Elérkezik számunkra a nagy nap a tanévzáró koncerté.

- Az egységes fellépő ruhát a központban megkapod, hátha van rád való.

- Rendben van, addig a nyári ruhámat addigra felveszem, hiszen hamarabb kell indulnunk, amit kell, azt elkészíthessük. – válaszolom.

Az órámra pillantva, látom, még van idő az indulásra, mert az előadás délután kettőkor veszi kezdetét. A ruhám már ki van választva, így üzenetet küldök a két barátnőmnek, legyen nekik meglepetés a mai nap, hogy meghívom őket.

- Ha már nem sokára a nyári szünet lesz, és jó már az idő, így egy rövid nyári ruhát veszek fel, azt a virágmintásat, ami a térdemig ér. Ha ez lesz rajtam, így hamarabb tudom átvenni a megkapott fellépő ruhát.

Nem sokára jelez is a telefonom.

- Vajon melyik irt vissza?

A kezembe veszem, és megnézve a kijelzőn Mélanie nevet mutat, így kezdem is olvasni. Azt is gondolom, nem hiszi el. Az idő így készülődéssel telik. Apa is felvette az ünneplő ruháját, de én közben eszek valami finomat, az órára pillantva délután egyet mutat.

- Apa! Kellene indulni. – mondom izgatottan.

- Eszek én is pár falatot, csak meg kell melegíteni.

Nem kellett várni sokat, már indulunk is, de magamnál van az én kulcsom is. Gyalog megyünk, mert nem messze van az előadás helyszíne.
Éppen fordulunk be egy utcára, amikor egy autó dudálni kezd, oda pillantva, ahogy megismertem Raymondék azok, a Green házaspár.

- Autóval hamarabb odaérünk. – mondom.

- Jó, hogy a Greenék erre jöttek, így fel tudnak venni.

Az autóba így be is szállunk, indulunk is, így meg beszélhetünk pár dolgot. Így hamar megérkezünk a Művelődési ház elé, együtt kezdünk kiszállni.

- Köszönjük, hogy felvettetek, így a lányomnak a fellépő ruhát meg is kaphatja. – mondja édesapa.

- Mennyetek nyugodtan, bent találkozunk a színházterembe. – válaszolja Mélanie.

Látom, már vannak vendégek, és pár zenekari tag.

Sikerült az előadás, és vele a bemutatkozásom, a teljesítménnyel meg vagyok elégedve, most már tényleg jöhet a nyári szünet. Meg is lett beszélve a többiekkel, minden próbán ott leszek. A zenekarnak a naptár szerint, valamikor augusztus vége felé lesz egy városi rendezvény sorozat, és annak keretében mi is koncertet fogunk adni.

Napok multával, éppen olvasok a szobámban, az ágyamon, amikor a telefonom jelez.

- Ez egy üzenet, vajon ki az?

A telefont kezembe véve, olvasni is kezdem Noemie barátnőm üzenetét. Az üzenetet olvasva örülök, mert meghívót egy születésnapi ünnepségre.

- Nagyon jó hír! A dátum is megvan június utolsó napja, a helyszín egy nyaraló.

Ahogy tovább olvasom, szülök nélkül lesz, de lesz ott pár fiú is, ha elmennék, hátha megismerkednék egyikkel. Írom is rögtön vissza a választ.

- Apát meg kellene kérdeznem, ha elenged, akkor el is kezdhetem kiválasztani a ruhát.

Ha már nyári szünet van, akkor édesapa a szobájában olvas, úgy is le kell mennem vizet innom, így egyúttal meg is kérdezem. A nappaliban van, ahogy gondoltam

- Apa! Fontosat kell mondanom! Noemie barátnőm meghívott egyik barátnőjének születésnapjára, ami a hónap végén lesz, a szülei nem lesznek ott, de lesz ott pár fiú is. Tudom, hogy elértem azt az életkort, hogy nyugodtan barátkozhassak, elengedsz-e, - kérdezem érdeklődve.

