült mellém a kanapéra.
- Tudsz valamit fejből?
- Igen, talán, de azok olyan... tömegek - fogalmaztam meg a problémámat.
- Nem baj, legalább tudni fogom, hogy kísérjelek le - mondta Márk lazán, miközben felvette az egyik ütőjét a földről, amit a nagy dobálgatásban elejtett.
- Hát, jó - adtam meg magam zavartan elnevetve magam, ahogy a kezembe vettem a gitárt, és megnéztem, hogy be van-e hangolva.
- Már behangoltam neked - jelezte Szasza, majd beleivott a sörösüvegébe.
- Egyébként honnan jött az, hogy most játszani fogok? - kérdeztem puszta kíváncsiságból, őszintén elnevetve magam, ahogy felé fordítottam a fejem.
- Passz, itt ültél és ezt találtam ki - vont vállat Szasza lazán, egy apró mosollyal az arcán rámnézve.
Erre halkan elnevettem magam, és kicsiben kipróbáltam valamit, hogy egyáltalán tudom-e.
- Bekötni nem akarod? - kérdezte Szasza, ahogy az ujjaimat nézve figyelte, amint játszom egy semmihez sem csatlakoztatott elektromos gitáron.
- De, csak még gyakorlok.
- Oké, hajrá.
Amíg én átgyakoroltam a zenét, amit kitaláltam, hogy megkísérelek eljátszani, Szasza dobott egy sört Márknak, aki egy kézzel elkapta és szisszenő hangon kibontotta.
Hamarosan készen álltam, úgyhogy rákötöttem a gitárt az erősítőre.
- Előre is bocsi, ha elrontom - jeleztem, miközben kényelmesen felhúztam a lábam magam alá a kanapén.
- Nem vizsgázol, nyugi - nézett rám Szasza halványan mosolyogva.
- Majd nem vesszük észre - legyintett Márk természetesen.
- Oké - nevettem el magam, majd elkezdtem játszani, Márk pedig beszállt hozzám.
Igazából tök jó volt, egyszer-kétszer tényleg belerontottam, de semmi probléma nem volt belőle, közben néha poénkodtunk is így hárman, nevettem, azért persze próbáltam odafigyelni, de valójában jó élménynek éltem meg.
Annyira, hogy utána már én dobtam fel, hogy van még egy ötletem, hogy mit lenne kedvem eljátszani.
- Full jó vagy, miről beszélsz? - nézett rám Szasza mosolyogva, amikor éppen azon szabadkoztam, hogy bocsi a rontásokért.
- Legközelebb Szasza hoz egy basszgitárt és kész a banda - mondta Márk jókedvűen, miközben a dobszettje egyik tagjára támaszkodott pihenésképpen, a lábával azóta is rugózva.
- Lilit meg bedobjuk egy szintetizátorhoz mikrofonnal - gondolta tovább Szasza a gödröcskéivel az arcán, miközben átvette tőlem a gitárját, mert átadtam neki.
- Mi leszünk a következő ABBA akkor, hallod - röhögte el magát Márk, mire Szasza és én is felnevettünk.
- Ezt Lilinek el ne mondd, mert a végén még belelkesedik - mondta Szasza szórakozottan, miközben csak úgy pengetett párat a gitárján.
- "You are the dancing queen..." - énekeltem nevetve, ahogy a barátomra néztem, mire Szasza elröhögte magát, és poénból elkezdte játszani hallás után a Dancing queen legelejét.
Tényleg vicc volt csak, de egyébként hiba nélkül játszott hallás után, szóval miközben nevettem, azért le is esett az állam.
Egyébként közben Márk, beszállva a poénba, az ütőjét felkapva becsatlakozott dobbal.
- Hogy van ez a szar tovább? - gondolkodott el közben Szasza az egészen röhögve, miközben azt próbálta felidézni, hogy hogyan folytatódik a zene tovább, és egyébként tényleg úgy játszotta, ahogy van eredetileg - Oké, meguntam - közölte szórakozottan, majd a Dancing queen alapdallamából elkezdett improvizálni tovább, először csak kidíszítve az eredeti dallamot mindenfélével, majd a végére Márk kíséretével egy olyan gitárszólót rögtönzött csak úgy, mint ha mi sem lenne természetesebb, amitől csodálkozva elkerekedtek a szemeim.
Oké, erre nem számítottam.
Szasza művészi képességei lenyűgözőek.
