A fürdőhelyiségben nem sokáig vagyok, a kádat leengedve és törülközőt kiterítve, felöltözve lépek ki a helyiségből, így a húgom mehet. Addig én leindulok a konyhához, a szüleimnek elkészíthessem a reggelit, és a minden napi kávéjúkat, mert a reggel csak úgy indulhat számukra. Már a tűzhelyen van a főző, éppen készítettem volna el a reggelit, amikor édesanya lép a konyhába.

- Jó reggelit Julie! Remélem jól aludtál, látom meg is előztél, a megszokott minden napi kávét szerettem volna lefőzni, dicséretes tőled. – mondja egy kis mosollyal az arcán.

- Jól aludtam! A reggeli fürdés is megvolt, jól éreztem magam, éppen Diane van a fürdőhelyiségben. Hátha édesapa is hamar belép, amikor már kész a kávé. – válaszolom.

A kávé hamar le is jön, így két csészébe kezdem önteni a szüleimnek, és két kockacukorral, mert így szokás. Az illatra lép be édesapa, és a húgom is éppen egyszerre.

- Jó illatot érzek! – mondja édesapa.

A reggeli hamar kész, a húgommal megterítjük az asztalt, és ráhelyezzük a finomságokat.

- Gyermekeim! Ma mit szeretnétek közösen tenni? Ha jól tudom, két nap múlva kezdődik a tanítás, talán elmehettek valamelyik osztálytársaitokhoz. – kérdezi édesapa érdeklődve.

- Ha a húgom szeretné, elmehetnénk Jimékhez, megbeszélni a feladatot, ha nem kell segíteni. – válaszolom.

Közben eszek pár falatot a reggeliből.

- Csak kicsit kell segíteni, azután elmehettek, és adjátok át üdvözletemet a fiúknak, és a szüleiknek. – mondja kis mosollyal.

Evés közben beszélgetünk az elkövetkező tervekről, a tiszteletes javaslatára még nincs semmi ötletűnk, de a következő istentiszteletnél hátha kitalálunk valamit.
Nem sokára vége a reggelinek, a tányérokat kezdjük leszedni, édesapa a nappalinak nevezett helyiséghez lép, leül a foteljébe, és a friss újságot kezdi olvasni.

Davis, Robert Edwin 4/27/1936 Pasco, Washington

Dawkins, Beatrice 8/31/1918 Shaw, Mississippi

Elérkezik a vasárnap a gyülekezeti nap, az ünneplőruhába öltözve készen állunk, együtt indulunk le a lépcsőn a konyhához, a szüleinkhez. Szeretek a közösségbe járni, mert embereket ismerhetünk meg, hiába más bőrűek is vannak közöttük.

- Gyermekeim! Ugye mehetünk a gyülekezetbe? Amit a tiszteletes említett, arra még nincs ötlet. Hátha a többieknek lesz. – mondja édesapa, kicsit sóhajtozva.

- Mi is reméljük, hátha az úton eszünkbe jut valami. – válaszolom.

Nem sokára indulunk is, a kezembe van a kis táskám, amiben a kettőnk bibliája van, mert szükség lesz rá. Jimiék a házunk előtt várnak, így mehetünk velük. A szüleink már hamarabb megbeszélték, hogy értünk jöjjenek, így a kedvesemmel lehetek. Hamar indul is, így beszélhetek is vele, hátha van valamilyen ötlet.
Azon veszem észre a beszélgetés közben, ismerős helyhez érünk, az épület előtt már vannak, így megáll a jármű, kezdünk kiszállni belőle, a húgom első útja, így a hozzáhasonló korú lányokhoz indul, csak pár lépést kell megtennie.

- Sziasztok! Remélem, jól vagytok? Boldog vagyok, mert van egy barátom, aki érdeklődik irántam, ugye nektek is van kiszemelve barátnak való, a gyülekezetben? – kérdezem érdeklődve.

- Örülök a hírnek barátném Julie! Lenne igen olyan fiú, aki érdeklődik a közösségben, de nem tudunk dönteni. – válaszolja Elisabeth meglepődve.

A hírnek örülök, a négy lány azért megmutatja, kik azok a fiúk, arra gondoltam, jól választanak, ha igent mondanak rá. Remélem lesz találkozó, mert akár szerelem is lehet közöttük. Dianeval, és a négy lánnyal másról is beszélgetünk, amíg nem kezdődik az istentisztelet.