A könyvet behajtja, és leteszi az ágyra, én éppen vele szembe ülök a fotelben.

- Tudom, hogy lehetne már barátod, nyugodtan elmehetsz, de ha valami baj lesz, telefonálj nyugodtan. Hátha lesz olyan fiú, akivel megismerkedsz, először ismerjétek meg egymást, azután bármi megtörténhet, hiszen olyan helyzetben voltam, anyukáddal így ismerkedtem meg. Akkor is születésnapi összejövetelen voltam, hátha nem lesz rámenős. Ha mégis lesz, ne engedj a szavának, mert olyan kor egyet szeretne megtenni, hogy ágyba vigyen.

- Tudom édesapa, bízhatsz bennem.

Azt követően felálltam, hozzálépve, átkezdem ölelni.

-----

Már a kiválasztott ruha félre van téve, a nyári virágmintás, és a térdemig ér, de lesz rajtam bikini is, hátha lesz lehetőség strandolásra is.

- A kézi táskámba elrendezem, ami fontos, pár tampon, esetleg betét is.

Ahogy telik a nap, úgy közeledik az a várt, a barátnőmnek eleget tegyek, és ott lehessek egy kis csekélységgel.
Végül elérkezik a nap, ami szombat, megbeszéltem már Noemivel, hol találkozok vele, együtt mehessünk tovább. Apától elköszönök, és indulok is, az is lehet, ott fogok aludni, de előtte édesapát felhívom, ne gondoljon semmi rosszra. Az ajándékom a kis táskámba belefér, útközben arra gondolok, vajon ha ott lesz pár fiú, vajon mit fognak mondani, hogy engedjünk a csábításának. A találkozó helyre meg is érkezek, ami a buszmegálló. Nem kellett várnom sokat meg is érkezik, ahogy megpillantom a ruháját, ugyan úgy nyári. Szerintem jól is áll neki, mert olyan modell alkat.

- Szia, barátnőm! Látom te is nyáriba jöttél! Jól ál rajtad, hiszen bármilyen ruha van rajtad, hiszen modell is lehetnél. – mondom, kis mosolyt megcsillantva.

Azt követően egy puszival köszöntjük egymást.

- Neked is, szia! Tényleg azt mondod, lehetnék modell. – válaszolja kicsit meglepődve.

- Mond, merre kell menni, biztosan tudod az utat?

- Igen tudom! A ruhádat még meg sem dicsértem, mert jól választottál, és illik is hozzád, és a születésnapi partihoz is. Remélem hoztál fürdőruhát, hátha lehet napozni?

- Én is úgy öltöztem, mert csak ezt a nyárit kell levennem, és már napozhatok is. – válaszolom.

Egy kis utcába fordulunk be.

- Pár méter, és megérkezünk. – mondja.

- Arra gondoltam, olyan ház lesz, ahol lehet hétvégén kikapcsolódni. – válaszolom meglepődve.

Ezek szerint a nyaraló szót, másféleképpen is lehet értelmezni.

- Megérkeztünk, ez lesz az.

Azt követően csengetni kezd, addig én a szemeimmel fürkészni kezdem a környezetet.

- Tényleg jó ez a környék, csendes, alig van autó, a lány szülei jól kitalálták ezt a környéket tegyék hétvégi háznak. – válaszolom.

Nyílik is a kapu, a születésnapos nyissa, mert szép mosollyal fogad minket.
Beljebb lépünk, a kaput mögöttünk bezárja.

- Köszönöm, hogy eljöttetek, a szüleim meg engedték, hogy itt megrendezhessem a születésnapi partit. Boldog vagyok, mert mától vagyok tizenhét éves. – mondja Sabina, mert így hívják.

Beljebb lépünk, egyenesen a házba, már hallani lehet a zenét, már megpillantok egy vendéget.

