Átértünk a következő szobába ,ami egy hosszú folyosó volt ,két szélén pedig sorban oszlopok helyezkednek el.

  - Bocsáss meg ezért.
Mire ezt kimondta ,már el is szaladt a folyosó irányába. Mivel vissza nincs értelme menni ,ezért inkább megindulok abba az irányba amerre ő is ment. Már majdnem a folyosó végén vagyok ,de még mindig nem látom Torielt.

  -* Hol lehet...*
Már majdenem elértem a folyosó végét.
Elkezdett fájni a fejem és szédülök... Hirtelem minden elsötétült.

Amikor kinyitottam a szemem ,egy sötét helyen ébredtem...
  - Frisk! Ébredj! Frisk kérlek!
  - Kisember... Frisk...
  - Hé kölyök. Most még nálam is lustábbnak tünsz.
  -*Hol vagyok... Hasogat a fejem és nem érzem a bal karom... Ezek a hangok. Nagyon ismerősek...*
És ekkor jött a felismerés ,miszerint fogalmam sincs ,hogy éppen hol is vagyok...

  - Navégre. Azt hittem már nem fogsz felébredni. - szól hozzám egy velem egykorúnak tűnő gyerek. Egy zöld pulcsit visel ,amin egy sárga csík díszelkedik.
Ijedten húzódok el az engem körülvevő személyektől. Ez őket sokként éri. Nem értem ,hogy mi is történik pontosan. Az előbb még egy folyosón voltam ,most meg már egy erdőben fekve ébredek....
  -*Mégis mi történik velem...*
  - Mi a baj gyermekem? - kérdezi tőlme aggódóan Toriel.
  - Mi van? Annyira beverted a fejed ,hogy már fel sem ismersz minket.
És ebben a pillanatban odajön egy halnak kinéző nő ,egy Torielhez hasonló szörnyhöz és odasúg valamit neki.
  - Mennünk kell. Itt már nem biztonságos. - szólal meg.
Én még mindig nem értem mi történik és hogy mi ez az egész. Mindenki kérdés nélkül feláll és elvesz egy táskát ,majd felkészül az indulásra.
  - Gyere. Késöbb mindent elmagyarázok. Most viszont indulnunk kell.
Kinyújtja felém a kezét egy kecskefiú.
Elfogadom a segítséget. Nem igazán tűnik ellenségesnek és jelenleg azt sem tudom ,hogy hol vagyok.
A fejem továbbra is hasogat és a bal karomat sem tudom mozgatni.