-----

Nem sokára indulunk is be az épületbe, először a mellékhelyiségbe, amit kell, elvégezhessem, a húgom is, így hamar végzünk, a szüleimmel együtt léphetünk be a nagyterembe, a helyünket elfoglaljuk. Éppen be is lépett a tiszteletes, akivel találkozik, kézfogással köszön, majd el is foglalja a helyét a mikrofon előtt.

- Testvéreim! Köszönöm eljöttetek, boldognak érzem magam, ha látom ezt a sok embert, az államban sokan vagyunk, nagyon jó érzés, ha a termet megtöltitek, mert minden találkozáskor telt ház van, aminek én nagyon örülök. – mondja, boldogan.

A hírnek mindannyian örülünk.

- Akinek van valamilyen javaslata arra, amit a múlthéten említettem azt! - A gyülekezet venne egy földet, közösen dolgoznánk benne, olyan tábor is lenne, próbának is lehetne ezt venni, saját magúnkra számit hatunk, a területen házak is lennének, olyan lenne, mint egy városban. A határt fa jelölné, ha sikerül a kivitelezése, akkor már nagyban is lehetne gondolkozni. A nagyban egyesülne minden gyülekezeti tag, hiszen közel ezer főről beszélhetünk.

Amit halottunk nem is olyan rossz lenne.

- Ez a javaslat nem is olyan rossz, megérné kipróbálni! – mondja édesapa suttogva.

- Ezt a javaslatot ki szavazza meg? Megérné egy próba, mert ha itt mindenki igent mond, akkor napokon belül, a hivatalos személyeknél elintézhetem. – mondja a tiszteletes örömmel.

Azt követően mindenki az igent mondja, megtörténik a szavazás.

- Köszönöm mindenkinek, hogy megszavaztátok, és aki érti a gazdálkodást, milyen földek a jók, azt szívesen veszem. Azért van egy kis tapasztalatom, mert a szüleimnek is volt.

Végül abban a megoldáshoz jutott a közösség, a terület kiválasztásához segítik a vezetőt. Nyugodtak lehetünk, így jó szível, járhatunk a vallási közösségbe. A közeljövőben biztosan találkozhatunk a többiekkel.

Dennis, Eddie Lee 7/4/1928 Minden, Louisiana

Dennis, Ellihue 8/2/1948 Oakridge, Louisiana

Végül is a tervet megszavaztuk, így elkezdhetjük megvalósítani. A tiszteletes a papír munkát is el tudta végezni, mert az engedélyt a földre meg is adták. Mindenki megtekinthette a leendő gazdasági területet. Elérkezettnek látszott a nap, ami a megszavazástól eltelt egy hónap, így mindenki a földterületen vehet részt, a családok megkapták, kinek mi a feladata. A mi feladatúnk volt a kerítés kihúzása, először ásni kell, a jelölés már megvolt, csak a nyomot kell követni.

- Gyermekeim! Tudjátok mi a feladatúnk, hiszen előre megmondták. – mondja édesapa.

- Igen édesapa tudjuk! A húgival mi a feladatúnk? – kérdezem érdeklődve.

- Julie! Először kiásunk egy oszlopnak a helyét, bele tesszük, betemetjük a gödröt, azután a végére megyünk, ott is ugyan úgy. Madzagot feszítünk ki, az adja az egyenest, azután csak a megadott távolságban kell ásni. – válaszolja édesapa.

- Szívesen ások gödröt! – mondja Diane boldogan.

Ahogy apa elmondta, rögtön neki is kezdünk.

A munkában telik az idő, a kezdete még nehéz, de utána haladunk, azon veszem észre magam, az egyik oldal meg van. A földterületen képviseltette magát a különböző szakmák, pihenőt is kapunk. Egy óra a pihenési idő, így kihasználjuk, és meglátogathatjuk a közösségben barátainkat. A szüleinknek elmondtuk, hogy hová mennénk, meg engedték. Jimék feladata a házak készítése, a ház alapját előkészített gödröt, gép készíti, azután elemekből készülhet el a vázak. Jim szüleinek jó munkát kívántunk, azután kezdünk a fiúkkal beszélgetni, mindenki valakivel beszélget, hiszen van pihenő idő, így megtehetjük.

-----

Az egy órás szünetnek vége lesz, a munkánkat tovább folytathassuk, meg tesszük azt a pár métert, a szüleinkhez menjünk, és a másik oldalt folytassuk. Minden a terv szerint halad.