- Ő a barátnőm Mary! Így már négyen vagyunk, de jönni fog három fiú.

- Remélem, a mai napon megismered a nagy őt! Remélem, a fiúk normálisak lesznek, és nem lesz semmi baj. – válaszolom.

- Ugye Hortensenek hívnak? – kérdezi a születésnapos.

Az ajándékomat így át is adom, aminek persze, hogy örül, amit meg is köszön.

- Tetszik a ház, jó tágas, akár aludhatna is pár vendég az emeleten. – mondom meglepődve.

- Köszönöm a dicséretet, akár aludhattok is, de majd meglátjuk.

Ahogy elnéztem, kedves lány Sabina, mosolygós a tekintete, remélem, sokáig megtartja.

- Biztosan szomjasok is vagytok, mit kérnétek?

- Igen szomjas vagyok! Ásványvizet kérnék. – válaszolom.

A másik lánynak is bemutatkozunk, látom ő is kedves, az arca árad a boldogságtól.

- Három fiú is meghívásra került, hátha ebből a napból ismerkedés is lesz. – mondja Mary a barátnő.

- Én is remélem. – válaszolom.

Amiben kell még segíteni, abban örömmel segítek Marynek, majd egy csengőhang szól.

- Én majd nyitom, el vagytok foglalva. – mondtam.

- Megköszönném. – válaszolja Sabina.

Indulok is az ajtó felé, hogy kilépve a kapuhoz menjek, pár lépést kell megtenni, azután nyitom is.

- Szia! Itt van megrendezve egy születésnapi parti? Én és a két barátom meg vagyunk hívva, a nevem: Helmuth Eiser. – mondja, de közben bead egy kis mosolyt.

- Igen, itt van! – válaszolom, csodálkozok is, mert ez az a fiú, akinek rossz a hírneve, ebből baj is lehet.

Aréb lépek, hogy bejöjjenek, a fiú kezében nincs semmi, csak a két barátja kezében, ami lezajlik, elcsodálkozok. Helmuth csattint az ujjával, hogy vigyék beljebb az ajándékot.

-----

A kaput mögöttük be is zárom, de a kulcsot benne hagyom.

- Legalább köszönni illett volna. –mondom kicsit dühösen.

Indulok vissza a házba Sabina és Mary nem is sejtik kit hívtak meg, mert ha Helmuth megjelenik, az a vége, hogy valamelyik lányt ágyba vigye.

- Akkor ugye ünnepelhetünk? A nappaliba el van rendezve minden, az udvaron is. – mondtam.

- Igen elvan. – erősíti meg szavamat a barátnőm.

A barátnőmhöz lépek, mert nem figyelnek.

- Látod ugye ki a három fiú?

- Igen, ebből biztosan baj lesz! Ha Helmuth nem lenne a két fiú rendes, szívesen lehet velük beszélgetni, csak ő változtatja meg. – válaszolja suttogva.

- Lányok! Már minden készen van ugye, hogy együtt körbe ülhessünk az asztalt? – kérdezi a rámenős fiú.

- Igen, és az ajándékokat köszönöm! Boldog vagyok, hogy eljöttetek, remélem ez a nap felejthetetlen lesz mindenkinek. – válaszolja Sabina.

Noémival összenézek, mert éppen velem szemben foglal helyet.

- Emeljük poharunkat a születésnaposra, a gyönyörű Sabinára, mert itt lehetünk, és én is a nélkülözhetetlen parti kelléket. – válaszolja a fiú, mosollyal az arcán, inkább vigyornak lehet nevezni, mert Sabinát meg akarja környékezni.

Talán pechnek mondható, a két fiú között foglalok helyet, így ki is tudom őket faggatni.

- Szia! Be sem mutatkoztam, Hortensenak hívnak. – mondom a baloldalamon ülőnek.

- Tényleg, engem Ulrichnak hívnak, a másikat Paulnak. – válaszolja.

