A két fiútól elköszönünk, kezdünk indulni haza a szüleinkkel, előtte, még amit kell, azt meg kell tenni, a mellékhelyiségbe.

- Amíg elköszöntök a többiektől, addig mi elmennénk a mellékhelyiségbe. – mondom.

- Julia! Éppen ezt akartam volna kérdezni! – válaszolja Diane.

- Rendben van, jól teszitek! Addig a többi gazdától elköszönünk, az ajándékcsomagot mi visszük, ne gyertek vissza, találkozunk a lovas szekérnél. – mondja édesanya.

A húgommal indulunk is a helyiség felé, a kézitáskánkkal, akivel éppen találkozunk, azok köszönnek. A helyiséghez belépünk.

- Nézd húgom, még zuhanyzáshoz is van hely, külön a toalett. – mondom.

- Ketten vagyunk, nyugodtan elmondhatod, mi a véleményed Jimröl? Észrevettem jól tud táncolni, a lábadra nem lépett. Az etikett szabályokat is tudja. – válaszolja kis mosollyal.

A helyünket elfoglaljuk, éppen egymás mellett, de a toalet részeket fal választja el, a helyiség hétből áll, mert megszámoltam.

- Diane! Annak örülök, még utoljára felkért téged, hogy táncolhass Johnatannal, így találkozhattál Jim testvérével, boldog vagyok azért is! A szüleinket megkérte találkozhassanak velünk. Remélem ővele jól meg ismerkedsz, köztetek akár szerelem is kialakulhat. – mondtam, így vidítani akartam a húgomat.

- Nővérem! Én is örülök annak, táncolhattam, lehet azt fogom tenni, keresni fogom Johnatan társaságát, ezt a szüleinkkel megbeszélem. – válaszolja örömtelien.

A dolgunkkal egy időben végeztünk, mert egyszerre nyitottuk a fülke ajtaját, a mosdóhoz lépünk, a húgom kezdi a kézmosást.

- Lenne egy javaslatom! Ha a szüleink megbíznak bennünk, akár elrendezhető olyan kettős találkozó. – mondom boldogan.

A húgom arcán mosolyt veszek észre, még ha az kicsi is.

- Tényleg megtennéd! Így nyugodt lehetek, nem kell a szüleinkkel beszélnem, mert még fiatal vagyok.

Amikor túl voltunk a kézmosáson, átöleltem, boldogságot érzek.
A szüleink már a lovas szekérnél várnak, akik ott voltak még elköszönünk.

- Elköszöntetek a barátaitoktól? Akkor ugye indulhatunk, - kérdezi édesanya.

Igen! – válaszolom.

Corey, Carrie Lee 1/12/1934 Washington, North Carolina

Corey, Ricky Anthony 9/9/1961 Miami, Florida

A szánt édesapa vezeti.

- Gyermekeim! Hogyan éreztétek magatokat, mert számotokra az első volt. Nem gondoltam Juliának ott lesz a hódolója, és felkéri táncolni, de Diane is táncolhatott, örülök nagyon. – mondja édesanya boldogan.

- Én sem hittem volna! Remélem Jimmel jó viszonyba lesz, mert néha napján érdeklődik, az is lehet, meg szeretne ismerni, hivatalosan is megkért minket, találkozhasson veled. Ennek mi örülünk, a fiú szüleit ismerjük, jó nevelést kaptak mind ketten. – válaszolja édesapa.

- Én tényleg nem gondoltam, hogy Jim felkér táncolni, és az öccse Dianet, Jonathan felszabadultan táncolt, lehet itt volt valamelyik rokona, és vele táncolhatott. Láthattam egy másik lánnyal. – mondom, meglepetten.

- Halottam én is ilyen dolgot! A rokona között biztosan érez valamit, tánc közben mondott pár dolgot, mert a szavaiban vettem ki. Olyan helyzetben van az öccse, hogy lehessen barátja, jó lenne megismerkedni Jonathannal. – válaszolja Diane, meglep a válasza.

Átgondolom a húgom szavait, úgy beszél már, mint egy felnőtt nő, útközben másról is beszélgethetünk, azt veszem észre ismerős a környezet, nem sokára meg is érkezünk.
Már itthon is vagyunk, az ajándékcsomagot a húgommal együtt levesszük a szekérről. Hamar be is lépünk a házba, addig édesapa, elrendezi a lovakat, édesanya elrendezi a kapott kóstolót, mert mindenki kapott kis dobozt, mi ketten felindulunk a közös szobánkba.