- Itt is vagyunk! Akkor folytathassuk a munkát, elkezdem az oszlop helyének az ásását. – mondom boldogan.

- Jól van Julie! Addig a húgoddal megvárom azt a hármat, Barbarával együtt tudtok haladni. – válaszolja édesapa.

Az a jó édesanya is segiti ásásban a húgomat, így megkönnyíti a munkát, az is le könnyiti a feladatot, a vonal meg van jelölve, hol húzódik a kerítés. Nekünk csak az oszlopokat kell leásni, így a közösségben az a hír járja, látogatást tesz a tiszteletes, mert a munkánkra kíváncsi, a hírnek örültünk. Nem kellett várni sokat, már közeledik is felénk, mert megpillantottam, a megszokott ruhájában van. Tudunk pihenni, mert édesanya is tud ásni.

- Üdvözlöm a Cordell családot! Ahhoz képpest, a munkálatokat a mai napon kezdjük el, azért látom a haladást, mert mindenki tudja a feladatát. Dicséretes munka, ha így haladtok, bízom benne, ez az oldal, meglesz délután ötre. Ha meglesz mihamarabb a négy oldal, akkor megkapjátok a kerítés kihúzását is. – mondja a tiszteletes.

A hírnek örülök, látom a húgomról is, és a szüleimről, dolgozhatunk tovább ebben a földgazdálkodási tervben.

- Akkor, ha meglesz mihamarabb, a megadott határidőn belül az oszlopok állnak, megkaphatjuk a kerítés kihúzását, ami újabb feladat. – válaszolja édesapa.

- A Cordell lányok jó munkát végeznek, a terv szerint megy minden, van haladása azért. Ha megtörténik az egyesülés, akkor a családot várom oda is, mert van feladatom veletek. Akkor nem is zavarok, kívánok jó munkát. – mondja kis mosollyal az arcán.

Indul is tovább, éppen Jimék felé, ahogy véletlenül arra felé pillantok, a munkánkat folytassuk, a gödörásást, édesapa és a húgom, az oszlopot helyezik bele, és túrják vissza a homokot.

Devers, Acquinetta (Anita) Evon 5/16/1954 Wichita Falls, Texas

Devers, Darrell Audwin 12/6/1955 Carbondale, Illinois

Az építkezés végül befejeződött, a tervet sikerült megvalósítani, hála minden családnak, ami három hónapot jelentett.
Ahogy a tiszteletes mondta, a nehezén túl vagyunk, már csak próbát kell tenni, hogyan működhetne majd nagyban, a közösségnek egy tábora lesz. Elérkezett a vasárnap, így kipróbálhatjuk a munkánkat, mert a területen lesz megtartva az istentisztelet. A családok tehát egy helyen vannak, mindenki reggelizhet, megbeszélhetjük a közös munkát, és a tanulást.

- Gyermekeim! Remélem, boldogok vagytok, amit közösen felépítettünk, azt kipróbálhatjuk, a gyülekezeti termet is. Mindenki bele adta a tudását, nagyszerű munkát végeztetek, mert a tiszteletes is megdicsérte a munkátokat. – mondja édesapa boldogan.

- Igen, gyermekeim! Így volt. – erősíti meg édesanya, édesapa szavát.

A hírnek örülünk, mert megtisztelő érzés.

- Nagyszerű a hír, a tiszteletes a munkánkat megdicsérte, várom azt, megnézhessük a munkánkat. A többi család is örülhet. – válaszolom, kis mosollyal.

- Én is örülök! – válaszolja Diane.

Azt követően másról kezdünk beszélni, természetesen a közösségről, és arról is, a közeljövőben találkozhatunk a többiekkel. A már felépített helyen, a közös reggeli hamar vége lesz, édesapa a szokásos reggeli újságját olvassa, a húgommal édesanyának segítünk, az asztal lepakolásába.

- Édesanya, boldog vagyok! A közösségbe szeretek járni, mert egyenlő mindenki, bármi a bőr színe. A barátomat láthatom, a kedves húgomat is elérte az a valami, amit szerelemnek lehet nevezni. Jonathannal látom, azt látom rollúk, örülnek egymásnak. Akár szerelem is lehet, közöttük, ha sokáig együtt lesznek. – mondom boldogan.

A boldogság a húgomról leolvasható, tizenhárom éves, már van hódolója, aminek nagyon örülök.