Látom, el vannak foglalva, így Ulrichot kifaggathatom.

- Helmuthot mióta ismered? Paullal nem olyanok vagytok, mint ő!

- Tényleg látszik? Mit is tudnánk ellene tenni? Rámenős, ha lánynak van születésnapja, meg hívatja magát, azután, úgy rendezi, hogy neki jó legyen. Úgy rábeszéli az áldozatát, hogy a vége mindig az ágy, a lány kárára, sajnálom ezeket a lányokat. Nézz csak Sabinára, milyen mosolygós, szinte vidám, mond! Mit is tudnánk tenni ellene? – válaszolja bánatosan.

Igaz, a két fiú nehéz helyzetben van, ahogy a rámenősre pillantok, tényleg el akarja érni célját. Most veszem észre, a zsebéből kis üvegcsét vesz elő, nem figyelnek, de én látom, mit tesz a lány poharába önt valamit belőle. A szomszédfiúra nézek, mintha beszélgetnénk, ebből nagy baj lehet, tenni kellene valamit.

Az asztalon mindenféle sütemény található, így lehet választani, egy ötlet jut eszembe.

- Ha már szól a zene, akkor illene táncolni. – mondom.

- Ez jó ötlet, szeretem az ilyen gondolkozásúakat, helyes csaj vagy, a születésnapossal szeretnék csörögni, ha megengedi! Barátaim! Akkor azt a két lányt szórakoztassátok. – válaszolja Helmuth, de érzek benne gúnyosságot.

Azt követően felállunk, nem értettem mit mondott a fiú.

- Azt jelenti Hortense! Én tégedet szórakoztassalak, a másik fiú a barátnődet, akivel éppen beszélgetett. – mondja Ulrich.

- Rendben van, táncolok veled. – válaszolom.

Az udvarra vezető ajtó nyitva van, a konyhából is ki lehet menni, és a nappaliból. Mindenki kint van már, kezdünk táncolni, ha táncnak lehetne mondani. Éppen egy lassú megy, amikor a fiúhoz Ulrichoz, simulok.

- Ugye neked eleged van Helmuthból? A lányokat kihasználja, mert észre is vettem Sabina poharába öntött valamit.

- Elegem van már ebből, hogy mi falazzunk neki, már megint kezdi, a lány nem sokára szédülni fog Helmuthot meg fogja kérni, vigye a szobájába. – válaszolja suttogva.

- Valami megoldása biztosan van?

Gondolkozni kezdek, mit lehetne tenni.

Percek múlva.

- Mintha szédülnék, forog velem a világ. – mondja Sabina.

- Lehet, hogy keveset ettél! – válaszolja Helmuth, mintha nem tudna semmit.

- Ha megkérlek, felvinnél, lehet egy kis pihenés, és azután már jobban leszek.

- Persze, nem szeretném, ha az ünnepelt a lépcsőről leesne. – válaszolja a fiú, - mi nézünk meglepődve.

Együtt indulnak be, a fiú örülhet, hiszen azt akarta.

- Ezt utálom benne, mintha nem tudna semmit, ha jól látom Sabrinán a szűk típusú miniszoknya van, de amit Helmuth el akar érni, nem fog sikerülni, mert a lányról észrevétlenül kellene levenni, hogy azt a dolgot megtehesse. – mondja Ulrich.

- Táncoljunk tovább, hátha Helmuth lejön. – mondja Mary mosolygós arcával.

Egy javaslat eszembe jutott, de közben megy a zene, így jól is jöhet.

- Mary! Egy dolgot tudnod kellene Helmuthról, mert nem az, akinek ismered Sabrinával! Fiúk, amit Mary szeretne tudni azt, mondjátok el vagy elmondhatom én is, hiszen tudok róla pár dolgot. – mondtam.

A lány csodálkozó tekintettel néz rám, a két fiú lehajtott fejjel várakoznak. Azért Noemi arca is elárul valamit, amikor rápillantok.