Amikor Szasza a végére kanyarította a dallamot, amit kitalált, Márkkal összejátszva belassítottak, Márk pergetett az egyik dobon, majd egyszerre befejezték.
Ezen érződött, hogy rengeteget szoktak együtt zenélni, és lenyűgöző volt az összhangjuk.
Ahogy befejezték, vigyorogva megtapsoltam őket.
- Ez eskü, jó volt - állapította meg Márk feldobódva attól, hogy tök jól összejött az improvizációjuk.
- Jobb, mint az ABBA - mosolygott Szasza szórakozottan, majd elvette a sörét az asztalról és beleivott.
- Én ezek után megnéznék egy kettes formációt tőletek - jegyeztem meg mosolyogva, miközben Szasza odébb rakta a gitárját.
Márk felállt a dobszettje mögül, majd miután ő is lerakta a sörét, felvett egy röplabdát valahonnan, és miközben saját maga szórakoztatására megcsinált vele néhány kosárérintést, hogy aztán ledobja valahova, felhozott egy témát.
- Redzs jön amúgy nyáron? - kérdezte Márk Szaszától valamivel kapcsolatban, mire a barátomra néztem, aki közben visszaült mellém a kanapéra.
- Még nem kérdeztem meg - válaszolta Szasza egyszerűen, majd rámnézett - Júliusban itthon vagy?
- Gondolom, miért? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Vitorlázunk - válaszolta Márk, miközben meggondolta magát és mégis visszavette azt a röplabdát a kezébe, sőt, átpasszolta Szaszának, aki egy laza csuklómozdulattal visszaütötte neki.
- Jól hangzik - mosolyodtam el, majd mivel következőnek Márk nekem dobta a labdát, amire nem számítottam, reflexből ütöttem neki én is vissza.
- Akkor jössz - jelentette ki Szasza, akihez legközelebb került a labda, majd Márk helyett most nekem passzolta tovább, mire én meg egy érintéssel továbbdobtam Márkhoz, aki maga felé fejelte, majd elkapta, hogy megpörgesse az ujján.
Senki se tudta igazából, hogy miért dobálgatunk egy labdát ok nélkül Márk szobájában, miközben beszélgetünk, de szórakoztató volt.
- És kik jönnének még egyébként? - érdeklődtem.
- Hát, az most még nem nagyon van letisztázva - válaszolta Szasza jobbhíján, kellemetlenül elnevetve magát, ahogy összenézett Márkkal - De olyan tíz-tizenöt fővel számolunk, mert akkora a hajó, szóval sokkal többen nem férünk el, maximum becsatlakoznak majd még mások egy-egy nap erejére.
- De biztos elférek én is?
- Téged alapból beszámoltunk, hogy ott leszel, csak még nem kérdeztem meg tőled külön - nézett rám Szasza derűsen.
- De ha nem számoltunk volna be, te akkor is elférnél amúgy - jegyezte meg Márk szórakozottan legyintve - Nem te vagy a problémás gyerek a társaságban - röhögte el magát.
- Akkor jó - nevettem, miközben nekidőltem Szasza vállának, majd beleittam a sörömbe.
Ha csak nem tekintünk annak attól, hogy ha én nem vagyok, valószínűleg sokkal egyértelműbb lenne, hogy kiket hívnak meg arra a hajózásra.

Talán másfél órája lehettünk Márk szobájában, bár olyan jól elvoltunk, hogy csak úgy elszállt, a hasam pedig már fájt a nevetéstől, amikor Szasza telefonja, amit az asztalon tartott, bekapcsolt, mert jött egy értesítése.
Lili neve szerepelt a képernyőn, és Messengeren írt a bátyjának, úgyhogy Szasza rápillantott a telefonjára, majd ahogy két röhögés közben elolvasta az értesítést, lerakta a sörét a kezéből és a telefonját elvéve az asztalról, megváltozott hangulattal megnyitotta az értesítést.
- Egy perc - állt fel mellőlem, majd vissza se írt Lilinek, hanem felhívta, miközben kiment a szobából, mire Márkkal utánanéztünk - Hol vagy, Hugi? - hallottuk Szasza első, határozott kérdését a húgától, köszönés nélkül.
Lili hangját csak enyhén kiszűrődve hallottuk, de nem érződött valami nyugodtnak, mire én is aggódni kezdtem, majd ahogy Márkkal ketten maradtunk, egyből összenéztünk.
