Nem sokára belépünk a házba.

- Kértek valamilyen innivalót? Megszomjaztatok, a szobákat megmutatom. – mondja a vendégadónk.

- Igen kérek! Ha van ásványvíz, ha megmutattad a szobát, akkor át is tudok öltözni könnyű ruhába, mert ez a nadrág másra való. – válaszolom.

- Rendben van, akkor először megmutatom a szobákat! Noemin megfelelő a ruha. – mondja Mélanie.

Azt követően int, hogy kövessük, a ház szintes, így van vendégszoba.

- Ez a szoba tiéd Hortense, ha megfelel? – kérdezi érdeklődve.

- Nagyon is. – vágtam rá, így be is viszem a csomagomat.

- Ez a tied Noemi! – mondja.

- Köszönöm, megfelel! – válaszolja a barátnőm, mert halottam.

Kíváncsiságból megnézem.

- Ez a szoba is jó. – mondom csodálkozva.

- Öltözzetek át nyugodtan, az után várok lent, hogy együtt tízóraizzunk. – válaszolja Mélanie.

Én neki is kezdek, hogy átöltözzek, Noemie addig szét kezd nézni a szinten, a vendégadónk, indul is le a konyhához. A csomagomból a könnyű ruhát veszem ki, így elkezdhetem könnyebbre cserélni. A felső ruházatnál nem kell cserélni.

- Hortense barátnőm, hogy állsz? Ez a felső szint egyszerűen remek. –mondja Noemi, érdeklődve.

- Nem sokára kész vagyok, lehet a felsőből is egyet leveszek, csak a top marad rajtam, így könnyebben érzem magam, nem feszül. – válaszolom.

Mire ki mondtam a szavakat, már készen is vagyok.

Boldog vagyok, hogy két osztálytársbeli barátnővel lehetek, a tízórain is túl vagyunk.

- Az lenne a javaslatom! Az udvaron napozhatnánk, amíg nincs tikkasztó meleg, úgy vagyok öltözve, csak egy ruhát kell levenni, és a topot. – mondom.

- Hortenseval egyet értek, bezárod a bejárati ajtót, az erkély ajtón kiléphetünk, van napozó ágy is, ahogy észrevettem, és szólhat a zene. – erősíti meg a javaslatomat Noemie, egy kis mosollyal.

- Jó ötletnek tartom! Napozás közben akár másról is beszélhetünk. – válaszolja Mélanie.

Neki kezdünk, amit kezdünk megbeszélni, percek múlva mind hárman a napozószék előtt vagyunk.

- Kész van minden, a magnó is itt van, az ásványvizes pohár, és üvegek, nem hiányozhat a napozókrém. – mondtam.

- Látom, kész van minden, akkor neki is kezdhetünk öltözni. – válaszolja Mélanie.

Gyorsan le is veszem azt az egy ruhát, és már fürdőruhában állok, én addig bekapcsolom a magnót, ahogy hallom, rádióra van állítva, és zene csatorna, nem olyan hangos.

- Milyen vagyok ebben a ruciban? – kérdezem érdeklődve.

- Nagyon jó, jól választottál, akár modell is lehetnél. – válaszolja Noemie, vidám tekintettel

- Te is jól választottál, már Mélanie is leöltözik, és elfoglalhassuk a napozóágyat. – mondtam.

Addig a szemeimmel vizsgálom az udvart, nagyszerűnek találom.

- Akkor elfoglalhassuk a napozóágyat? Nekem ez is megfelel, ha holnap ilyen idő lesz, akkor kipróbálhatjuk a medencét is, hiszen hamar meg telik vízzel. – válaszolja a vendégadónk, egy kis mosolyt is megpillantok.

A napozóágyat egyszerre foglaljuk el, a szemüvegemet, kicserélem a naposra, a sajátomat az asztalra helyezem, ami kéznél van. Örülök, hogy együtt lehetek a barátnőimmel, mindenkitől távol.

-----

Akkor megbeszélhessük azokat, amik érdekelnek minket.

- Ha már együtt vagyunk, így beszélhetünk másról, az osztályból melyik fiú csapja nektek a szelet? Nekem lenne olyan, de nem az esetem. – mondom.