-----

Az emeleten nem csak a mi közös szobánk van, hanem hozzátartozó fürdőhelyiség, egy szekrény, amiben a ruhánk elfér, de a szobánk mellett található egy másik, amit vendégszobaként használható. A szobánkkal meg vagyunk elégedve.
A mellékhelyiség használata után, az öltözést kezdem, egy időben a húgom is így tesz.

- Húgom! Még meg sem kérdeztem, hogy érezted magad a bálon? Én jól, mert a barátom is ott volt, és felkért táncolni. – kérdezem érdeklődve.

- Nővérem! Én is jól éreztem magam, mert Johnathan is táncolhattam, kedves volt, és őszinte. Első látásra megkedveltem, a szokást tudom, a szülőket meg kell kérdezni, barátkozni szeretnék vele, mert fiatalabb vagyok mint te. – válaszolja, érezhet valamit a fiú iránt.

Az átöltözéssel hamar végzünk, a szobánkba lépünk, a villanyt lekapcsolom, mert a hold fénye világit, így el tudom rendezni a fekvőhelyemet.

- Nővérem! Nem lehetne azt megtenni, mellettem aludjál, így ami van fontos kérdés, azt megbeszélhetjük. – kérdezi.

- Jó ötletnek tűnik, így eltolom az enyémet. – válaszolom.

A húgom feláll, segít eltolni az ágyamat, ami hamar meg is van, Diane visszafekhet az ágyára, azután nem sokára én is követem.

- Ami érdekelne téged, azt inkább holnaptól kérdezd, mert fáradt vagyok, szerintem te is az vagy, ha nem lesz sok munka, akkor beszélhetünk. – mondom kicsit fáradtan.

- Igen szintén fáradt vagyok. – válaszolja.

Egyszerre fordulunk meg, éppen egymással szembe, így megsimogathatom a mosolygós arcát.

- Örülök neked, vagy nekem, ami van női érzések, azt megbeszélhetjük. Lehet, ha fiútestvérem lett volna, nem beszélhetnék vele a női dolgokról, mint egy lány testvérrel. – mondom boldogan.

Azt követően a húgom elmosolyodott, majd becsukom a szemem, a bálra gondolhassak, és arra a fiúra, akinek a kedvese lehetek.

Darnes, Searcy Llewellyn 4/21/1962 San Francisco, California

Darnes, Velma Lee 4/29/1936 Louisiana

Napok telnek, elérkezhet a következő év az 1976-os, a Népek temploma nevű felekezetnek elérkezhet az első összejövetel, mert a sok érdeklődő, betöltötte a városban működő, megvett épületben lévő termet, vasárnap van. A gyülekezeti terembe mindenki elfoglalja a helyét, a barátomat láthatom, mert tagja lett, így örülök neki. Nem kell sokat várni, csend lesz, a szónok elfoglalja helyét.

- Testvéreim! Köszöntök minden megjelentet, érdeklődőt, az első ilyen együttléten, remélem az ünnepek jól teltek! Tudja ugye mindenki, ez a közösség azért jött létre, befogadja azokat, akik kétkezi munkából élnek, megtermelik a betevőt, olyan körülmények között is él, az állam már lemondott róluk. Lenne egy javaslatom, amit mindenki megbeszélheti a családjával, a közösség megvesz egy kis területet, a város határába, közösen termelhessük meg a különböző jót. Olyan minta földbirtokot.

Az ötlet nem is olyan rossz, gondolom magamba.

- Arra gondolok még! Ha határosak a földek, akkor a tulajdonosok, ugyan úgy megmunkálhatják. Akinek javaslata lenne e témában, megbeszélhetjük. – mondja tiszteletes.

A helyünkről felállunk, hogy el kezdjük együtt az éneklést, hogy dicsőítsük az urat. A gyülekezet tagjai között egyik a zongorához lép, leül, és kezdi is, így mi énekelhetőnk együtt, ahogy körbe nézek, mindenkit boldognak látok.
Egy órával később.
Nem sokára vége az összejövetelnek.

- Testvéreim! Annyit mondanék a javaslathoz, a következő vasárnap megbeszélhetjük, ki hogyan döntött. Ha mindenki elfogadná, és a terv mintája összejön, és a végeredménye jó lesz! Azután már nagyban összefoghatnánk.

Percek múlva kezdi mindenki elhagyni a termet, és az épületet.

