-*Mégis hol vagyok? Nem haltam meg? Mi ez a hely? Nagyon fáj a fejem. Virágok... sárga virágok vannak alattam...*
Miközben realizálom magamban ,hogy mi történt ,bár még most sem tudom pontosan ,addig elindulok valamerre...
Mellettem volt egy folyosó ,arra veszem az irányt.

- Ki van ott?! - hallok meg egy hangot a folyosó utáni helységből. - Oh... egy újjabb gyerek... nagyszerű...
Nem is hiszek a szememnek. Egy virág az ami beszél. Egy ,a többihez hasonló sárga kis virág.
- Szia. A nevem Flowey. Flowey a virág. Neked mi lenne a neved?
Nem tudtam a meglepettségtől még megszólalni sem...
- Nem vagy túl udvarias. Ha valaki elmondja a nevét ,úgy illik ,hogy te is bemutatkozól. Na mindegy. Hadd tanítsak neked valamit.
Mikor ezt kimondta egy piros szív jelent meg a mellkasom előtt.
- Az a szív jelképezi a lelked.
Ezután fehér ,szirom alakú töltények jelentek meg mellette.
- Ezek a szírmok szeretet szírmok. Próbálj meg annyit összegyűjteni amennyit tudsz.
-*Nekem itt valami nem tetszik...*
Inkább kikerültem a szírmokat.
- Te meg mit csinálsz? - ezután újra kilőtt néhányat ,de én újra elkerültem őket... - Menj bele a szírmokba..! - ideges lett és újra lőtt ,persze megint kikerültem őket. - Te sejted ,hogy mi történik igaz-e? Hallj már meg!!!
Nagyon félek. Körülöttem rengeteg szirom jelent meg és lassan felém közelednek. Most mit tegyek...
- Mi?....
Mire kinyitottam a szemem ,a virágot valami elűzte... Egy lángcsóva...
- Szegénykém. Micsoda szőrnyű egy teremtés. Biztos nagyon megijedhettél. Gyere ,meggyógyítalak - egy lágy ,törődő hangot hallottam. A semmiből elém került egy újjabb "szörnyeteg". Kinézete egy idős asszonyhoz hasonlatos. Ruhája egy földig érő ,lila egyberuha ,amit mellkasrésznél egy emblémához hasonló dolog ékesített. Egy kecske szerű ,magas asszony volt. Letérdelt elém és a fejemre tette a kezét. Egy kellemes érzés járta át minden porcikám. A fejem már nem fájt egyáltalán.
- A nevem Toriel. Én vagyok eme hely gondozója. Gyere. Elviszlek egy biztonságosabb helyre.
A hangja nyugtatóan hatott. Nem beszélt hangosan ,viszont kristály tisztán lehetett érteni. Mivel nem volt sok választásom ,ezért vele mentem. Kézenfogva sétáltunk tovább.
Egészen egy lépcső sorig sétáltunk. Két felé nyílt a lépcső ,de mindkettő ugyan ahhoz az ajtóhoz vezetett. A lépcső között egy fura ,csillag szerű valami villogott. Láthatóan ez nem igazán zavarta Torielt.
- Mi a baj? - kérdi tőlem ,de én nem válaszoltam neki.
Ő egyenesen felment a lépcsőn. Én odamentem a csillaghoz ,mert nagyon felkeltette az érdeklődésem. Megérintettem.

- Szeretné elmenteni az állását?
♡ Mentés         Mégse

Rányomtam a "mentés" szövegre.

- Mentve. A zavarodottság ellenére még mindig tele vagy kitartással.

Nem értettem mi történt ,de inkább követem tovább Torielt. Nagyon rossz érzésem van ezzel a "mentés" dologgal kapcsolatban...