- Szerinted baj van? - kérdeztem Márktól, mert ő jobban ismeri Szasza reakcióit.
- Passz, remélem, nem - mondta az ajtó irányába nézve.
- Ha baj lenne Lilivel, idegesebb lenne Szasza, nem?
- De, valószínűleg. Mondjuk Lili miatt ugrik, szóval elég könnyű felidegesíteni, ha róla van szó. Nem tudom, mi lehet.
- Megpróbálom hallgatni, hogy mit beszélnek - álltam fel a kanapéról, és kimentem a szoba elé, hogy picit jobban halljam, hogy miről lehet szó.
Sokkal előrébb nem voltam vele, mert Szasza a másik irányban kiment a ház előtti teraszra, és miközben Lilivel telefonált, rágyújtott, úgyhogy ebből leszűrtem, hogy erősen az idegesség határát súrolhatja, viszont most nem akar ideges lenni - egyébként úgy tűnt, hogy jobbára ő hallgatja Lilit.
- Na? - nézett rám Márk, ahogy visszamentem a szobába.
- Kiment rágyújtani közben, úgyhogy nem hallottam - válaszoltam, az ajtót behajtva magam mögött.
- Oké, akkor felbaszták - biccentett, leszűrve.
- Csak nem történt olyan nagy baj - reménykedtem aggódva.
- Nem gondolom. Ha akkora nagy gáz lenne, már kocsiba pattant volna, nem rágyújt az erkélyen, full mindegy, hogy söröztünk már. Neki aztán mondhatnád, hogy szabálytalan.
- Meg Lili is egyből hívta volna, ha akkora a baj, nem Messengeren ír neki - tettem hozzá, önmagunk megnyugtatásaképpen.
- Ja. Mondjuk attól még visszajöhetne és mondhatná, hogy mi van - nézett újra az ajtó irányába Márk.
Ez jópár perc múlva történt csak meg, majd amikor Szasza visszajött hozzánk, mindketten egyszerre felé kaptuk a fejünket.
- Na, mi volt? - kérdezte tőle Márk.
- Összeveszett Nándival rohadtul, full ki van borulva, a csávó meg otthagyta faszom Tárnokon az esőben a semmi közepén, és tiszta ideg, az egészen, úgyhogy azon is bepánikolt, hogy hogy kéne hazajutnia onnan - mondta Szasza, ledobva a telefonját az asztalra - Feltereltem valami távolsági buszra, miután összehoztuk, hogy hol van egyáltalán, ami behozza Kelenföldre, onnan meg már eltalál ide.
- Jézusom, szegény - húztam el a számat Lilire gondolva.
- Mit kerestek Tárnokon? - ragadt meg Márk ezen a ponton.
- Nem tudom, gondolom, ott lakik az a fasz - vágta le magát mellém Szasza a kanapéra idegesen, majd a kezébe vette a sörét, hogy beleigyon.
- De min vesztek össze? - néztem rá.
- Beszólogatott Lilinek mindenfélét, aztán Lili meg nyilván kiakadt rá.
- Mi, beszólt Lilinek? - kerekedtek el Márk szemei.
- Ja, hogy mit teszi az agyát, hogy kurváskodik, másokon kapaszkodik fel, nem érzi, hogy nyomulós, meg ilyeneket, baszki - válaszolta Szasza feszülten.
- Mi? - kaptam felé a fejem döbbenten.
- Na jó, mi a szar - pislogott Márk, és érződött, hogy az ő agya is az elborulás határán kezd lenni.
- Aztán otthagyta - tette hozzá Szasza, csak hogy ez a rész se maradjon ki véletlenül se.
- Ez nagyon gáz, te jó ég - hitetlenkedtem.
- Nem tudom, ki a faszomnak érzi magát amúgy, de senki nem játszik meg egy ilyet és él egyszerre, baszdmeg - közölte Szasza tényként teljesen készen ettől az egésztől.
- Mindjárt teszek egy kört Tárnokra - rugózott Márk a lábával, kiakadva ezen az egészen.
- Ja, én is - biccentett Szasza vibráló levegővel maga körül - Hogy tud ennyire szar emberekkel összejönni amúgy? - döntötte neki a fejét a kanapé háttámlájának, miközben fáradtan sóhajtva megdörzsölte az arcát, a költői kérdését feltéve.