- Még nincs olyan, aki tetszene, várok egy évet, és ha akkor rátalálok, akkor lehetne valami köztűnk. Talán egy másik osztályból nézek, majd meglátom. – válaszolja Mélanie.

- Én is így vagyok ezzel, van pár fiú, aki rámenős, de nem szeretem az ilyen nagyképűeket, mint akit biztosan ismertek! Helmuth Eiser nevűt. – válaszolja rá Noemie.

- Igen, látásból ismerem, de még nem volt vele dolgom, nem futottam össze vele. – válaszolja a két lány egyszerre.

- Hortense! Apukád karmester, van fúvósegyesülete, voltál-e már a próbán, ott biztos vannak fiúk. – kérdezi Noemie, érdeklődve.

- Régen voltam, van pár fiú az egyesületbe, még nem gondoltam rá, hogy tagja legyek, és esetleg köztűk nézzek barátot. – válaszolom.

Így elkezdődhet vita közöttünk, ki milyen típusú barátra vágyik. Hírtelen eszembe jut egy dolog.

- Nem vagytok szomjasak, mert én igen. – mondom, majd kezembe veszem az egyik ásványvizes üveget.

- Jó, hogy mondtad barátnőm, biztosan éhesek vagytok! A magnót, ha leviszem a konyhába, akár együtt is főzhetünk valamit. – válaszolja Mélanie, hírtelen.

A tervet jónak tartom.

- Bele egyezek, tényleg éhes vagyok. – válaszolom.

A két lány egyszerre áll fel.

- Akkor mehetünk is a konyhába, ki hozza a magnót? Szeretitek a spagettit? Az van, és hozzá mártás. – mondja a házigazda.

Mind ketten igent mondunk, és indulunk is. Kezdi elmondani mit, segítsünk, és neki is kezdünk, első az! Szóljon a rádióból a zene.
A spagettihoz a tészta már megvan, csak a vizet kell felmelegíteni, és hozzá a mártást is, addig a konyhában lévő asztalt kezdjük megteríteni.

- Mélanie! Amíg felmelegszik a kaja, addig Noemievel a házba szétnézünk, mert most vagyunk itt először. – kérdezem érdeklődve.

- Hogy ne nyugodtan, sok idő múlva lesz kész minden, ha kell, körbe vezetlek titeket. – válaszolja a vendégadónk, huncut kis mosoly ül az arcán.

Indul is a körbevezetés.

Percekkel később a vendégadónk Mélanie szobájához érünk.

- A szobád szépen be van rendezve, talán a szüleid segítettek az elrendezésében? Csak ámulni tudok. – mondom csodálkozó arccal.

- A szüleim csak a pakolásban, a tervem szerint, így kéznél van minden. A víz biztosan már jó. – válaszolja Mélanie.

Ahogy kimondta, indul le a lépcsőn, mi követtűk. A konyhába érve jó illat csapja meg az orrúnkat. Időbe telik, minden az asztalon legyen.

- Ha jól emlékszem apának van egy üveg bora, valahol, fel is bonthatnánk. – mondja a barátnő, örömteli hangon.

- Nem lesz abból baj, ha felbontod? – válaszolom, érdeklődve

- Nem lesz baj, apa meg fogja érteni, a legjobb barátnőimmel vagyok, megérdemeljük ezt a kis kiruccanást. – válaszolja, örömmel.

- Ha tényleg nem lesz baj, akkor nyugodtan hozhatod, és felbontsuk, hiszen olyan ételt eszünk, amihez illik. – válaszolja Noemie, mosollyal az arcán.

Rögtön indul az üveg borért, addig a másik lánnyal a poharat készítsük elő.

- Nézd csak, szerintem ez lesz az! – válaszolja, így hármat el is vesz.

Az asztalra le is teszi.

- Szalvétával, ha áttöröljük, akkor használható is. – mondtam

Az egyik fiókba rá is találok, elveszek párat, és a tányérokhoz le is teszem. Mélanie is megjön a pincéből. A kezem ügyében volt az üvegfelnyitó, így neki át is adom, majd egy kis mosollyal megköszöni.