-----

Vannak, akik kezdenek is indulni hazafelé, közben beszélgetnek, a tiszteletes javaslatát, a húgommal kezdtem volna beszélni, amikor Jim és az öccse jelenik meg, a lovas szánnál.

- Tiszteletem a hölgyeknek! – mondja Jim.

- Julia! Pár szó erejéig, elvihetem Dianet, pár lépésre csak! Arról lenne szó, amit a vezetőnk mondott. – kérdezi Jonathan.

- Persze! Így Jimmel megbeszélhetem ugyan azt. – válaszolom.

Azt követően pár lépést tesznek meg, a szüleim amig másokkal beszélnek, így a barátommal beszélhetek.

- Mond Jim! Amit Jones tiszteletes mondott, arra tudsz-e valami javaslatot mondani? – kérdezem érdeklődve, de teszek hozzá egy kis mosolyt.

- Még nincs ötletem, de ha lesz, elmondom! Különben hogyan érzed magad a közösségben? Én jól, mert ha látlak, a legjobban örülök. Annak is! A barátod lehetek, az első találkozásúnk hol legyen? Nálunk vagy nálatok? – válaszolja örömmel az arcán.

Más témába kezdtünk volna, amikor a szüleinket pillantom meg, hogy felénk jönnek.

- Diane! Köszönj el a hódolódtól, mert mindjárt indulunk. – mondtam.

- Nem sokára mentek, akkor elköszönök, örülök, hogy láthatlak. – mondja Jim boldog arccal.

A két testvér elköszön tőlünk, és a szüleinktől.

- Amit kellett megbeszéltünk mindent a föld gazdájával, örülök annak Jim és Jonathan, elköszönt tőletek, Juliának közösek az érzések Jimmel, mint édesapa, biztosan pár év múlva, ha nem jön közbe valami rossz dolog, remélem hamar esküvőt ülhetünk.

- Remélem uram! Addig is találkozni szeretnék Juliával, mert jobban meg szeretném ismerni. – válaszolja Jim, az arc kifejezése elmond mindent.

Indulunk is.

- Gyermekeim! Örülök annak, hogy hódolóitok van, érdeklődnek felőletek, és a gyülekezetnek is a tagjai. – mondja édesapa.

Én is ürülök neki, a húgom iránt érdeklődik egy fiú, hazafelé, a feladatra kezdek gondolni.

Davis, Celeste Marie 11/21/1967 Pennsylvania

Davis, Cynthia Marie 12/3/1949 Port Arthur, Texas

Lassan ébredezni kezdek, az órára nézve, ami a falon helyezkedik el, hatot mutat, nem megyek a fürdőhelyiségbe, hanem még az ágyamon leszek, átgondolhassam a mai napot, hogyan is telhessen el. Lassan a húgom is ébredezni kezd, kérdezősködhetek tőle, hátha van valamilyen ötlete.

- Jó reggelt Diane! Remélem jól aludtál, és jót is álmodtál? – kérdezem érdeklődve.

- Igen Julie, jót álmodtam, a feladatról, amit a tiszteletes említett. – válaszolja.

- Az ágyon még maradsz? Vagy talán elfoglalhatom a fürdőhelyiséget.

A szavamat nem tudom befejezni, amikor is közbeszól.

- Nyugodtan mehetsz, addig gondolkozhatok a mai napról, mit tegyünk így közösen. – mondja, kis mosolyt megmutatva.

- Rendben Diane! – válaszolom.

Az ágyamról lassan felkelek, a ruháimmal indulok a helyiség felé.

- Julia! Addig elrendezem az ágyat. – mondja.

A helyiségbe be is lépek, a kádba engedni kezdem a vizet, igen, mert kádunk van, a havonta megtörténő dolog még nem jött meg, így meg engedhetem magamnak. Addig csak az a ruhát kell levenni, amit pizsamának használok, az adott mennyiségű víznél elzárom, látom, kéznél van minden. A testemet takaró ruhát leveszem, és úgy lépek a kádba.

- Nagyon jó érzés ebben a jó meleg vízben lenni, kis illatosítót öntök bele, nem sokat, és ha a szerelmem meglátogat, érezni fogja a jó illatot.

Remélem Jim szülei eljönnek, így megbeszélhetjük a találkozások időpontját, hátha a szüleim megengedik, a szabályok szerint kell felnőtt kísérő nekem, jó megoldás lenne az, ha kettesben lehetnék vele, mert ilyen módon húgomnak is tudnék segíteni, találkozhasson a hódolójával.