- De tényleg - értett vele egyet Márk - És érted, ezt úgy, hogy amúgy meg válogat, szóval nem is arról van szó, hogy minden random gyerekkel összejön.
- Valószínűleg a válogatásával van a baj.
Ebben volt valami, de nem szóltam hozzá.
Márknak ezután kintről szólt az anyukája, úgyhogy a sötétszőke srác egy rövid időre az ajtófélfát fogva kiment a szobából, hogy válaszoljon neki.
Szasza közben újra felállt a kanapéról, mert a szoba másik felében rakta le a telefonját.
- Annyira attól tart, hogy nem olyan kapcsolatban köt ki, mint Anyáék, hogy kiválogatja magának a legnagyobb red flag gyökereket - mondta Szasza a húgáról, miközben a zsebébe rakta a telefonját, majd bedobott egy rágót, talán a feszültsége levezetése érdekében.
- Ezzel látod az összefüggést? - kérdeztem tőle a kanapén ülve, mire Szasza rámnézett, és a tiszta, kék szemeivel az enyéimbe nézve, pár lépésre tőlem elbizonytalanodás nélkül biccentett egyet.
Összekulcsoltam a karjaimat a lábam körül, Szasza pedig idegesen rágózott egy pár pillanatig, majd teljesen őszintén, az első megjelenő gondolatát szűretlenül kimondva megszólalt.
- Rajta így jön ki, hogy a szüleinknek minden összejött.
Ahogy ezt mondta, egyből ránéztem, akkor is, ha ő ekkor éppen nem rám nézett, hanem talán ki az ablakon.
Látszólag kifejezéstelenül, különösebb érzések nélkül mondta, csak a feszültsége volt kívülről látható, még a húga miatt, mégis, pont emiatt éreztem azt, hogy ez az egyik legőszintébb, legmélyebbről jövő mondata volt, amit valaha hallottam tőle.
Soha nem beszélt még így a családjáról.
Megdobbanó szívvel egyből rá akartam kérdezni az ő részére is, mert bár nem magáról beszélt, azzal, hogy azt mondta, hogy Lilire milyen hatással van ez, magába foglalta azt is, hogy nem csak Lilire van hatással.
Talán éppen azért, mert ennyire közel engedett magához ezzel a mondattal, nem mertem egyből rákérdezni erre.
- Mondta már, hogy fél a válástól - szólaltam meg halkan, mire elszakította a tekintetét az ablaktól és rámnézett.
- Nyilván fél a válástól az, aki egész életében egy szinte tökéletes kapcsolatot nézett. Legalábbis amit ő látott belőle, az biztosan megközelíti azt a szintet. Nem olyan könnyű nem elvárásokkal lenni magad iránt vagy az életed iránt, ha konkrétan fizikailag is együtt élsz egy életen át az elvárásaiddal.
Természetesen jöttek ki belőle ezek a szavak, nem gondolkodott rajta előre, csak ami a szívén volt, az a száján is - talán pont azért fogalmazta meg mindenféle erőlködés nélkül ezt ennyire jól és pontosan, mert már túl régóta van mélyen benne is ugyanez.
A felismeréstől legszívesebben csak odaléptem volna hozzá, hogy megöleljem.
- Te is ezt érzed? - kérdeztem tőle halkan, őt nézve.
Szasza kellemetlenül elnevetve magát, beletúrt a barna, puha, lelógó tincseibe, miközben elfordította a fejét.
- Nem ítélem el a húgomat emiatt - mondta végül, látszólag nem, de valójában megválaszolva a kérdésemet, és már épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor Márk visszalépett a szobájába, mire egyszerre odanéztünk.
A téma ezzel elterelődött kettőnk közül, de ez nem jelenti azt, hogy nem visszhangzott ez a pár mondata a fejemben onnantól kezdve megállás nélkül.
Nagyon szerettem volna mégegyszer felhozni ezt a témát.

- Soha többet nem megyek Tárnokra, ezt most kijelentem! - vágta le magát Lili mellém teljesen kiborulva a kanapéra, ahogy megérkezett.
Teljesen el voltak ázva a ruhái, vizes volt a haja, remegett a keze a feszültségtől, zaklatott volt, a szemsminkje pedig elfolyt egy kicsit, és érezhető volt, hogy nem az eső miatt, hanem mert sírt.
Mindhárman végignéztük a mozdulatsorát, majd Szasza szólalt meg először.