-----

Az ebéd finomra sikerült, amihez bort is ihatunk.

- Most már nyugodtan pihenhetünk, azután elmoshatjuk az edényeket, mond Mélanie! Az apukád ugye nem fog haragudni, hogy egy palackbort felbontottál? Ami tényleg finom. – kérdezem érdeklődve.

- Nem fog haragudni, kedvel, de ha mégis, akkor bevetek egy szép mosolyt, amire nehéz lesz ellenállni. – válaszolja büszke mosollyal.

- Akkor megnyugodtam, pihenésként felmegyek a szobába, és elfoglalom az ágyat. – válaszolom.

- Akkor én is fellépnék, a bejárati ajtókulcsra zárva, így nyugodtan pihenhetünk. – erősíti meg a vendégadónk.

A helyünkről felállunk, a széket az asztal alá helyezem, a magnót kikapcsolom. Együtt indulunk is, rögtön fent is vagyunk.

- Ugye nem baj, ha egy rövid időre elfoglalom a mellékhelyiséget? – kérdezem.

- Nyugodtan. – válaszolja Mélanie.

Rögvest indulok, a helyiség felé.

A helyiségben nem vagyok sokáig, így ki is léptem.

- A helyiség most már szabad, akkor ledőlök egy kicsit. – mondom.

- Jó pihenést neked is. – válaszolja Noemie.

A vendégszobába belépek, az ágyat elrendezem, a szemüvegemet az asztalra helyezem, a hátamra fekszem, a gondolatom azon van, amit a napozás alatt beszéltünk meg, ki milyen típusú fiút szeretne. Egy döntető az! A rámenőst kerülni kell. A szememet becsukom, halom a két lány beszélget, de hagyom. Tizenhét vagyok, még nincs úgy barátom, hátha rá fogok találni az igazira. Nem sokára másra kezdek gondolni, arra, el kellene menni apával, megnézhessek egy próbát, hátha kedvet kapok rá, így társaságban is vagyok.

Az ebéd utáni kis pihenés jól esik, most már nyugodtan lehet mosogatni. Az ágy nem ad zajt, így csendben kezdek leszállni, lassan indulok ki.

- Megnézem a két lányt, hátha még pihennek. – mondom magamba.

Az első az, a szemüveget felveszem, papucsot használok, bepillantok a szobákba, látom, még alszanak. Zaj nélkül indulok is le a lépcsőn.

Rögtön lent vagyok, megnézem a maradt ételt, hogyan lehetne eltenni, észreveszem, van hűtő, így bele is teszem. Legalább az asztal legyen kész, azután kezdődhet is a mosogatás.

Minden már a helyén van, még az asztal is rendben van, van még az üvegbe a tartalma, így három részre osztom ki.

- Kezdődhet a mosogatás, ahogy apától láttam, néha be is segítek, így hamar meg van.

Nem kell sok idő, készen is vagyok, bekapcsolom a magnót, halkra állítom. Hallom a két barátnő, már fent is van, ha lejönnek, meg fognak lepődni. A lenti fürdőhelyiségbe belépek, ami szükséges, azt elvégezzem, így nem sokára végzek, az ajtót kezdem nyitni. Meglepetésemre Mélanie áll az ajtó előtt.

- Remélem jól esett a pihenés? Nekem igen. – mondom, enyhe mosollyal.

- Jól esett, most már nyugodtan mosogathatunk. – válaszolja Mélanie.

- Nem kell, már el van. – válaszolja Noemie.

A másik lány így belép a konyhába.

- Tényleg elvan! Talán te voltál Hortense barátnőm? – kérdezi meglepődve.

- Igen, én voltam! Volt még a palackban bor, így három részre osztottam, megihassuk. – válaszolom.

- Elképesztő csaj vagy! – mondja Noemie, csodálkozott tekintettel.

Az asztalhoz lépünk, kezünkbe vesszük a poharat.

- A barátságra, együtt legyünk sokáig. – mondom, bele adva egy kis mosolyt is.

Koccintunk, az arcukról látom, meg vannak lepődve, megelőztem a közös mosogatást.