Eddig feszült volt és ideges, de ahogy megjelent közöttünk a teljesen szétcsúszott, a sírás küszöbén lévő húga, talán ösztönösen a kezébe vette a kontrollt maga felett és az érzései felett - a biztos pont lett.
- Na, mondd - nézett rá a húgára, pontosan jól tudva, hogy ez a mondat kell ahhoz, hogy elkezdje kibeszélni magából azt a sok felgyülemlett érzést, ami miatt teljesen szét volt csúszva akkor.
- A kurva anyját! - jött ki Liliből először dühösen, a tenyerébe temetve az arcát.
- Ja, eddig egyetértünk - biccentett Márk.
- Konkrétan elsírtam magam a buszon emiatt a gyökér miatt! - tört ki Liliből, felnézve a kezeiből - Nem értem, mit szól be nekem amúgy? Azt se érdemli meg, hogy az exének hívhasson, nemhogy még a barátnője is voltam! Mennyi mindenkit nem kellett volna lekoptatnom amiatt, mert vele jártam, te jó ég! Ha minden percemet hasznosabb dologgal töltöttem volna, amit vele töltöttem, most én lennék kibaszott Kris Jenner! - vágta magát neki a kanapé háttámlájának idegesen, a karjait összefonva maga előtt.
Márk és Szasza összenéztek erre a hasonlatra, majd egyszerre elfordították a fejüket, hogy ne látszódjon az apró, akaratlan mosoly az arcukon, ami erre pillanatnyilag megjelent rajtuk.
- Hogy mondhat nekem olyat ezek után, hogy az idejét húzom, meg hogy rá vagyok akaszkodva? Bocs, hogy az egyetlen vagyok, aki foglalkozik veled, baszdmeg - dühöngött tovább Lili - Kicseszett cipőt kellett volna vennem a szülinapi ajándéka árából, azt legalább én taposom, nem ő engem.
A szakításnak sok fázisa van, ez a totális düh-fázis volt, ami minden egyes mondattal egyre inkább kezdett átváltani az újbóli sírós-fázisba.
Amikor Lili a dühöngős kifakadása közben már egyre inkább a sírás határára került, és először csuklott el a hangja egy kicsit, amit mindhárman észrevettünk, méginkább megesett rajta a szívem és mellette ülve a kanapén, ösztönösen megsimogattam a hátát.
Szasza pár lépésnyire, a falnak dőlve a hátával, figyelte a húgát, Márk pedig nagyjából ugyanez, csak az egyik székén fordítva ülve, a háttámlájára támaszkodva a karjaival.
- Nem értem, miért mindig így végződik! - folytatta Lili egyre jobban elkeseredve - Én mindent megpróbáltam, de ha ez se elég... miért nem szeret ő sem? - fakadt ki belőle végül, és ezzel a mondatával együtt már nem tudta visszatartani tovább, csak a tenyereibe temette az arcát és elsírta magát.
Kettészakadó szívvel néztem, majd Szaszára pillantottam, aki komoly tekintettel a húgát nézve pár másodperc után ellökte magát a faltól és odajött hozzánk a kanapéhoz.
Szasza leguggolt a szomorúan síró húga elé, a lány térdére rakva a kezeit, megsimítva, hogy ránézzen.
Lili, ahogy ránézett a bátyjára, újra elsírta magát, majd felállt a kanapéról és Szasza nyakába borult, mint akinek semmi más nem tudna segíteni most, csak ez.
Szasza visszaölelte a szőke húgát, a karjaiba zárva, hagyva, hogy kisírja magát rajta - Lili belekapaszkodott, hogy minél közelebb érezze magát hozzá, mire Szasza sóhajtva megsimította a húga haját, és a hátát.
- Soha nem lesz olyan jó kapcsolatom, mint Anyáéknak - jött ki Liliből sírás közben, mire megfájdult szívvel néztem rá - Engem senki nem fog úgy szeretni. Soha!
Ahogy Lili ezt mondta, Szasza a húgát megsimítva egyből rámpillantott, mert vele egyszerre én is ránéztem.

Amikor megismertem Lilit, azt gondoltam, hogy olyan nincs, hogy tökéletes család vagy tökéletes élet, el se akartam hinni, hogy náluk minden tökéletes, lehetetlen, mert mindig van valami bökkenő, amiről talán a külvilág nem tud.

Na, igen.
Talán pont ez az a bökkenő.